Pott cs. kir. vezérőrnagy jelentése Colloredo-Mannsfeld altábornagynak a peredi csatáról, az annak során elszevedett veszteségekről, továbbá az élelemhiányról.
***
Pott vezérőrnagy dandára
Herceg Colloredo-Mannsfeld altábornagy úr őméltósága
császári királyi hadosztályának
Taksony, 1849. június 20-án este 3/4 9 órakor.
Ma reggel 1/2 5 órakor túlerejű ellenség két oldalról, a Vág és az alsó Dudvág felől megtámadott.
A Herzinger vezérőrnaggyal erre az esetre vonatkozó megbeszélés szerint a legszebb rendben Peredre vonultam, mert e helység Zsigárdnál jobban védhető minden oldalról. Itt 4 órán át védekeztem. Herzinger tábornok a falu szélén, a jobb szárnyamon levő ligetek elfoglalása helyett – valószínűleg az ellenségtől szorongatva – Alsószelire vonult és magával vitte a lovasságomat. Így egyedül voltam kitéve a nagyszámú ellenség támadásának, mivel a tüzérség a 16-ai ütközetből fennmaradó töltényeit teljesen ellőtte, és a falu ellen irányított három rohamot már szerencsésen visszavertem, mikor végül sikerült a rohamozó ellenséges oszlopoknak – ágyúik kartácstüzével előzetesen megdolgozva – behatolniuk a faluba, mivel a lövegeim lőszer nélkül a falu mögött álltak és nem volt lovasságom, hogy az ellenség szárnyára rontsak. A harc magában a faluban egy óránál tovább tartott. Részemről csupán kézi lőfegyverekkel vívtam azt és megkíséreltem néhány szuronytámadást. A falu többször a birtokunkba került.
Ha valamennyi csapat oly hősies lett volna, mint a vadászok, a Richter gránátos zászlóalj és az 1. Mazzuchelli-zászlóalj, akkor a falut sose foglalták volna el és én tüzérség nélkül is győztes lettem volna, azonban az István honvédő zászlóalj újból rosszul verekedett. Nem hibáztatom ezért a tiszteket, akik nagyobb része mindent elkövetett, hogy a legénység kitartson, én magam is közbeléptem, azonban minden hiába volt. Az idős emberek, akiknek többsége családatya, elbújtak a falusi kertekben. Annál hősiesebben harcoltak az előbb említett zászlóaljak, valamint korábban az ütegparancsnokok, különösen Alten főhadnagy, aki súlyosan megsebesült.
Minden oldalról körülvéve kényszerítve éreztem magam, hogy lovasság és lövegek nélkül visszavonuljak, mindkettőtől üldözve.
Szándékomban állt, hogy Deákiban újból állást foglaljak, amikor megkaptam Herzinger vezérőrnagy úr utasításait, hogy meneteljek Diószegre, ahova ő is irányozza a visszavonulását.
Zárt zászlóalj-oszlopokban azonban mindenesetre csak Taksonyig vonultam vissza, ahol állást foglaltam, és ahova nemsokára megérkezett Wohlgemuth altábornagy, majd egy óra után az orosz Panyutyin-dandár.
Veszteségem halottakban és sebesültekben jelentős, némelyeket a faluban is elfogtak. Az István-gyalogság egy százada a zsigárdi visszavonulás során a saját parancsnoka hibájából nagyrészt fogságba került vagy elesett, nevezett ugyanis – egy bátor tiszt – azonban a kapott paranccsal ellentétben még mindig egy támadást akart megkísérelni.
Dürfeld alezredes a 2. vadászzászlóaljból és Richter őrnagy a gránátosoktól súlyosan megsebesült. Kivülük még sok más tiszt is megsebesült, néhányan meghaltak.
Nincs lőszerem, és a csapatoknak már ma nem volt kenyere és abraka; a legnagyobb mértékben kimerültek és nincs élelmiszerük. Ennek ellenére az oroszokkal együtt holnap előrenyomulok és újból támadok, csak azt kívánom, hogy még az éjszaka lőszert és élelmiszert kapjak.
Pott vezérőrnagy
A másolat hiteléül [?] százados
***
HL 1848/49: 33/580.
Német nyelvű, egykorú másolat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 180. fasc. 1849 – 6 – 136.