Szabó Imre honvéd ezredes, államtitkár értesíti Görgei Artúr honvéd tábornokot, hogy Kossuth és Aulich a felső-magyarországi hadsereghez megy. Kossuth ki akar békülni vele. Óvatosságra inti.
***
Drága Artúrom!
Éppen most váltam el az új főnökömtől, a becsületes Aulichtól, aki közölte velem, hogy holnap reggel a kormányzóval a felső hadsereghez utazik. Megadom neked ehhez a kulcsot, ha még semmit se tudsz felőle! A közvélemény számodra kedvezően alakul, az ő számára viszont kedvezőtlenül. Holnap a nemzetgyűlés* konferenciáján arra tesznek javaslatot, hogy téged bízzanak meg a valamennyi Magyarországon álló sereg főparancsnokságával; – nagy többség melletted. A kormányzónak valószínűleg a tudomására hozták, hogy veled és melletted még egzisztálhat, nélküled azonban el kell buknia, hogy szükséges veled megegyeznie, veled kibékülnie. Ez az utazás legvalószínűbb oka és célja. Ravasz! Ezért viszi magával Aulichot, aki irányodban biztosan becsületes és tisztességes, veled szemben készséges, és nagy megbecsülést táplál veled szemben.
Ma egy diktatúráról beszéltek, a többség úgy vélekedik, hogy Kossuth nincs mellette, mivel nem katona. Lettél volna csak július 2-án Pesten!, most minden másképpen lenne. Tisztelőid közül néhányan szinte zokon veszik ezt a távollétedet!
Ezeken a napokon azonban ismételten örök életű babérokkal ékesítetted magad. Hűség – nézd kivel? – ne tévesszen meg téged!, és bocsáss meg nekem, hogy tanácsolni merészelek neked! Te azonban távol vagy a szintértől, és a politikai élet úgy látszik nem köt le túlságosan téged és nem köti le a figyelmedet! Kis indítékok! – nagy teljesítmények! A jó feleséged is itt van, ma láttam, Molnár** hozta el, egészséges, gondoskodnak róla.
…*** még ebben az évben, a visszalépésed után leköszöntem, a hivatalt azonban nem hagyhattam el, éppoly kevéssé Aulichot kezdetben, habár nem volt szüksége rám; – mindenesetre megyek! – csak te rendelkezel velem. Mert az ország elveszítéséhez nem akarok segédkezet nyújtani. Szemere le akart mondani, egy pro memoriát adott át Kossuthnak /:akinek én ugyancsak nem állok a kegyeiben:/, nem akarja nullifikáltatni magát. Kossuth ma újból vezére akart lenni a felső hadseregnek, a minisztertanácsban azonban kisebbségben maradt. Szemere, Csány, Duschek, Aulich ellene voltak! Ezért megy hozzád. Cselekedj gyorsan, mentsd meg a hazát, és hallass számunkra valamit magadról, és gondolj a te, a téged tisztelő Imrédre.
Nyugalom, és hagyatkozz a barátaidra!, ők mind becsületesek és tisztességesek veled szemben. Kérek igazolást, hogy megkaptad ezt a levelet!
Adieu, minden elképzelhető jót!
***
HL 1848/49: 39/327.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 – 7 – 265.
*Az iratban: Assemblée Nationale **Minden bizonnyal Molnár Ferdinánd honvéd ezredesről van szó.
***A levél feltehetően hiányos, bár külső jel nem utal rá, a folytatásos rész csonka, az eleje hiányzik, és kis betűvel kezdődik.