Kun Dániel őrnagy levele feleségéhez a schwechati csatáról és az azt megelőző eseményekről.
***
Posony November 2-kán 1848.
Édes jó Ersim!
October 20-kán írtam hozzád a parndorfi táborból előadva az addigi eseményeket röviden, ekkor ugyan tudtam már hogy más nap is még beütünk Ausztriába, de szánszándékkal nem írtam meg azért, hogy ne aggodjál miattam. 21-kén be mentünk hát ismét Ausztriába és a legszebb vetéseken hadi rendbe állítva mentünk jó három mértföldet, mikor a Sándor huszárok 11 horvát foglyot hoztak a vezér parancsolatából a mi zászlóaljunk őrizete alá ezután még haladunk előre egy jó órányit mikor mi egy keskeny völgybe menve meghallottuk a hozzánk igen közel eső ágyú dördülését, hirtelen siettünk fel a partra, de már akkor megszűnt az ágyúzás a mieink lőttek ágyúval 19szer az ellenség háromszor, s ekkor elfutott mind. Mondják egy kapitány és két vitéz esett el az ellenségtől ő a miénkből egy tüzérnek hordta el térdbe a lábát az ágyúgolyó a borsodiak elfogtak 7 horvátot, az előttök csatározó huszárok 11-et, ekkor cselekvén az idő el is futván az ellenség Stiftnaisiedel felett a legszebb vetéseken letelepedtünk éjfél felé kaptunk húst mert egész nap nem ettünk, de fánk nem levén a legközelebb eső szőllőből hordtunk karókat nem annyira azért, hogy főzzünk, hanem hogy megfűtössünk, mert igen hideg volt. Éjfél után egy órakor kaptak vezéreink parancsolatot ismét visszavonulni magyarországba ez hajnalba nekünk is tudtúl adatott, visszamentünk hát ismét az előbbi táborhelyre. Én ekkor rosszul voltam, úgy hogy alig bírtam visszagyalogolni, de más nap a nem evés és meg pihenés vissza adta egészségemet.
Ezen táborozás előtti éjszakán a Gömöri önkénytesek elfogtak 26 ausztriai vadászt a brukki depóban találtak 6000 köpönyeget, 600 mázsa lisztet és minthogy a brukkiak a forposton* levő vasas németekkel 3 gömöri önkénytest, kik engedelemből Brukkba vásárolni mentek. Elfogattak Brukk elfoglaltatott a Bécsbe vivő vasút általunk eltorlaszoltatott, a hidak végei ágyúkkal rakattak meg. Mi az ellenséget mindig vártuk de az nem jött. 25-kén elkezdték Bécset ágyúzni, harmadfél nap** folyvást ágyúzták, úgy hogy ha az ember fejét a földre tette, szinte rengett a föld belé. Éjszaka láttuk az égést, mind mondják Leopold külváros elhamvasztatott, de a Bécsiek még erősebben ágyúztak kifelé. 27-kén 20 ezer emberből álló táborunkhoz a Kossuth 12 ezeret és 22 ágyút hozott minden csapat katonaságot azon és a másik napon meglátogatott és hozzájuk lelkesítő beszédeket tartott, 29-kén harmadszor indulunk el Ausztriába, de a mi generalisunk Holtse (Holtsche) úgy hogy az egész tábornak csak egy generálisa, Móga maradt. De mihelyt Kossuth megérkezett, mindjárt tanácskozott a tisztikarral az Ausztriába ütés felett és az határoztatott, hogy Windischgriezhez küldessék egy követ azon kéréssel, hogy Jellačić csordája fegyvereztessék le, s az követül Ivánka küldetett, de őt mind foglyot letartóztatták, és a levelet, mit Kossuth küldött felbontatlanul visszaküldötték.
Elindultunk hát Kossuthtal együtt Ausztriába, első nap Fischament felett ütöttünk tábort, estve én mint felügyelő tiszt küldetten húsért, fáért, be kenyérért Stiftnaisiedelbe /:ezeket mind Magyarországból kellett volna az élelmező biztosnak ide szállíttatni:/ de nem csak hogy élelmiszereket, de még Biztost sem találtam ott minthogy igen elfáradtam, a bíró által szerekeret rendeltettem mely engem pénzért a táborba vigyen, mert jó másfél órányira volt ez a falu a mi táborunktól. Mi a sereg derekát képeztük. Utánunk és néha mellettünk jön Kossuth és a fővezér kíséretével. Ezen napon ellenséget nem láttunk, mert nem annyira menetelünk, kivéve mint tán inkább parancsból visszahúzódott. Másnap Fischamenten keresztül egy keskeny hídon sokáig kellett keresztül mennünk, de itt keresztül menve a gyönyörű vetéseken ismét hadi rendbe állva tovább haladtunk svehát felé /:mint mondják ezen hely volt a fő erőssége az ellenségnek:/ a meghálásra alkalmas helyen ismét megállottunk a honnan már az ellenség lovasságát puszta szemmel is beláthattuk, de ez nap sem történt semmi, csak a huszárok fogtak el egy chvalisért*** ez estve kaptunk húst, de kenyeret nem, a mezőn krumplit és répát szedegettek s ezt ették, de a rendes katonaság, jobban tudván a faszolás**** modját a mindennek bőviben volt, és hogy nekünk nem volt, nem az igazgatóság az oka, hanem a részről a mi gyávaságunk, más részről az, hogy a faszolásnál a rendet nem bírják, a biztosok feltartani a ki erősebb az a hatalmasabb.
Harmadik nap, 30-kán reggel ködös időben alig mentünk egy félórai távolságra, midőn a jobb szárny egy Mannswürth nevű faluba és a mellette levő erdőbe magát erős állásba helyezett ellenséget megtámadta és két órai legerősebb tüzelés, ágyúzás után az erdőt is a falut is rohanással bevette. Ekkor harsogott az éljen és tábori zene. Egy Gijon nevű***** angol őrnagy rontott be legelőször a faluba. Itt megszalasztatván az ellenség bal szárnya, seregünk dereka hol mi állottunk, nyomult előre, s megkezdődött az ágyúzás, és mi előnkbe is 10-15 lépésre esett le egy golyó – mit egy honvéd közvitéz felvett, a mi ágyunk sveháton egy nagy épületet, mi vagy raktár vagy gyár lehetett, felgyújtott, az ellenség ágyúja mindjárt meg szűnt, s a miénk még néhány lövést tett, alig szűnt itt meg az ágyú szó, balszárnyon kezdődött meg az ágyúzás mindkét részről, olly roppant erővel a millyenről háborúba nem lévő embernek fogalma sem lehet, ez legalább is két óráig szakadatlanul folyt.
A bal szárny sokkal hátrább volt, mint mi, mindent a legjobbban láthattunk, láttuk az ellenség lovait gazdátlanul futkározni, s végre láttuk igen nagy örömünkre igen sebesen visszavonulni. Nekünk Sveháton az ő fő erősségökön kellett keresztül menni. Alig voltunk hozzá 3-400 lépésnyire az ácsok a hídnak való fát már szekereken hozták, mikor nekünk visszavonulást parancsolnak – már hátráltunk is vagy 50 lépést, mikor az őrnagyunk mondja “én csudálkozom, miért parancsol Móga visszavonulást, mikor a balszárny is oly pompásan vissza veretett”. Ekkor Schweigel, brigádunk vezére előrenyomulást parancsol, megfordulunk, nyomolunk Svehát felé a mint megálltunk a leg nagyobb megelégedéssel nézzük, mint nyomja a balszárnyi ágyú még most is vissza az ellenséget, egyszer megdördül közel hozzánk, előttünk is jobb oldalunk felől is a sok ágyú, ömlik Brigádunk közé a sok golyó, észre vesszük, hogy kereszttűzbe vagyunk, ágyunk csak négy van, mert a többit a balszárny erősítésére vitték, de, ez meg sem kukkan – bizonyosan azért, hogy a mi embereinket lőtte volna – az előttünk lévő a porosz gyalogság első zászlóalja esze nélkül szalad, elhagyja bornyúját utanna fut a 14. honvéd batalion******, ezután a jobbszárny felől jönnek szanaszét a Gömöriek, mindenütt az ágyú golyó irányába, rendbe fut a lovasság, utanna az ágyú, de ez hirtelen megáll négy lövést tesz, ekkor egynek a kerekét kilövik, helyibe másat tesznek, elszaladunk, mi a honvédek után egy kis rendetlenséggel futottunk – én részemről a legnagyobb hidegvérrel elmondva Hofferrel és Jinkerrel néztem micsoda irányba hullnak a golyók, hogy futnak a rendes katonák, egy bornyút a poroszok gyávasága emlékéül fel is vettem; mentem lassan a tömeg után, a Gömörieknek kiabáltam, hogy jobbra tartsanak, a golyók irányát kikerülendők, szemem láttára szakította derékon ketté Kohlman gömöri kapitányt Szentmiklósi főhadnagy lábát és egy magas legény kezét á golyó az én fülemhez is igen közel fütyölt el egy.
A háború borzasztólag pompás egy látvány, ha a szív helyén van. A Zichy Ottó őrnagy alatt levő mosonyi, soproni, komáromi, esztergomi önkénytes csapat /:ez egész hibát ezen őrnagynak tulajdonítják:/ úgy szét futott, hogy talan soha se lehet összeszedni. Szeles és félénk vezértől Isten óvjon. Ekkor retiralt******* egész armadiank s mi Fischament felébe, itt háltunk, más nap innen 11 órai folyvást menés után Köpcsénybe jöttünk, itt háltunk a falu alatt, hajnalba nagy eső és szélben jöttünk Posonyig, én itt a volt Gazdámhoz száltam, a legénység egy klastromban, a többi tisztek a Grasalkovics palotába. Ma délután az […] megyünk két compániával******** forpostra – a sereg két harmada Posonyban van mondják hogy 8 ezer megyen Simonics ellen, – a többi itt a határokon lesz. Levelet ide küldj ezt írd a hátára Zöldpiac Luger ház innen ha itt nem maradunk utánam küldik. Írd meg mennyitt vetettetek, mennyi bor lett, de legénkább azt van e már kis gyermekünk, ha még nincs illy harcias időben a lyánt Victoriának, a Fiút Victornak kereszteltesd. A harci életet én a sok szenyvedés mellett is igen szeretem, bár nincs oly nap, hogy könnyű ne esnék ki szememből, mikor reátok gondolok, s ha most téged és kedves kis lyányaimat csak láthatnám és nem adnám a világért. Lajost, Zsigát, Hegedűst kedveseikkel tisztelem. Zsiga bácsi csinált e már valamit a Ma[…] házzal? Jósit nem tudom hol van.
U 1. Mennyi esett el miközülünk, mennyi az ellenség közül, nem tudom, sok félét hallani, de hazudni nem akarok.
U 2. A Zempléniekből senki sem esett el, sem meg nem sebesíttetett.
Írj minél előbb. Ezerszer csókol hőnszerető férje
Kun Dániel
***
HL 1848/49: 3/45.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
* Előőrs.
** 2 és fél nap.
*** Könnyűlovas.
**** Vételezés.
***** Guyon Richárd honvéd tábornok nevének elírása.
****** Bataillon – a zászlóalj német elnevezése.
******* Visszavonul.
******** Század.