Vukovics Sebő miniszter a kormány megbízásából utasítja Perczel Mór honvéd tábornokot, hogy a Bácskában és a Bánátban lévő hadseregből egy 12 000 fős egységet indítson el a Duna felső részéhez. Pétervárad biztosítása, Arad és Temesvár ostroma változatlan feladat.

***

A bánsági és bácsi haderegek fővezérének Perczel Mór tábornok úrnak, Újvidéken
Az ország hadviselésének rendszerét az öszves harctér áttekintése, s a betört és ezentúl betörhető ellenséges seregek erejére figyelmezés alapján akép intézte el a kormány, hogy a haza Komárom mellett öszvepontosítandó hadsereg által nyugat felé, és egy a Duna balpartján egybe vonandó, haderő által észak ellen biztosítva legyen e célra a felsereghez csatoltatni határoztatott a bánságban működő seregekből 12 ezer embernyi hadtest, mellynek felvezetése Bem altábornagyra, mint akkor ezen seregek fővezérére bizatott.
Ezen rendelkezést annyira igénylé a honvédelem jelen állapota, hogy midőn Bem altábornagy az erdélyi viszonyokból meritett ellenokok felhozásával az érdeklett hadtest felvezetésétől ismételve vonakodnék, azon nagy megismerés mellett is, mellyek a kormány Bem altábornagy úr érdemeit és tanácsait méltányolja, a hozott határozat végrehajtásáról semmikép nem állhatott el, hanem annak minden áron teljesítésének eszközlése végett, alolirottat a hely szinére rendkivüli hatalommal küldte le.

Mind a hadviselés áltlános tervezetét, mind a kiküldetésemre vonatkozó rendeletek másolatait 1. 2. és 3. alatt tábornok úrral közölni nem mulasztom el.

Minthogy pedig a bánságba lejövetelemkor, Bem altábornagy urat ki időközben erdélybe utazott el, már nem találhatám: azon hatalomnál fogva, mellyet az összes kormánytól nyerék, és azon tekintetből, hogy Bem altábornagy elmenetele után a fővezérség önre ruháztatván, Bem altábornagynak meghagyott teendők legcélszerűbben tábornok úrhoz, a nemzeti kormány nevében következő meghagyást intézek.

Jelenleg a haza védelmének terén fő érdek a felső hadsereg elébe szabott feladat múlhatlan kivitelében letéve levén, Tábornok Úr e meghagyásom vételével késedelem nélkül szerezzen mindazon seregekből, mellyek ekkorig saját és Bem altábornagy úr vezénylete alatt a bánságban és bácsban működtek, egy 12 ezer emberből és ezen számhoz arányzott ágyú ütegekből állandó hadtestet, mellyett tulajton belátás szerint akár egy tömegben, akár több részletekben a felső dunavidék irányában ön vezérlete alatt indítand meg.
Addig, míg tábornok úr e hadtesttel Bajáig, vagy Dezdánig, a mihez az iránypostot megválasztani hadi szempontból szükségesnek találandja, a kormány az iránti utasitása kezéhez elérhetendik, valljon kellend e tábornok úrnak e hadtesttel a dunán átkelni, vagy pedig a balparton felfelé folytatni vonulását.
Elintézvén azonban Tábornok úr a felvezérlendő hadtest iránti intézkedéseit, egyszersmind azon gondossággal és eréllyel, mellyel az alvidék biztossága körül annyi sikertöl kisérve eddig működött, olly rendeleteket hagyjon ismerni távollétének idejére hátra, miszerint ha bár a bács bánsági seregek a felvezérlendő sereg elszakasztása által offensiv működésben feltartóztatva leendenek, Pétervárad veszélyes helyzetbe jután ellen kellőleg biztosítassék, Temesvár, és Arad ostromlása meg ne akasztassék, és végre az itt maradó hadseregeknek ujoncozás útján lenndő isméti szaporitásáig a defensiv álláspontjai a képen kijelölve legyenek a védelmi tért megtarthatónak itélendi.

Miután végre a Péterváradi parancsnok Kis ezredesnek vezénylete csak a vár körére szoritkozik, gr. Vécsei pedig csak az Aradi és Temesvári ostromló seregeket vezényli, tábornok úr mint a bácsbánsági seregek fő vezére az itt ekkor maradó seregrészek kik általi vezényletéről célszerűen gondoskodni felhivatik.
Ön hazafisága, és szabadságharcunk kezdése óta tettekben bizonyított vitézsége, és vezéri talentuma a nemzeti kormányt teljesen megnyugtatja a felöl, hogy e rendeletek pontosan és mi hamarább teljesítve leendenek, és azzal az ország sorsdöntésének főterén a nemzeti erők nagyobbitva, amellett azonban az alvidék megőrzése is kitelhetőképen biztosítva lesz.

Tábornok úrtól a haza megvárja mindezt, és ön nem fényes érdemei nagyobbitásáért, hanem e szeretett hazáért elkövetend a célra minden módot.

Pétervárad, június hó 4-én 1849.

***
HL 1848/49: 31/241.
Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány.
KAW SchA AFA KiU 185. 1849 – 6 – 33.