Bechtold altábornagy másolatban megküldi a budai főhadparancsnokság elnökségének a magyar hadügyminisztériumhoz intézett jelentését, amelyben ismerteti hadteste helyzetét, további személyi és anyagi szükségleteit, valamint támadási tervét.
***
A mozgó hadtesttől Óbecsén
A magas magyar királyi hadügyminisztériumnak
Óbecse, 1848. július 24-én.
Miközben van szerencsém a magas minisztérium július 20-ai és 21-ei rendeleteinek a vételét igazolnom, nem mulaszthatom el, hogy az elsőre pontonként a következőket válaszoljam.
A tábornokok, törzs- és főtisztek számára kifejezett köszönet, valamint a csapatok teljesítménye feletti elégedettség mindnyájunk élénk buzdítására fog szolgálni és arra fog ösztönözni, hogy erre még inkább rászolgáljunk.
A Szolnokról jövő teljesen felszerelt 12fontos üteg a felszerszámozott 9 üres szekerészlóval és a 11 szekerész-közlegénnyel gőzhajón megérkezett ide és kihajózzuk őket.
Az ígért második 12fontos üteg mozgó felhasználásához a fenti 11 emberen és a 9 lovon kívül mással nem rendelkezem – holott a tervezett objektumokhoz elkerülhetetlen szükségem lesz rá – és a legcsekélyebb eszközöm sincs arra, hogy a betegség és gyengélkedés által naponta csökkenő lovassági állományból az igényelt tiszteseket némiképp a tüzérség vagy a szekerész-személyzet rovására biztosítsam. A Ferdinánd főhercegről elnevezett huszárezred ma – két hátrább vonult kis lerakat és az ellenségtől elszenvedett lóveszteségek levonása után – nem áll többől 800 harcképes embernél és lónál, s hasonló helyzetben van a hadtestnél lévő valamennyi könnyű lovasezred is.
Erre való tekintettel felhívást intéztem ma Pest és Bács megyéhez, és kérek a hadügyminisztériumtól is egy hasonló, támogató felszólítást, hogy mindkét megye – a Kunság és a Jászság hazafias példáját követve – szíveskedjék kipróbált és fáradsághoz szokott igás- vagy úgynevezett város-vonatok önkéntes előteremtésével a remélt második 12fontos és egy 6fontos nemzetigárda gyalogüteg fogatolását kiállítani és elküldeni, az elsőt Óbecsére, az utóbbit azonban Verbászra, az eredeti felállítási helyére. Természetesen minden pár felszerszámozott lóhoz a szükséges szolgát is hozzáértve. A kunsági és a pesti nemzetőrség állapotáról szóló előzetes hír alapján hadtestem a tervezett megerősítéshez jelentős segítséget fog kapni. Ha nem – miként a Csongrádiaknál, akiknek 300 lovasa ma még nem látható, holnap érkeznek meg 270 emberrel – háttérbe szorul a kikötés, hogy 15 nap elteltével megyéjük más csapata által felváltassanak. Az ilyen felváltások számomra – természetesen – ártalmasabbak mint hasznosak, mivel az első és szükséges kiképzésükhöz, valamint a közeli ellenséggel szembeni védelmükhöz kisebb osztagokat kell alkalmaznom a sorgyalogcsapatoktól, s ez a mostani csekély haderőmet még tovább csökkenti. Kérem ezért a szíves közreműködését, hogy e megyékből az utánpótlás az egész kontingens növedékeként érkezzék, azonban a már fegyverfogásra kiképzendő nemzetőrség leváltására augusztus hó vége előtt nem kerül sor. Addig remélem: kivívandó ügyünk eredményei előnyösebb fordulatot nyertek.
Az önkéntes zászlóaljat Pestről, továbbá a 3. Schwarzenberg-zászlóaljat, valamint a nélkülözhető sorkatonaságból minden növekedést a helyzetünkben szívesen fogadunk. Mindent számba véve, és a hadtestem számára előírt feladatok méltánylásaként az eközben alakuló három dandár, a Vollnhofer, az Eder és a Kiss-dandárok tényleges állományának legalább 12 000 sorkatonát, azonos számú honvédot és használható nemzetőrt, 4000 lovat, 2 nehéz és 6 könnyű tábori lövegüteget kell elérnie, hogy kitartóan tudjon működni.
Hogy mennyi a jelenlegi ténylegesen harcképes állomány emberben, lóban és ágyúban a Fehértemplomtól egészen a Ferenc-csatorna melletti Verbászig kiterjedő vonalon, azt méltóztassék a magas hadügyminisztérium a mellékelt vázlatból* (amely általános áttekintésül szolgál) szíves tudomásul venni. Éppen
úgy az is látható belőle, hogy hol és milyen erővel vannak az ellenség elsáncolt főpontjai.
Vollnhofer tábornok – miként már jelentettem – bevonult ide és holnap a legszükségesebb utasításokkal ellátva (mivel a közöttünk megszakadt közlekedés csak egy nehezebbé váló levelezést tesz lehetővé) fedezet kíséretében állomáshelyére, Verbászra fog menni. Az első gondomnak most annak kell lennie, hogy dandárját (amelynek a nagyobb része az alsó Bácskában és a Duna alsó részén, Futakon, Újvidéken, Jarekon, Temerinben Ó- és Kiskéren védve van a felkelők rabló betörésétől) oly mértékben, ahogy csak lehet megerősítsem reguláris legénységgel és tüzérséggel, miközben szilárd szándékom, hogy Turia és Szenttamás bevétele után ezzel a dandárral Ókérnél és Temerinnél egyesüljek, és a körülményeknek megfelelően tovább működjek, miközben Eder tábornok innen Földváron keresztül – előnyomulásomhoz mérten – balszárnyam támogatására egy jól megerősített oszloppal Csurog ellen működjék.
A magas minisztérium bizonyára nem fogja tőlem rossz néven venni, hogy – mielőtt egy lépést is tennék a további hadműveleteimben valamennyi erősítésemet, akik közül főként a székelyekre és az oláhokra számítok, megvárom – a három dandárt a feladataiknak megfelelően akarom beosztani.
Éppen most küldök egy futárt a ma Kecskeméten állomásozó Jónák hadnagy gyalogütegének, hogy az előfogatokkal felszerelve szünnap nélkül meneteljen tovább, és augusztus 1-ére Verbászra kell érkeznie.
A Verbásztól való nagy távolság miatt abban azonban nem vagyok egészen bizonyos, hogy a kunságiak ellátták-e ezt az üteget a szükséges fogatokkal, valamint, hogy valóban vele van-e a szekerész legénység? Vollnhofer tábornok közben azon fog fáradozni, hogy a körülmények szerint mindent, amennyire csak lehet, elrendezzen, hogy az elülső, az összeköttetés nélkül álló gyalogsággal és lovassággal kapcsolatot teremtsen és ezt az általános támadás napjáig fenntartsa. Hogy mily szerfelett kívánatos lenne nekem egy teljesen felszerelt második lovasüteg a jobbszárnyam számára (amely a lovas nemzetőrség beszámításával 1500 lónál többet fog kitenni), az kiviláglik abból az előnyből, hogy az ellenséget – amely csupa jól elsáncolt gyalogsággal, és bár sok, de nem mozdítható tüzérséggel rendelkezik – lovas üteggel és ügyes lovasoszloppal gyorsan meg lehetne lepni az egyik vagy a másik újból figyelembe veendő ponton, és mikor a nyílt terepre merészkedik, összekartácsolni és összeszabdalni.
Ezeknek az egyesített fegyvernemeknek különösen igen veszélyeseknek kell lenniük számára. Ez okból kifolyólag kérem, és ismételten kérem, hogy a jobbszárnyamat (azaz Vollnhofer tábornokot) egy fogatolt és felszerelt lovassági üteggel mielőbb megerősíteni szíveskedjék. Ezen a módon, azaz: ha még egy második 12fontos – és egy lovassági üteget vezényelnek Pestről közvetlenül ide és Verbászra, az igényelt 48 ágyút a hadtest egész kiterjedt arcvonalán fel lehetne állítani, és közös összefogással egy idő után biztos eredményt lehetne elérni.
18fontosokról, avagy mozsarakról mostantól fogva többé már szó se essék. Kezdetben csak azt terveztem, hogy itt (valamennyi jövőbeli hadműveletem meghatározó és kiindulási pontján) részleges elsáncolással megtelepszem, amihez hasonló akkor is bekövetkeznék, ha oly szerencsés lennék, hogy Titel a birtokomba jut. Nagyszámú védőrségnek kell eközben a kevés használható nemzetőrséggel azoknak a helyére lépnie.
Bárcsak ide röpíthetném a porosz hercegről elnevezett, nekem kilátásba helyezett gyalogezredet és Erdélyből a négy zászlóaljat!
Minden egyéb kisebb utánpótlást reguláris gyalogságból, honvédekből vagy nemzetőrökből kérem közvetlen módon, bárhonnan jönnek is, jobbszárnyamhoz Becskerekre vagy Versecre irányítani. Blomberg ezredes – akit éppen most erősítettem meg Kiss ezredes részéről a saját ulánusezred két osztályával, hogy őrnagya, gróf Esterházy szilárdabban tartsa Versecet – véleményem szerint annál inkább meg tud maradni az ottani vidéken, és némi remény forog fenn az illir-bánáti határ lecsendesítésére, minél szilárdabb kezekben van Versec.
Ha a még érkező honvéd-, önkéntes- vagy nemzetőrségi csapatokat (melyeket az itteni hadtest számára biztosítanak vagy még biztosítani fognak) a magas hadügyminisztérium a legrövidebb úton mindjárt a középhadamhoz, vagy a két szárny egyikéhez rendeli, és én erről idejében értesítést kapok, akkor ezáltal rendkívüli segítséget nyerek az innen kimenő parancsaimhoz. Az illetékes hadosztályparancsnokokat ezután erről már értesíteni fogom.
A 30 000 ember számára kiutalt lőszer rendeltetésének megfelelően szerencsésen megérkezett a hadtesthez, azaz: a nagyobbik készletet a lőszerész felügyeletével a szegedi főraktárban őrzik, a fennálló hiányt pótoltuk, és eközben egy dupla készletet üres lőszer- és paraszt-talyigákra raktunk tartalékként helyben, saját felügyelettel és fedezettel. Aranyértékű lőszerkészletem biztos őrzése felől a magas minisztériumnak nem kell aggódnia. Csak elhamarkodott buzgóságból szállították Szegedről az egész nagy lőszerkészletet ide, a hibát azonban a szegedi főraktárnak való visszaszállítással újból helyrehoztuk.
A három kemencét is elláttuk most a szükséges pékszemélyzettel és tekintélyes lisztkészlettel a jövőben fellépő szükséglet kielégítésére. A csapat Török Gábor királyi biztos úr kitűnő és körültekintő intézkedései folytán semmilyen termékben sem szenved mostanáig hiányt. Ez a humánus, nemes férfi valódi gyöngyszeme tevékenységi körének.
Pétervárad felmentésére – ha komolyra fordul a dolog – különös figyelmet fogok fordítani, habár már jelenleg is és a koncentrikus hadműveleteim megkezdésének időpontjáig a császár-huszárok ezrede, hat Sándor-század és két század d’Este a részben még Ókéren állomásozó nemzetőrtáborral egyrészt e szándék megvalósítására, másrészt az alsó Bácska és a Duna alsó folyása területén a további forradalmi terjeszkedés megakadályozására ott marad. Temerin és Jarek is bele értendő. Végezetül – miközben azt gondolom, hogy ezzel kimerítő jelentést tettem és az e hó 20-ai és 21-ei rendeletek valamennyi tárgyát érintettem – nem mulaszthatom el jelenteni, hogy a főhadiszállásra segítségemül kirendelt Schonat százados urat a Sándor-gyalogságtól sok köszönettel elfogadom. Csermelyi százados úr és segédtisztem, Blauhorn főhadnagy állandóan igen buzgók és szorgalmasak a dolgaikban, a munka azonban minden lehetséges igyekezet ellenére is néha felhalmozódik. Kérek – ha teljesíthető – egy ügyes és leleményes tüzérségi századost annak igazgatójaként a főhadiszállásra, az oldalam mellé.
Hogy a magas hadügyminisztérium megismerje azonban a hiányosságokat is, amelyektől én, illetőleg a hadtestem szenved, négy pontban röviden összefoglaltam őket.
Először: A lefegyverzéssel egy időben – biztosítékul – öt tekintélyes túszt ejtettem, akik – miként száz más gyanús és rablóhajlamú rác is – fogolyként katonai őrizet alatt állnak. Ezek az emberek igen a terhemre vannak, és semmilyen megyei hivatalnok, még kevésbé egy oly fontos bizottmány se mutatkozik itt.
Másodszor: Mindenki annyira el van látva saját málháival, mintha egy béketábor közepén ülnénk itt. (Csak kanapék és fotelek hiányzanak.) Mennyi előfogat szükségeltetik hozzá, és mennyi a vele járó vesződség?
Harmadszor: Felmerülő függelemsértési vétségek.
Negyedszer: Betegek számának rohamos növekedése. A közlegényt nem lehet visszatartani az ártalmas zöld gyümölcs és tengeri fogyasztásától, amikor a szabadban előőrségben áll.
***
HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 505/p.
Német nyelvű eredeti tisztázat, illetőleg egykorú másolat fordítása.
* Az említett vázlat nem található az irat mellett.