Nagy-Sándor József honvéd tábornok jelentése a hadsereg-főparancsnokságnak a nagysallói ütközetről.

***

A hadsereg-főparancsnokságnak
Jelentés az e hó 19-én Nagysarlónál lezajlott ütközetről

Az összecsapás kezdetén megkerültem a csata gyújtópontját jelentő N[agy]sarlót, és a 2. huszárezred 4 századával, valamint 1/2 lovassági üteggel megtámadtam az ellenséget a jobbszárnyon.
Ez a nagyszámú legénységen kívül egy rakétát és 1 6fontos üteget vitt magával, ennek ellenére megfutamítottam és visszavonulásra kényszerítettem N[agy]sarlóra.

Ekkor vettem észre, hogy az ellenség lovasság, gyalogság és ágyúk számbeli túlerejével a legnagyobb erőfeszítéssel fenyegeti a balszárnyunkat. Ezért a lovasságomat, jóllehet ágyúk nélkül, mivel ezt a helység égése nem tette lehetővé, és gyalogság nélkül sebes vágtában átvezettem a több ponton égő N[agy]sarlón. Ez a manőver nem maradt eredmény nélkül, mivel röviddel rá megkezdte az ellenség a visszavonulását.
Hogy ezt elvágjam, 14 lovasszázaddal, egy lovassági üteggel, a báró Poeltenberg ezredes vezetésével hozzám csatlakozott 6 lovasszázaddal és 1 lovassági üteggel Csekére siettem.

Mivel az itt kiszélesedő Molnárárok valamennyi hídját leszerelte az ellenség, és a legénységnek a számos mocsár miatt sok helyütt le kellett szállnia a lóról, és lovát kantárszáron vezetnie, minden fáradozás és próbálkozás ellenére csak akkor tudtam Csekére megérkezni, amikor a mintegy 10 000 fő erejű ellenséges oszlop az éllel már áthaladt Csekén.

Itt azonnal megindítottam a támadást, és így elvágtam a mintegy 4-5000 fő erejű ellenséges oszlopot a már átvonultaktól. Ezeket akként üldöztettem eredményesen ágyúkkal, hogy a legvadabb rendetlenségben menekültek, és biztos hírek szerint ebből a tömegből másnap csak 700 fő haladt át összevontan Koltán.
Az elvágottakra rohamot rendeltem, 400 főt a huszárok egy …ben* körülzártak, és ezek a fegyverüket nyújtották. Ezenkívül igen sok foglyot ejtettünk. Egy második lovasroham már felesleges volt, mert a maradék – minden oldalon szétugrasztva – egyenként a közeli erdőségekbe és szőlőkbe menekült. Valamennyi osztályparancsnok a legpontosabban teljesítette a köteleségét, az egész csapat pedig a legfényesebben bizonyította a bátorságát.

Dessewffy ezredes igen sokban hozzájárult a rendelkezésre álló ütegek irányításával és működésével a lényeges szétugrasztáshoz, és a rendkívül bátor magatartásával a győzelem eldöntéséhez. Ugyanúgy sokat tett báró Poeltenberg ezredes is korai megérkezése által az ütközet kedvező befejezéséhez.

A 2. és a 8. huszárezredek parancsnokai, Pikéty ezredes és Bersek alezredes különös érdemeket szereztek maguknak azáltal, hogy a legnagyobb golyózáporban 500 méter távolságra előrenyomultak, sőt egy ellenséges üteget visszavonulásra kényszerítettek.

A 8. huszárezred egy századparancsnoka, Lukácsy kapitány rohamozta meg ezt a visszavonuló üteget, annak teljes személyzetét levágta, nem tudta azonban az ágyúkat elvinni, mivel a Cseke mögötti temetőnél található, ellenséges gyalogságtól zsúfolt terep túl magasan feküdt, és Lukácsy kapitánynak néhány sortűz után – amelyek következtében …** éppen annyi lovat lőttek ki alóla – a legnagyobb önfeláldozás és haláltmegvető hősiesség ellenére is vissza kellett vonulnia.

Incze főhadnagy a 13.- és Stiberth hadnagy *** a 6. huszárezredből rendkívül kitüntették magukat parancsaim fáradhatatlan tevékenységű, pontos továbbításával és hidegvérű magatartásukkal a legnagyobb veszély pillanataiban.

Az 1., 2. és a 8. huszárezredek, amelyek az én vezetésemmel vettek részt ebben a csatában, a szó legszorosabb értelmében mind egy szálig különösen bátran, hősiesen, higgadtan és igazi huszármódon harcoltak.

Különös elismeréssel kell megemlítenem a két ütegparancsnok szünetnélküli tevékenységét és fáradhatatlan eredményes igyekezetét. Ugyanez érvényes a lengyel dzsidásoktól Poninski kapitányra.****

Nagy-Sándor tábornok*****

***
HL 1848/49: 22/509.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 183. fasc. 1849 – 4 – 144.
*A kipontozott szó olvashatatlan az iratban. Az eredeti szöveg a következő: “400 M[ann] waren in einem … von den Husaren umrungen.”
**Az irat itt sérült. Az eredeti szöveg a következő: “Rittm[eister] Lukácsy nach einigen Dechargen, durch welche ihm .. ebenso viele Pferde erschossen wurden.”
***Az irat hátlapján ceruzával írva a következő feljegyzés található: “Incze und Stiberth öffentlich zu beloben sind”.
****Az utolsó mondat – minden bizonnyal a sietős fogalmazás miatt nem teljesen egyértelmű. Az eredeti szöveg a következő: “Dasselbe gilt auch von den pohlnischen Lanciers unter B Rittm[eister] Ponyinszky.” Az egyik lehetőség a fordításban megadott szöveg, a másik pedig a következő: ugyanez érvényes a B[Bulcharin] alatt [álló] lengyel dzsidásoktól Poninski kapitányra. Ebben az esetben feltételezve, hogy az unter szó utáni jel egy B betű, amelynek a feloldása Bulcharin lehet, aki március 9-től Debrecenben szervezte a lengyel légiót, majd később annak fő-, majd alparancsnoka lett.
*****A jelentést aláíró Nagy-Sándor rendfokozatát magyarul írta.