Haynau cs. kir. táborszernagy megküldi Bechtold altábornagynak hadműveleti utasításait arra az esetre, ha a magyarok komáromi táborukból éjszakai kitörést kísérelnének meg.
***
Nagyságos báró Bechtold cs. kir. altábornagy és hadosztályparancsnok úrnak, Mocsán
Mivel az ellenség már néhány nap óta egészen tétlenül viselkedik az elsáncolt táborában, és még mindig jelentős ereje van Komáromban összevonva, ezért feltehető, hogy minden oldalról körülzárva, kétségbeesett helyzetében arra határozza el magát, hogy egy éjszakai támadást hajtson végre hadseregünk egy része ellen, vagy akár azt is megkísérli, hogy valahol áttörjön.
Ezért valamennyi hadtest- és önálló csapatparancsnok figyelmét fel kell hívnom egy ilyen lehetséges esetre és egyúttal ki kell fejeznem a teljes meggyőződésemet, hogy az előőrsök kellő ébersége és a táborozó csapatok talpraesettsége mellett minden ilyen ellenséges vállalkozásnak meg kell törnie a csapataink szilárdságán és kudarcba kell fulladnia.
Ennek ellenére a legnagyobb elővigyázattosságot kell tanúsítani, és a következő rendelkezések a legszigorúbb zsinórmértékül szolgálnak:
Valamennyi csapatrész előőrseit éjszaka, – ahogy ezt a harctéri utasítás előírja – kissé vissza kell vonni, s meg kell őket erősíteni, és ahol gyalogos előőrsök vannak, ott meg kell határozni azok gyülekezési helyét és az állást, ahol odavágtató lovasok elől védelmet találnak.
A mély csatarend, amelybe az általános táborozást már elrendeltem és amire ismételten utalok, tökéletesen alkalmas az azonnali ütőképesség biztosítására, és különösen a gyalogság számára a legjobb eszköz a leggyorsabb tömörülésre.
Ha kitör az ellenség, akkor valamennyi zászlóaljnak azonnal tömörülnie kell a kisebb részlegeknek pedig egységet kell alkotniuk és ki kell tartaniuk.
A lövegeket úgy kell irányítani, és már úgy kell őket felállítani, hogy a netán előnyomuló ellenség hatásos kereszttűzbe kerüljön, és a fedezetüket a táborban is folyamatosan meg kell kapniuk.
A lovasságból erős készültségi részlegeket kell kijelölni, akiknek fel kell nyergelniük és fel kell kantározniuk, hogy rögtön előre tudjanak törni.
Báró Bechtold altábornagy hadosztálya egy részének már az első ágyúlövésre, amely netán Harkályon vagy Pusztacsémen esik, azonnal lóra kell ülnie és odasietnie, hogy az ellenségnek a szárnyába essen.
Az 1. hadtest a terep adottságai által bár jobban védve van egy támadástól, ezzel szemben igen közel van az ellenség elsáncolt vonalához.
Ahogy az 1. hadtest célszerű védelmi intézkedésekkel, torlaszokkal és lövegállásokkal megerősíti az állásait, és a tartalék hadtest Harkályon szintén valamennyire elvégezte a megerősítést, úgy haladéktalanul meg kell ezt tenni Pusztacsémmel is és a Wolf-dandárral Mocsán. A Wolf-dandárnak ellenséges támadás esetén be kell törnie Mocsára, és ezt a helységet meg kell tartania.
Mivel az ellenség ilyen vállalkozások során mindig az állásaink réseit keresi, ezért rendkívüli fontosságú, hogy az egymástól elválasztva táborozó seregrészek éjszaka idején közbülső őrszemek és igen mozgékony járőrözés által összeköttetésben maradjanak.
Ha az ellenség valóban áttöri e rések egyikét, miközben a Pusztacsém és Mocsa közötti terület számára a legelőnyösebb lenne, mégsem szabad a legsúlyosabb felelősség terhe mellett semmi esetre sem a jobbra és balra táborozó csapatoknak megkezdeniük a visszavonulásukat, hanem egymás felé kell fordulniuk, és az ellenségnek mindkét oldalról a szárnyát kell megtámadni, elnyomni és elzárni a vártól.
Ha egy őrült huszárrészleg mégis áttörne, senki se lássa benne mindjárt a harcvonal veszélyeztetését, hanem idézze inkább az emlékezetébe, hogy az ellenség egy kitöréssel, amelyben csupán lovasságot és lövegeket alkalmaz, bár lármát csaphat, de stratégiai sikert nem érhet el.
A 2. hadtestnek éjszakára szintén meg kell kettőznie az előőrséget és a legnagyobb óvatosságot kell tanúsítania. Ha fölényben lévő erők visszavonulásra kényszerítenék, akkor, miként ezt már megparancsoltam, 3-4 zászlóaljat és a szükséges ágyúkat azonnal a hídfőbe veti, amelyeknek ezt a legvégsőkig tartaniuk kell.
Ilyen esetben nem fogom elmulasztani, hogy biztosítsam a szükséges erősítést, amely az ellenségnek a Csallóközben a szárnyába és a hátába esik. Egyelőre az a határozat marad érvényben, hogy a Raischach-dandár, abban az esetben, ha az 1. hadtestet nem éri egyidejűleg egy túlerejű támadás, azonnal a hídfőbe és a csallóközi támadáshoz lesz diszponálva.
Végezetül meg kell még említenem, hogy valamennyi hadtest pontosan adja meg minden részlegnek a helyet és az irányt, ahol működnie kell, és ahova szerencsétlen esetben vissza kell vonulnia. Valamennyi csapatparancsnokot ki kell oktatni az egész hadsereg felállásáról, hogy ne keletkezzék zűrzavar, és hogy ne ismétlődjék meg a sokszor bekövetkezett eset, hogy a saját csapatainkat lőjük.*
Haynau táborszernagy
***
HL 1848/49: 37/198.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 – 7 – 35.
*Az irat első oldalának bal alsó részén Haynau vezérkari főnökének, Ramming alezredesnek a megjegyzése áll: Die Expedition wurde bis zum 13ten Juli aufgehoben. Ramming Ob[er]stl[eutnan]t.