Ramberg cs. kir. altábornagy felszólítja báró Majthényi István honvéd tábornokot Komárom vára, a hídfők és a nádorvonal átadására.
***
Báró Majthényi úrnak, a komáromi vár parancsnokának
Herceg Windisch-Grätz tábornagy és vezénylő tábornok úr őfőméltósága tudatta velem, hogy nagyságodat eskü kötelezi a magyar minisztériummal szemben arra, hogy Komárom várát minden erőszakos támadástól megvédi.
Őfőméltósága nézeteivel egyetértésben és a gróf Wrbna altábornagy úrhoz intézett 1848. december 30-i válaszlevele következményeként – amely az ön fenti nyilatkozatát involválja* -, szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy a magyar minisztérium nemcsak hogy törvényesen nem létezik már, hanem arra is, hogy a császár őfelségére letett és zászlajához kötendő esküje, amely alól mostanáig semmilyen királyi rendelkezés sem mentette fel, régebbi kötelességeket szab ki önre, mint az egykori magyar minisztériumnak letett esküje. Ezért ez nem tekinthető másnak, mint egy gyalázatos esküszegésnek.
Valószínűleg nem ismeretlenek ön előtt azok a felségáruló eljárások, amelyek által az akkori magyar minisztérium a további fennmaradásának lehetőségét kieszközölte, és amelyeket a császár és király őfelsége azonnal érvényteleníteni szándékozott. Ezért gróf Wrbna altábornagy levelének vétele és herceg Windisch-Grätz őfőméltóságú úr proklamációja után a legkevésbé sem lehet kétséges ön előtt, hogy melyik hatóságnak kell alattvalóként és katonaként hálakötelezettséggel engedelmeskedni.
Őfelsége herceg Windisch-Grätz tábornagy parancsnoksága alatt hadsereget küld az országba, hogy letörje ebben a királyságban a nyílt lázadást, és hogy így következésképpen megtörje egy rebellis párt önkényét és rémuralmát, továbbá hogy helyreállítsa a törvényes állapotot és biztosítsa a lakosság tömegének cs. kir. csapatok érzékelése szerinti óhajtott békét. A hadsereg védelme alatt tehát mindenki, aki eddig a jelenlegi felségáruló hatalom cselszövései és fondorlatai által kétes helyzetben volt, tartozik visszatérni kötelességéhez.
Amennyire bizonyos, hogy minden erődítménynek a cs. kir. csapatok általi birtokbavétele a törvényes fejedelem nevében a felségjog elvitathatatlan attributuma, éppen olyan bizonyos az is, hogy minden e tett elleni cselekedetet a császár és király legfelsőbb rendelkezéseivel szembeni nyílt ellenségeskedésnek és felségárulásnak kell tekinteni.
Ilyen veszélynek teszi ki magát ennek folytán nagyságod is a cs. kir. csapatok komáromi bevonulása elleni
legcsekélyebb további ellenállással.
A fenti bűncselekményre kiszabott hadbírósági halálos ítélet megmásíthatatlan végrehajtását vonja magára, s annak a gyalázatnak teszi ki magát a jelen- és utókor előtt, amely – különösen katonánál – a megsértett becsülethez és hűséghez tapad.
Ezért nem tudom elég nyomatékosan a lelkére kötni, hogy egy elhúzódó ellenállás feltétlenül növeli az ön számára a veszélyt. Jelenlegi ostromparancsnokként tehát ismételten felszólítom, hogy haladéktalanul és minden feltétel nélkül adja át Komárom várát mindkét hídfőjével, valamint a nádorvonalat**minden hadfelszerelési anyaggal s az ott található fegyver-, lőszer- és élelmiszerkészlettel, s vele együtt a helyőrséget.
Ramberg altábornagy
***
HL 1848/49: 8/11.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 73. fasc. 1849 – 1 – 3a.
* Magában foglal.
** Komárom várának a Csallóköz felőli része.