Csaplovics Lajos tábori főhadbíró és honvéd százados jelentése Görgei Artúr tábornoknak a hadügyminisztérium rendelkezése alapján az egyes hadtestektől a főhadiszálláshoz rendelt hadbírók ügyében, illetőleg a centralizált igazságszolgáltatás hátrányairól.

***

Tábornok úr!

A hadügyi ministériumnak f. év február 6-án 1630. sz. a.-on kelt abbeli rendeletére, mi szerint a hadsereg minden hadbírái a főhadiszálláshoz rendeltetvén, minden előforduló büntények és vétségek a vezérkarnál itéltessenek el, alulírott a szolgálat és célirányosabb ügykezelés tekintetéből, azon remény fejében, hogy azt a Ministérium rossznéven nem veendi, következő töredék-észrevételeket tenni bátorkodik s azokat a Ministériumnak felterjesztetni kéri:

Ezen rendelet alulírott igénytelen véleménye szerént, azon célnak, mellyet elérni kíván, meg nem felel, – meg nem felel pedig azért, mert a mellett, hogy sok gyakorlati nehézséggel jár kivitele, a szolgálat s az országos kincstárra nézve káros befolyást idézend elő, sőt nem ritkán az igazság kellő ki szolgáltatását, kivihetetlenné fogná tenni.

Tagadhatlan ugyan, miképen ezen rendelet nyomán, a hadseregnél előforduló ügyek, a hadbírák között, igazságosabb arányban osztathatnának fel, s mindnyájan együtt lévén s nézeteiket a tárgyalás alatt lévő ügyek felett, előleges értékelések után, egymással kicserélvén, az igazság kiszolgáltatásánál előfordulható balfogásoknak könnyebben és bizonyosabban eleje vétethetnék, s csak egy középponti fogház lévén a hadseregnél, kevesebb porkolábra lenne szükség, habár az egyes hadtestek sem hagyathatnak ingó fogház s a fogház felügyelő nélkül. – Tekintve azonban az ezen rendelet életbe léptetésénél okvetlenül felmerülendő gyakorlati nehézségeket, s az abból a szolgálatra háramlandó káros következményeket, ezen előszámlált előnyök csekély nyomadékuakká, sőt majdnem semmivé olvadnak le.

De vegyük e rendszert gyakorlati szempontból taglalat alá, s az említettem vélemény alapossága kiderülend, – mert

1-ör ha a bűntettesek illető hadtestüktől, a főhadiszállás fogházába fognak küldetni, miután ezek bűntényeiket magokra nem szokták vallani, vagy csak módosításokkal vallják be, hogy az ügy kellőleg elintéztethessék, az alkalmas tanúknak és más bizonyítékoknak is be kell az illető hadtest által küldetniek. De hogy ez megtörténhessék, az illető hadtestnél az előleges vizsgálat múlhatalan szükséges; úgy de ki fogja azt eszközölni? a tisztek kik ahhoz nem értenek, de különben is főleg jelen háborús időben eléggé elfoglalván??
Ezen vizsgálat a hadbíró nem léte miatt nem eszközöltethetvén, a fő hadi szállásnál lévő hadbírák valamellyike lesz a hadtesthez a bűntény helyére ki küldendő, a mire két három nap, gyakran több is fog kivántatni, míg mind ezt, azon hadtesti hadbíró néhány óra alatt elvégezheti.

De a raboknak egyes hadtestektől a fő hadi szállásra leendő beküldetése és elitéltetése utáni visszaküldetése is, miután az egyes hadtestek a fő hadi szállástól gyakran 8-9 mértföldnyire eltávolítvák, gyakran több napokba fogna kerülni, s így az igazság kiszolgáltatása bizonytalan időre elhalasztatni és nem kevéssé nehezbíttetni, – míg az előbbi rendszernél az egyes hadtestek hadbírái a szükséges vizsgálatot azonnal, nyomban megtehették, a tényálladékot, azonnal kellőleg megalapíthatták, a kívántató bizonyítékokat, hevenyében, rövidebb úton meg szerezhették.

De gyakran az életbe léptetni tervezett új rendszer mellett, az igazság ki szolgáltatása nem csak nehezbíttetnék, hanem a közbejött időmúlás miatt lehetetlenné vállhatnék, mert némely esetekben a vizsgálat, azonnal a bűntett elkövetése után eszközlendő, miután annak nyomai különben elenyésznek, vagy megváltozván, a tényálladék csak nagy bajjal, nem ritkán éppen meg nem alapíthatik, s a bizonyítványok csak időveszteséggel és költségekkel és sok nehézséggel szereztethetnek meg.

Hogy pedig ez által az igazság gyors és pontos kiszolgáltatása, és az annyira szükséges hadfegyelem tetemesen szenved, s az országos kincstár nem kevéssé terhettetnék s a sok szállítások, s a szükséges utazásoknál fizettetni szokott díjak által, úgy hiszem senki kétségbe nem vonandja.

De
2-or nem ritkán gyakorlatilag kivihetlennek is fog mutatkozni ezen új rendszer, mert például egy napon tartandó 7-8 haditörvényszékhez meg kivántató személyzet a vezérkarnál levő egyénekből ki sem is állítathatik, s ezen egyéneknek a haditörvényszékeknéli gyakori alkalmazása a hadsereg más ügyei kezelésére káros következményeket idézne elő, ha csak más gyakran messze szállásoló egyes hadtestektől nem rendeltetnének be a szükségelt bírák, a mi hasonlag költséggel és tetemes idővesztességgel s így a szolgálat és a kincstár kárával történhetnék csak.

De
3-or a rögtön itélő bíráskodás is, mellynek törvényeink szerént 24. óra elfolyta alatt, s az újabbi rendelet szerént /:a mint arról hallomásból értesülék:/ háromszor 24 óra alatt kell lefolytatnia, ha a rabnak 8-9 m.földnyi távolságról kellend beküldetnie, tetemesen nehezbítetni sőt nem ritkán kivihetlenné lesz, mert miképpen fog a bűntény helyétől távol lévő fő hadi szálláson a tényálladék, kellő idő alatt megalapitathatni, mikép a szükségelt más bizonyítványok a kiszabott idő alatt megszereztethetni?! –
Hogy pedig a rögtön ítélő bíráskodás hadbíró közbejötte nélkül történjék, ha fennálló törvényeink nem tiltanák is, tiltja az igazság, tiltja a méltányosság, mert a biró által el hirtelenkedett gyilkosságot /:Mord:/ az isten sem teheti meg nem történté! – Ide járul

4-er az, hogy ezen rendszer mellett a büntettesek, nem hadtestüknél, ahol büntényüket elkövették, hanem a térparancsnokság útján a fő hadi szállásnál veendnék büntetésüket, következőleg, az annyira, főleg jelen körülményeinkben szükségelt példaadás, valamint a büntettesnek rögtöni és bajtársai előtti megfenyíttetése, azok általa elitéltetése, egészen elenyésztetnék, míg a büntevőnek rögtöni és társai általi elitéltetése és megfenyíttetése, azon helyen a hol bűnét el követte, és azok szeme láttára megbüntettése, kiknek körében vétkezék, úgy reá, valamint bajtársaira nagyobb hatást gyakorol; – és még idegen, nem társai előtti megfenyíttetése, a kiknek a bűntényről, annak körülményeiről tudomásuk nincs, látszólag az igazgaság némi színét fogná előttök viselnie már csak azért is, mert nem közvetlen pajtásai által itéltetett el, s az itélet magára a tettesre is koránt sem fogna olly megnyugtatólag hatni, legyen az bár melly igazságos. –

De
5-ör és sok beküldetés és visszaküldetés által nem csak a bűntettesek, hanem kisérőik is huzamosabb időre fognának ezen tervezett rendszer által a szolgálattól elvonatni. –
Ezekből kitűnvén, miképen a felmerülő bűntényeknek és vétségeknek színhelyükön kell és gyakran csak itt lehet nyomoztatásuknak történni, – ki tűnvén az, miképen ezen rendszer által a hadbíráknak szünetleni utazása, gyakran eredménytelen utazása, vagy a tanuknak illető hadtestüknél valaki által leendő kihallgattatása utáni fő hadi szállásra leendő beküldetése, visszaküldetése vállnék szükségessé, sőt nem ritkán beküldetésük esetében is, a hadbírónak a bűntett színhelyére, nehezített gyakran elkésés miatt sikeretlen odautazása idéztetnék elő, – s így az igazgság kiszolgáltatása nehezíttetnék, nem ritkán gyakorlatilag kivihetlenné leendne következőleg úgy, az igazság, valamint a szolgálat, hadfegyelem és az országos kincstár is tetemesb kárt szenvedne. –

Alulírott alázatos véleménye odajárul: hogy a tiszt. Ministerium ebbeli rendeletétől fennevezett okoknál fogva eltérve, az igazság ki szolgáltatás rendessége és pontossága tekintetéből, a tisztek fegyelmi körét, bizonyos feltételekkel kitágítani, a mennyire a hadsereget hadbírákkal bővebben ellátni akarná, minden dandárhoz egy hadbírót, a vezérkarhoz egyet kinevezni, a dandárparancsnokait fenálló törvényeink értelmében, vagy legalább az osztályparancsnokokat kellő hatósági joggal, az igazság kiszolgáltatása gyorsításául, jelen háborús körülményeinkben ellátni méltóztassék.

Miskolcon 849-ik évi febr. 21-én.
Csaplovics Lajos táb. főhadbiró és százados

***
HL 1848/49: 18/76.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.