Demel cs. kir. főhadnagy jelentés Dobner százados megbízásából Wallmoden altábornagynak az augusztus 23-i mehádiai összecsapásról.
***
Demel főhadnagy
Gróf Wallmoden altábornagy úr őexcellenciájának Karánsebesen.
Mivel Dobner százados úr felszólított, hogy a nevében tájékoztassam méltóságodat, ezért bátorkodom a jelentésemet önnek megküldeni.
A különítmény 2 század vadászból, 1 század Lichtenstein-könnyűlovasságból, a gránátos zászlóalj 4 századából Müller alezredes parancsnoksága alatt és 1/2 rakétaütegből állva, – mely utóbbi négyet Kornyán* vontuk magunkhoz – előrenyomult az utóbbi helységig és csak Teregován talált egy kis honvéd részleget, amelyet elűztünk, és ez csak a hegyek közé történő gyors futással menekült meg. A fegyverbe szólított népfelkelők 100 emberét küldtük utánuk.
21-én előrenyomultunk Mehádia felé. Öt huszár lőtt az után az elővédre, majd elvágtattak. Az ellenség visszavonult Mehádiáról, azonban elrejtőzve igen szorgalmasan tüzelt, majd végül – valamennyi hátizsákot eldobva – az itt fekvő mehádiai reteszbe** vonult vissza. Ennek a bejárata két löveggel /:6fontos:/ volt megszállva, és az előnyomuláskor meglehetősen hevesen lőttek bennünket. Nem volt tanácsos azt balról megkerülni, mivel román kémek azt közölték velünk, hogy ott 1-2 löveg-, és a retesz felől a fűrdőkhöz vezető úton 3-4 van azokból felállítva. Jobb felé túlságosan fáradságos volt az út. Egyelőre tehát a Mehádia előtti táborba vonultunk, miután az ellenséget a hegyeken röppentyűkkel elűztük. Heves ütközet bontakozott ki, amely 1 óráig tartott. Különösen derekasnak mutatkoztak a gránátok. A csata eldőltével a felkelők kénytelenek voltak a lövegeikkel együtt visszahúzódni a reteszbe.
Röviddel később megjelent egy parlamenter, és Müller ezredes úrnak, – aki Malens alezredes úr megbetegedése miatt délután átvette a parancsnokságot – azt a választ hozta a felkelőkhöz Kornya előtt intézett felszólításunkra, hogy leteszik a fegyvert.
Fockner*** őrnagynak Orsováról, az itt álló valamennyi magyar csapat parancsnokának azt volt ebben a véleménye, hogy hajlandó letenni a fegyvert, azonban 8 napi fegyverszünet jóváhagyását kéri, miközben egy parlamentert küld Aradra, hogy meggyőződjék a vár elestéről és a magyar hadsereg egyéb állása felől. Müller alezredes, mivel éjszaka háborítatlan akart lenni, és mivel meg akarta várni báró Simbschen vezérőrnagy 1 zászlóalj Deutschmeister, 1/2 röppentyű- és 1/2 gyalogos ütegből álló, Teregovára utánunk küldött segítséget, azt válaszolta neki, hogy ő csak előőrség-parancsnok, és nincs felhatalmazva egy megegyezés megkötésére, ezért a Teregován levő hadtestparancsnokánál fog érdeklődni, és a választ csak ezután küldi meg a magyar előőrsöknek.
Másnap, 24-én reggel kiürítette az ellenség a mehádiai fürdőket s a reteszt, és a Koramnik-retesznél foglalt állást. A kiküldött román járőrök azt jelentették, hogy az ellenség délután elhagyta ezt az állást és állítólag Orsovára vonult. Más átjött honfiak azt mondják, hogy a magyarok mindannyian a Dunán át Törökországba menekültek. Mivel a mi segítségünk Teregováról minden bizonnyal estére beérkezhet, ezért holnap, 25-én, Orsovára mehetnénk. A bán éppen megérkezett kémje azt jelenti, hogy őt az előbbi Dalbosecből*** küldte. A bán mindazonáltal állítólag Újbecsén van, és a Mehádiára vezényelt különítményre – mintegy 4000-6000 ember erejű, 6-9 löveggel – Dalbosecben áll, és 26-án reggel beérkezhetne Mehádiára.
A legközelebbi jelentést Orsováról fogja méltóságod kapni Müller-ezredestől, aki számára igen sajnálatos, hogy nem kapott értesítést, hogy a magyar hadosztályhoz lett utalva, és ezért valamennyi jelentését báró Simbschen vezérőrnagynak címezte továbbítás végett, és bemutatás céljából méltóságodnál, ami valószínűleg a küldönc megbízhatatlansága miatt maradhatott el.
Ami a veszteséget illeti, egy vadász közlegény belehalt sérülésébe, egy ulánus káplár egy 6fontos golyó által elveszítette a bal lábát és van még 4 könnyen sérült. Eddig 1 halott honvédtiszt és 3 egyéb halott közlegényt találtunk a mezőn és a bozótban. Valamennyi sebesültünket a mehádiai fürdőkbe szállítottuk, és átadtuk őket az ottani parancsnoknak, Fuchs osztrák őrnagynak.
Demel főhadnagy
***
HL 1848/49: 44/115.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 – 8 – 208.
* Az iratban: Kornin.
** Az iratban: Mehadier Schlüssel.
*** Az iratban: Focktner, Fockner József honvéd őrnagyról van szó.
**** Az iratban: Dalboschez.