Móga János altábornagy másolatban megküldi a magyarországi főhadparancsnokság elnökségének az augusztus 29-én és 30-án Batthyány Lajoshoz és a magyar hadügyminisztériumhoz felterjesztett jelentéseit a sukorói ütközetről, illetőleg visszavonulásáról Martonvásárra, valamint a háromnapos fegyverszünetről.

***

A hadtestparancsnokságtól
A magas cs. kir. magyar főhadparancsnokság elnökségének, Budán
Martonvásár, 1848. október 1-én.

Mellékelten alázatosan felterjesztem a magas császári királyi főhadparancsnokság elnökségéhez azoknak a jelentéseknek a másolatait, amelyeket az 1848. szeptember 29-én lezajlott sukorói csatával kapcsolatban, valamint a visszavonulás vonatkozásában, és nem kevésbé a megkötött fegyverszünet ügyében a magyar minisztériumnak megküldtem.

A hadtestparancsnokság egyidejűleg bátorkodik megkérdezni a magas elnökséget, hogy Buda védelmére vonatkozóan történtek-e intézkedések és milyenek, valamint kérem a magas elnökség e vonatkozású, bizonyára fontos nézeteinek közlését.

A betegekre vonatkozóan rendkívül nehéz itt egy kórház felállítása, mivel minden hozzá szükséges kellék hiányzik. E helységben bár szükségkórházat állítottam fel, a betegek szalmán fekszenek, és minden szükséges felszerelés hiányzik.

Ha tehát van készletben kórházi kellék és némi ágyfelszerelés, szükséges lenne néhány százat ide küldeni; ugyancsak kegyesen gondot kellene fordítani arra, hogy Budán a szállítható betegek felvételére szállás készüljön, mivel a betegeket oda fogom vitetni. A sürgős szükség miatt legalázatosabban kérem néhány polgári seborvos küldését.

Móga altábornagy

***

Utólag jelentem, hogy tegnap este 6 órakor három napra érvényes fegyverszünetet kötöttünk, és ennek másolatát megküldtük a minisztériumnak.

Móga altábornagy

***

Méltóságos gróf Battyhány Lajos miniszterelnök úrnak!
Pesten

Miként azt Méltóságodnak már jelentettem, elfoglaltam a parancsnokságom alatt álló csapatok erejéhez képest tarthatónak ítélt állást Sukorónál és Velencénél, s itt vártam az ellenséget. Egyidejűleg Pátkát is megszálltam egy lovasosztállyal, továbbá szemmel tartottam Seregélyes környékét a tartalék dandárral. Az ellenség ma reggel 1/2 9 órakor öt zászlóaljjal és egy üteggel hevesen megtámadta a jobbszárnyamat. Vele szemben állt a tolnai nemzetőrség, a Wasa- és az Ernő-gyalogság, továbbá Ivánka őrnagy úr önkénteseinek egy része és a Miklós-huszárok egy osztálya.

A csata három óránál tovább tartott, miközben az ellenséget mindenhol visszavertük. Harc közben a hadtest jobbszárnyát, déli 12 óra után a hadtest közepét lőtte élénken sok ágyú és egy rakétaüteg.

Az ellenséges lovasság és a gyalogság több rohamoszlopa az állásaink előtti fennsíkon rendeződött támadásra.

Az ellenség ágyúzását három ütegünk ágyúi viszonozták igen hatásos tűzzel. A tüzelés két órán át tartott. Miközben a jobbszárny a csatában győzedelmesen visszavetette a támadó ellenséget, a centrumunk ágyútüze hasonlóképpen elhallgattatta az ellenséges ágyúkat. Erre több oszlop az előreküldött csatáraival a centrum ellen szándékozott támadást végrehajtani, ezek ellen azonban a gróf Lázár őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóalj lövészei lettek kiküldve, akik az előbbieket tűzük által győzelmesen visszanyomták. Ezt követően az oszlopok is visszavonultak a tüzérség eredményes tüze hatására.

E csata közben alkalma volt magát kitüntetnie a Perczel őrnagy parancsnoksága alatt álló tolnai nemzetőrségnek, valamint a Wasa-ezrednek és Ivánka őrnagy úr zászlóalja egy részének, a centrumban pedig az 1. honvéd zászlóaljnak és a borsodi önkénteseknek. Az egész tüzérség is dicséretetes elismerést érdemel.

A csatában részt nem vevő valamennyi csapat nagy bátorságot és szándékot tanúsított, hogy részt vegyen a harcban, és a második vonalat is elérő ellenséges ágyútűzben rettenthetetlenséget mutatott. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem vitézségét és tevékeny magatartását az oszlopparancsnokoknak, Holtsche vezérőrnagy úrnak és Milpökh ezredesnek a Wasa-ezredből. Kiss ezredes úr, aki a legnagyobb ágyútűzben a kíséretemben állandóan az oldalamon volt, csata közben jelen volt a jobbszárnyon is.
Vezérkarom főnöke, Kollman százados úr az 52. gyalogezredből, körültekintő, rendkívül célszerű intézkedéseivel, Annaker őrnagy szárnysegéd pedig a tevékenységével tüntette ki magát.

A pesti nemzetőrség részéről hozzám futárként beosztott urak, mint: Andrássy Gyula gróf, Almási és mások parancsaim továbbításának szolgálatkész vállalásával szereztek maguknak érdemeket, Szapáry Antal pedig jelen volt valamennyi harcban, és tevékenységével célszerűen hasznossá tette magát.

Az ellenség veszteségét nem lehet pontosan megadni, de eléri legalább a 180 halottat és sebesültet. A mi veszteségünk az eddig beérkezett beadványok szerint 7 halott és 37 sebesült, valamint 5 ló. Hadseregünk bár tökéletes győzelmet aratott és megtartotta az állásait, a harc mégis csekély stratégiai előnyt eredményez, ám annál nagyobb erkölcsi hatást gyakorol az újonc csapatra, amely az első összeütközés alkalmával győzelmesen megvédte az állásait.

Az ellenség nagy túlerejénél fogva stratégiai okok miatt parancsoló elővigyázatból – nehogy az ellenség megkerülje a jobbszárnyamat – kényszerítve érzem magam arra, hogy a martonvásári állásokat foglaljam el, és ott várjam az ellenséget.

Kelt sukorói tábor, 1848. szeptember 29-én este.
Móga altábornagy s/k.

***

HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 665/p.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.