Részletek a 7-8. hadtest hadműveleti naplójából az Aszód és Nyárasd közötti ütközetről.

***

Diszpozíció 1849. június 20-ra

A tegnapi parancs értelmében Straube őrnagy oszlopa napfelkeltével elfoglalja a nagymegyeri tábort, Zichy alezredes oszlopa az Apácaszakállason és Ekecsen levőt, a Kosztolányi-hadosztály Pusztaaszódon csatarendbe áll fel, fedezve a 2. hadtest folyami átkelését.

Az követően, hogy a 2. hadtest kibontakozott, Kosztolányi ezredes úrnak felderítő járőrök kiküldése által meg kell győződnie az ellenség erejéről és felállásáról Vásárúton, és abban az esetben, ha nem állna itt fölényben lévő erővel, akkor vesse ki az állásából és üldözze Szerdahelyen túlra. Ennek a támadásnak nem szabad túl korainak lennie, hanem csak akkor szabad megtörténnie, amikor a hallható ágyúdörgés a túlsó partról biztossá teszi a csata megkezdését.

Egy sikertelen támadás esetén ennek a hadosztálynak Vásárútról Aszódra kell újból visszahúzódnia, és az utolsó emberig tartania kell az állását. Éppen úgy felveszi a 2. hadtestet, ha annak a hídon keresztül vissza kellene vonulnia, és fedezi annak visszavonulását.

Általános visszavonulás esetén, amire nem szabad gondolni, a körülményektől függően vagy Guta vagy Lak és Turiszakállas felé veszi az irányt, s ez utóbbi esetben szövetkezik a Zichy-oszloppal.

Az Esterházy-hadosztály Straube őrnagy oszlopát olyan állapotban hagyja Nagymegyeren, hogy minden pillanatban képes legyen szembehelyezkedni a Bős felől előnyomuló ellenséggel. Különben ennek az oszlopnak csak figyelnie kell az ellenséget, megtámadnia azonban nem.

Zichy alezredes oszlopa szintén figyelőállásban marad Apácaszakállason, és csak akkor vonul előre Királyföldje felé, ha a Kosztolányi-hadosztály támadást kezd Vásárútra. Ennek az oszlopnak ebben az esetben az a feladata, hogy a Kosztolányi-hadosztállyal egymagasságban előrenyomulva támadás esetén ezt támogassa, visszavonulás esetén azonban az, hogy az ellenség szárnyán megjelenve hátráltassa azt a gyors követésben.

Abban az esetben, ha a Kosztolányi-hadosztály Szakállas felé kísérelné meg a visszavonulását, akkor ennek az oszlopnak nem szabad az állásait előbb elhagynia, amíg az előbbit fel nem veszi és a visszavonulását nem biztosította.

Mindkét oszlop visszavonulási útja Nemesbogya, ahol egyesülnek és újból állást foglalnak.
A csapatok ellátásáról úgy kell gondoskodni, hogy ezek a szabad táborban lefőzhessenek.

Komárom, 1849. június 19-én este 11 órakor.
Klapka m.p. tábornok

Támadás az ellenség Vág-mögötti állására
A mai nappal a hadtest hadmozdulatai más fordulatot vesznek: ezek a kidolgozott nagy hadműveleti terv megvalósításának az első lépései.

Nem lesz felesleges az ellenség állását, gyanítható szándékait, és az e feltételezésekből eredő hadműveleti terveket megemlíteni.

Az ellenség megszállva tartja a Vág-vonalat és nagy erőket von itt össze; tartalékja Pozsonyban és annak környékén áll; a bal szárnya Sárvárig terjed ki. Június 4-én két dandárt küldött oda. Ezekből a csapatokból, amelyek június 8-án még egy dandárral megerősödtek, a Gyöngyös-patak mentén Szombathelytől Sárvárig állítólag 3 dandárt állított fel, a többit a Sopron-Szentgyörgy-úton tolta előre.

Ez a manőver, egy tartalék hadtest gyűjtése Fürstenfeldben és Friedbergben, valamint az említett összevonás a Felső-Vágnál nem hagynak kétséget a valódi szándékai felől: ez nem kevesebből áll, mint a hadműveleti vonalaink megkerülése mindkét szárnyon és az összeköttetés elvágása a tartalékainktól. Az első feladatunk következésképpen az átkarolás megakadályozása. Hadseregünk jelenlegi létszámánál és állapotánál fogva, a számunkra kilátásba helyezett segítség mellett, nem lehet hasonló nyomatékkal háborút viselni a Duna mindkét partján, hanem nem marad számunkra más hátra, mint hogy arra az oldalra nyomuljunk, ahonnan a legtöbb veszély fenyeget bennünket.

A kidolgozott hadműveleti terv rövid összefoglalása a következő:
1. A Duna jobb partján a kezünkben lévő állások megtartása és lehetséges megvédése. A 7. hadtest visszavonulási vonala a Szőnyre, a Kmety-hadosztályé a Székesfehérváron át a fővárosokba vezető út.
2. Támadó hadműveletek a Vágon át Nagyszombat felé az érsekújvári Duna megkerülésével, vagy a körülményektől függően frontális támadás Pozsonyra abban az esetben, ha az egész Vág-vonalat és a trencséni szorosokat újból bevesszük, és az ellenség Nagyszombatot elhamarkodottan feladná.
Mindkettő tüntetések által támogatva a Csallóközben.
Minden hadtest visszavonulási útja azonos az előnyomuláséval.
3. Hátrányos esetben a 7. és a 8. hadtest koncentrálása Komáromban. A többié a körülmények szerint.
A 2. és a 3. hadtest 20-án napkeltekor átkelt az érsekújvári Dunán és a Vágon, megtámadta Zsigárdot és Királyrévet és kiverte az ellenséget ezekből a helységekből, majd Peredre nyomult előre. Ez idő alatt azonban erősítést kapott és Perednél szilárd állást vett fel. Szuronyokkal ezt a helységet is elfoglalta és az ellenséget kiűzte belőle. Sok hadifogoly maradt a kezében, köztük 13 tiszt.

A két hadtest a csatamezőn táborozott.
Másnap reggel (június 21-én) e két hadtestet az ellenség túlerővel megtámadta. A harc elkeseredett volt, csapataink egy lépést sem hátráltak, amikor azonban az ellenség a tartalékját is – orosz csapatok – bevetette a csatába, ami által a túlerő a 3-szorosára emelkedett, a fővezér elrendelte a visszavonulást, amit a 3. hadtest Farkasd felé, a 2. Aszód irányába harcolva, a legnagyobb rendben hajtott végre.
A végrehajtott visszavonulás után a hidat lerombolták.

Hogy milyen csatákat kellett e két nap a csapatoknak a Csallóközben állaniuk, azt Klapka tábornok következő jelentése mutatja.

Jelentés
a június 20-án és 21-én Aszód és Nyárasd között lezajlott csatáról

Az aszódi híd-átkelés fedezésére a 8. hadtesttel, mégpedig a Kosztolányi-hadosztállyal Aszódot, az Esterházy-hadosztállyal Apácaszakállast, Ekecset és Nagymegyert szállattam meg.
Déltájban kaptam a jelentést, hogy az ellenség Vásárútról Nyárasd felé nyomul előre. A Kosztolányi-hadosztállyal siettem elébe, és Nyárasdon megtámadtam. Itt heves harc bontakozott ki, a jobb szárnyam élénken előrehatolt, szuronyal elfoglalta a Nyárasdtól balra fekvő erdőt, és maga is igyekezett Nyárasdra a rohamhoz.

Ekkor a bal szárnyamat alkotó Károlyi-huszárok 2 osztályának szerencsétlen rohama miatt kénytelen voltam a jobb szárnyat visszavonni, hogy védjem magam az átkarolástól.

Nyárasd és Aszód között újból harcba bocsátkoztam, azonban egy második, 3. és 4. éppoly szerencsétlen roham arra kényszerített, hogy teljesen visszavonuljak, amit meg is valósítottam a régi állásaimba, miközben a zömöt fedező 2 zászlóalj az ellenséges lovasság támadását kiemelkedő hősiességgel visszaverte.

Az ellenség nem üldözött tovább, hanem szintén visszavonult Nyárasdra.

Másnap d[él]u[után] 6 órakor, amikor a 2. hadtest oszlopélei közeledtek a nyárasdi hídhoz, az ellenség Nyárasd felől túlerővel megtámadott, miközben az ágyúk tömegét vonultatta fel.

A Kosztolányi-hadosztállyal Aszódon csatarendbe álltam és a gyilkos ágyútüzet 5 6fontossal viszonoztam, hogy mindaddig hátráltassam az előnyomulását, míg a 2. hadtest néhány lövegével és lovasságával megerősítve ezt határozottan végbe nem viszem, így sikerült nekem az ellenséget visszaverni. Az ágyúzás este 10-ig tartott. Erre nevezett visszavonult a régi állásaiba.

E nap vesztesége 13 halottból és sebesültből áll. Az első nap két 7fontos tarack, melyeket leszereltek és a lovaikat lelőtték, az ellenség zsákmánya lett.

Komárom, 1849. június 24.

Az ellenség második napi túlerővel végrehajtott támadása világosan megmutatta, hogy az ott felállított Kosztolányi-hadosztály legyőzése volt a szándéka és a híd elfoglalása, ami elvágta volna a 2. hadtest visszavonulását. Lövedékei már a hídon túl kibontakozó oszlopokat elérték, és személyes bátorsága és önfeláldozása révén csak Klapka tábornoknak, – aki az ellenség gyilkos tüzében is tartani tudta a zászlóaljakat – sikerült néhány ágyú és némi lovasság által megerősödve ezzel az ellenséges támadással nem csak szembeszállni, hanem azt vissza is verni. Ez volt az egyik legszebb pillanata e zseniális hadvezér tettekben gazdag életének.

Csapataink az éjszaka Pusztaaszódon táboroztak, és járőreink több ellenséges foglyot ejtettek, közöttük Klobusicky ulánus kapitányt.

***
HL 1848/49: 31/1.
Német nyelvű, eredeti tisztázat in: Operation-Journal der 7ten und 8ten Armee Corps. Fordítás.