Molnár Ferdinánd honvéd alezredes előterjesztése Görgei Artúrnak, amelyben kifejti, hogy minden áron békét kell teremteni, még abban az esetben is, ha a márciusi alkotmány nem biztosítható teljes egészében. Felszólítja, hogy kezdje meg a titkos tárgyalásokat, és tegye ártalmatlanná a kormányt, amely a hadsereg nélkül összeomlik.
***
Előterjesztés!
Komárom felszabadult, és az e hóban nyert előnyök bebizonyították, hogy fiatal hadseregünk milyen kitartást és milyen bátorságot hozott felszínre. A hadműveletek oly nyílsebesen zajlottak le, hogy az egymást gyorsan követő harcok pillanatában minden más szempont mellékessé vált, és a jövő érdekében félre kellett tenni. Most, hogy a jobb Duna-partot megnyertük, a nyugalom egy pillanata jött el, vele együtt az érettebb gondolkodásé is, és a magasabb törzstizsteknek már Léván önnek, tábornok úr a lelkére kötött és fel nem adott elhatározása, hogy az áldatlan függetlenségi nyilatkozatot, amely már most mérges gyümölcsöket terem /:mivel az orosz csapatok bevonulása bizonnyal igaz lesz:/ a világ előtt dezavuálja*, most is, eltekintve attól, hogy győztünk, újólag több mint szükségesnek látszik hazánk jövőjének a boldogulásához. Immár arról van szó, hogy felkészítsük erre a hadsereget, és azokat a vezetőket s az olyan magasabb állású tiszteket, akiket a jelenlegi sikerek megrészegítettek és talán nem kívánnak csatlakozni a nagy célhoz, vagy megnyerjük, vagy paralizáljuk**! Mindkettő sikerülhet és sikerül is az ön tekintélye és népszerűsége által!
A már elhatározott hadműveleti tervünknek, hogy innen Nagyszombaton keresztül Pozsonyba nyomuljunk előre és a határon felállva maradjunk, semmi sem áll már az útjában, és a legrövidebb idő alatt ott lehetünk. Immár arról van szó, hogy már most itt nyilvánosan kimondjuk-e eltökélt szándékunkat, hogy beleegyezünk egy pacifikációba, vagy pedig az országhatárnál? Ez fogja a hadsereg hangulatát a legjobban meghatározni, mindenesetre azonban megkerülhetetlenül szükségesnek gondolom már most titkos tárgyalások bevezetését, hogy megállapithassuk azokból, milyen mértékben készségesek javaslataink támogatásában.
Békét kell és szükséges teremteni, minden áron, és ha a márciusi alkotmány nem érhető el teljes terjedelmében, akkor azt gondolom, és velem együtt minden jóérzésű, hogy akár a tulajdonképpeni ütközőpontokat fel kell adni /:nevezetesen a hadügy- és a pénzügyminisztériumok elkülönítését Magyarországtól:/, és azok egyesítését az összállaméival Bécs székhellyel kellene javasolni, mert a jelen minden baja ténylegesen ezekből ered, és az ezek melletti nyakas kiállás immár sokkal több szerencsétlenséget idézne elő, semhogy az állam önmaga megsemmisülése nélkül ebbe beleegyezne! Meggyőződésem, hogy Ausztria éppen olyan szívesen véget kíván vetni ennek a romboló katasztrófának, mint mi, akik ezt őszintén gondoljuk, és elég tisztességes ember veszi körül a trónt, hogy a császárt jóakaratúvá és engedékennyé hangolják!
Fontos most még számunkra, hogy a hadsereget késedelem nélkül mozgásba hozzuk, és mihelyt lehetséges, megvalósítsuk a hadműveleti tervünket, egyidejűleg megkezdjük az önnek, tábornokom, állandóan és már régóta a szeme előtt lebegő tárgyalásokat; a debreceni kormányt ártalmatlanná tegyük, amely egyébként – a hadseregre tovább támaszkodni nem tudván – magától összeomlik. Azokat a vezetőket, kik esetleg az útjában állnának a szándékolt tervnek, az alsó hadseregbe való alkalmazás által most előreláthatóan hatálytalaníthatnánk, és ha mutatkozik Bécs részéről békülékeny szándék, s a tisztek jószellemű részének egy becsületes jövőt tudunk kilátásba helyezni, akkor a pacifikálás nagy műve sikerül, és az elnyomott ország szabadon lélegezne fel. A nép eddig mellettünk van, mivel Kossuth szép tirádáitól nem lakik jól! Egytől félek még, attól, hogy a debreceni kamarilla rövidesen Pestre utazik, és az elhatározott hadműveleti tervvel ellenkező utasításokat küldhetne; nos, akkor ajánlatos lesz erőszakosan fellépni, és egy második brumaire 18-a*** véget fog vetni a dolognak. Ön, tábornok, azonban örökké nagy marad és meggyőződésem, hogy amennyi jót tett, olyan kimenetelű lesz az ön sorsa!
A császár nem fogja és nem tudja elfelejteni, hogy az összállam milyen kötelezettséggel tartozik önnek, hogy egy olyan tiszta hadsereget nevelt, amelyet bizonyára bárhol és túlnyomó haszonnal használhatnak fel.
Molnár alezredes
***
HL 1848/49: 24/345.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 78. fasc. 1849 – 4 – 530 1/2.
* Megcáfol.
** Meggyengít.
*** I. Napóleon 1799. brumaire 18-án végrehajtott államcsinye, amely megvetette a katonai diktatúra alapjait.