Herceg Windisch-Grätz tábornagy jelentése az uralkodónak a kápolnai csatáról.

***

A Gyöngyösről keltezett tegnapi legalázatosabb felterjesztésem folytatásaként sietek felségednek a legmélyebb hódolattal jelenteni,hogy gróf Wrbna és herceg Schwarzenberg altábornagyok tegnap délután Gyöngyösről Kápolnára és Árokszállásról Kálra előrenyomuló oszlopai Kápolnától egy óra járásnyira délután 2 óra tájban az ellenségbe ütköztek, amely a bal szárnyával Kál előtt állott, megszállva tartotta a Kál és Kompolt közötti erdőt, és felállása a Kápolnáig vezető gyöngyösi főúton túlig terjedt ki. Gróf Wrbna altábornagy – amikor az első ágyúlövések az oszlopainál hallhatókká váltak – a maga részéről is megtámadta az ellenséget, amely jelentős haderővel bontakozott ki. Az ellenségnek kezdetben az volt a szándéka, hogy a bal szárnyunkat fenyegesse, amennyiben egy erdős magaslatot foglalt el, amelyet két zászlóaljjal szállt meg. A 6. vadászzászlóalj egy százada azonban Feldeck százados parancsnokságával – támogatva az István főhercegről elnevezett gyalogság két századától – erőteljes szuronytámadással kivetette innen és megszállta e fontos pontot. Salis őrnagy eközben egy gránátszilánktól megsebesült.

Ezután a centrumunkat kísérelte meg az ellenség áttörni a túlsúlyban levő lovasságával, és két huszárezredet rendelt ki, hogy behatoljon a két oszlop közé. Bacelli őrnagy parancsnokságával négy Civalart ulánus század, – amely éppen egy tömegben álló gyalogzászlóaljat ugrasztott szét – ritka elszántsággal megelőzte ezt a támadást, és a Kress-könnyűlovasok egy szárnya által támogatva, – amely csodálatraméltó rendben és precizítással egy egész huszárosztályt rohamozott meg – nagy veszteséggel visszavetette az ellenséget.
A mi részünkről Weissenthurn hadnagy és 6 ulánus esett el, az ellenség részéről pedig 60 halott és súlyosan sebesült maradt a csatamezőn.

Ezután az ellenség valamennyi ponton visszahúzódott; Kápolnáig és Kálig követtük, ahol a beálló sötétség véget vetett a csatának. Schlik altábornagynak, aki hadtestével már e hó 25-én megérkezett Pétervásárra, még tegnap este Verpelétig kellett volna előrenyomulnia, hogy egyesüljön a fősereggel. Nem tudta azonban elérni ezt a pontot, mivel a Sirok előtti szorost az ellenség által megszállva találta, és ezt, mivel sok előnyt nyújt a védekezéshez, csak egy dicsőséges ütközettel tudta birtokába venni.

Eközben beköszöntött az éjszaka, amelyet a hadtest ebben az állásban töltött. Ma reggel folytattam a támadást, miután a balszárnyon is értesültem Schlik altábornagy közeledtéről az abból az irányból leadott élénk ágyútűz által.

Schlik altábornagy Verpelétig űzte maga előtt az ellenséget, ahol ez utóbbi befészkelte magát és makacs védekezést fejtett ki.

A helységet mindazonáltal a Kriegern-dandár rohammal elfoglalta, miközben különösen a 2. Latour-zászlóalj tüntette ki magát a leghősiesebb módon. Az ellenség gyors futásban vonult vissza a magaslatokra, egy osztályt hegyi harcban Eger irányába vetettünk vissza, a nagyobbik rész azonban a centrum felé fordult, amelyet a Wyss-dandár kivetett Kápolnáról, és a főúton Miskolc irányába vonult vissza.

Az ellenség különös fontosságot látszott tulajdonítani Kápolnának, mivel kétszer is megkísérelte, hogy ezt újból elfoglalja. Mivel azonban nem sikerült neki a felállított ágyúk által a Wyss-dandárt onnan elűznie, és mivel a Colloredo-dandár eközben az azonos magasságban fekvő Debrő faluig nyomult előre, ami által veszélyeztette az ellenség rohamoszlopának a jobb szárnyát, igyekezett a magaslatokon keresztül visszavonulni.

A jobbszárnyunkon Schwarzenberg altábornagy Kálig nyomult előre, és ezt a falut rohammal vette be. A kitérő ellenséges haderők, amelyek jelentős tüzérséggel, mintegy 120 ágyúval voltak ellátva, a maklári állásokba húzódtak vissza. Egy órányira Kápolnán túlig követtük őket, amikor a beköszöntő sötétség véget vetett az üldözésnek.

E kétnapos csata során minden ponton tetemes túlerőben lévő ellenséggel volt dolgunk, csupán csapataink kitűnő szellemének és hősiességének, a tábornok urak célszerű vezetésének és bátor tüzérségünk hatásos tüzének tudható be mindenütt a számszerű fölény túlszárnyalása.

Mivel még nem érkeztek meg a kiterjedt harcvonal minden pontjáról a jelentések, a veszteségeket a két fél részéről számokban még nem tudom pontosan megadni.

Az ellenség vesztesége leglább 200-300 halott, továbbá 900-1000 foglyot ejtettünk, köztük 15 tisztet, és egy zászlót zsákmányoltunk.

A mi veszteségünk nem jelentős. Gyászoljuk a Porosz herceg vértesektől Zyllov kapitány halálát, Schulz hadnagyot a 2. vadászzászlóaljból, sajnáljuk a sebesültek közül Lauer századost a Latour-gyalogságtól, Uehtritz kapitányt és Hofmann főhadnagyot a porosz vértesektől és Weckbecker századost a 2. vadászzászlóaljból.

Kápolnai főhadiszállás, 1849. február 27.
Herceg Windisch-Grätz sk. tábornagy

***
HL 1848/49: 16/122.
Német nyelvű, korabeli másolat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 179. fasc. 1849 – 3 – ad 33.