A Poeltenberg-hadosztály vezérkari főnöke, Leutsch Albert honvéd százados jelentése az április 1-jei és 2-i hatvani csatáról.

***

Leutsch vezérkari százados a Poeltenberg-hadosztálytól
Jelentés az 1849. április 1-i és 2-i hatvani csatáról

A hadosztálynak április 1-én Horton kellett maradnia az állásaiban. Mivel azonban délben egy erős ellenséges oszlop Bagról Hatvan felé nyomult, ezért a hadosztály az ellenség közeledésének első hírére Hatvan felé vonult, hogy a szorost a lehetőség szerint még az ellenség előtt megszállja és megtartsa. Hort egy mocsaras patak mentén egy ellaposodott völgyben fekszik, amelyet a Gyöngyösről Hatvanra vezető út horizontálisan kettévág. Mind Gyöngyös, mind Hatvan irányába a terep teraszszerűen emelkedik, úgy, hogy a Gyöngyösről Hort felé előrenyomuló uralja az ellenfelét, Hortról Hatvanra vonulva ellenben az uralja őt. Még négy mocsaras patak található ebben a völgyben, amelynek közepén fekszik Hort. A patakon keresztül megbízható hidak vezetnek. Hortról Hatvan felé egészen enyhén emelkedő dombok az utóbbi helység közelében egy meredek lejtőt képeznek, amely szőlőkkel és gyümölcskertekkel fedett.

Ámde Hatvant már a megérkezésünk előtt megszállta az ellenség, és mivel nem lehetett az erejét megbecsülni, ugyanakkor azonban egy jelentés is érkezett, hogy a jobb szárnyunkat veszély fenyegeti /:amely jelentés azonban később valótlannak bizonyult:/, ezért a hadosztály újból megkezdte a visszavonulását Hort felé, ahova este 6 óra tájban érkezett be. A Gózon-zászlóalj megszállta a helység legszélső sövényeit és előőrsöket állított ki, a hadosztály maradéka az országút mindkét oldalán* táborozott Hort mögött úgy, hogy az arcvonal előtt a mocsaras patak volt, a gyalogság az első, a lovasság a második vonalban állt, és az az este megérkező Gáspár-hadosztály ezek mögött a tartalékot képezte.

Amikor Hatvan közelébe érkezve az ellenséges lovasság a helységből kihatolni akart, egy fél lovasüteg ment előre, és néhány lövéssel megakadályozta azt. Az ellenség a terep által teljesen fedve egy fél röppentyű-üteget állított fel vele szemben, és oly nagy ügyességgel lőtte a mi ütegeinket, hogy valamennyi gránát a lövegek közvetlen közelében csapódott be, azonban szerencsére a legcsekélyebb kárt sem okoztak. Amikor ezután az üteg követte a hátsó műveleteket, egy üteget vitt előre az ellenség és lőtte a visszavonulást fedező 3 huszárszázadot, azonban hatás nélkül.

A hadosztály valamennyi csapata nyugodtan és rendben folytatta a visszavonulást Hort felé, az ellenség lovassággal, vadászokkal és tüzérséggel követett, egy uralgó állásban felállt és üldözött bennünket még rakétákkal és golyókkal, amelyek egyike egy lovasszázadba csapott be, egy ember meghalt és két ember megsebesült.

A mi tüzérségünk különböző állásokat foglalt el, hogy lője az ellenséget abban az esetben, ha az előrenyomulna. Az ellenség azonban az állásában maradt és egy erős járőrt küldött a bal szárnyunkra. Az erre az időre beállt éjszaka véget vetett a kétoldalú hadműveletnek és mi elfoglaltuk a korábban említett táborunkat Hort mögött. Valamennyi csapat dicséretet érdemel, különösen a tüzérség, amely rettenthetetlenül állta az ellenséges tüzet, és nem esett abba a hibába, hogy tüzét találati valószínűség nélkül adja le.
Másodikán reggel a Gáspár-hadosztály adta az előőrséget Hort előtt, felderítést hajtott végre előre felé, és mivel az ellenségnél is mozgást észleltek, a mondott hadosztály előrenyomult és Hort előtt felállt. Az ellenség mindig több erőt vonultatott fel, 1 óra tájban Hort felé vonult előre az úton, és mindjárt élénk tüzérségi ütközet bontakozott ki. A Poeltenberg-hadosztály parancsot kapott az előrenyomulásra, és hogy jobbra terjeszkedve csatlakozzék a Gáspár-hadosztály jobb szárnyához. Az Ecseden kikülönített Liptay-dandár utasítást kapott az azonnali előnyomulásra és arra, hogy a Poeltenberg-hadosztály legszélső jobb szárnyát képezze. Az említett állásban felállított Poeltenberg-hadosztály zöme előtt azok a magaslatok voltak, amelyeken a hatvani szőlőskertek találhatók; a Liptay-dandár előtt pedig nevezett magaslatok folytatása, ahol szántóföldek voltak, és nem jelentettek jelentős akadályt a csapatoknak. Az ellenség gyalogsággal szállta meg a szőlőskerteket, és azok előtt egy lovasláncot állított fel. Az ellenségnek a szőlőkön túli legszélső bal szárnyát egy fél üteg, továbbá több gyalog- és lovasrészleg képezte. Amint a Liptay-dandár megérkezett, a lovasütegünk jobban jobbra húzódott és lőtte a szőlőskertek végén felállított ellenséges csapatokat, amelyek csak gyengén viszonozták a tüzünket, és valamennyire a dombok mögé húzódtak vissza. Zámbelly alezredes ekkor két löveggel és egy lovasszázaddal még inkább jobbra tartva a magaslatokra vonult fel, miközben a Liptay-dandár ezt a műveletet általános előrenyomulással támogatta. A magaslatokat megmászták, és az ellenség Hatvan felé vonult vissza.

A Liptay-dandár most egy bal-fordulatot csinált, és a lovasüteg 5 lövege által támogatva előrenyomult a szőlőskertek felé. Az ellenség bár még egyszer bevetette az ütegét, hogy ellenálljon ennek a hadműveletnek, túlerejű tüzérségünk azonban távozásra kényszerítette. Tüzérségünk ekkor a szőlőskertek felé ment előre, kartácstűzzel azok elhagyására kényszerítve az ellenséget, mire a Liptay-dandár egy lovasüteg által fedezve jobbról azonnal benyomult azokba, valamint a huszárok, akik ezt a hadmozdulatot a Lőrinciről Hatvanba vezető úton oldalazták. A Poeltenberg-hadosztály maradéka, amely már korábban frontálisan előrenyomult a szőlőskertek felé, ekkor szintén behatolt azokba, és egy Hatvan elleni összpontosított előnyomulásra került sor.
Az ellenség a legszélső jobb szárnyunkon előnyomuló ütegek által, amelyek az egyetlen visszavonulási útját elvágással fenyegették, a legnagyobb mértékben veszélyeztetve két üteget vetett be azok ellen rakétákkal egyetemben, visszaszorította őket és ezáltal végrehajtotta a visszavonulását. Mihelyt ismét levegőhöz jutott az ütegünk, a Zagyva partjára ment és lőtte a Bagra vezető utat, leszerelte az ellenségnek még egy lövegét és a levegőbe röpített egy lőszerkocsit. Az ellenség csatárok által, több üteggel támogatva védte a hatvani kijáratot, amelyen a hidat lebontották. Gyalogságunk a híd mellett fekvő házakba vette be magát, tüzével elkergette az ellenséges csatárokat, és a Zagyva bal partján felállított több üteg elriasztotta az ellenséges lövegeket, mire a csata befejeződött. A lerombolt híd akadályozta a további üldözést.

A csapatok minden dicséretet megérdemelnek, különösen a lovasütegek.

Báró Leutsch Albert, a magyar királyi vezérkar századosa

***
HL 1848/49: 20/32.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 183. fasc. 1849 – 4 – 10b.
*Az iratban: ŕ cheval.