Haynau cs. kir. táborszernagy 4. hadijelentése a magyar hadsereg visszavonulásáról Komárom felé, valamint az ószőnyi és az újszőnyi harcokról.
***
A dunai fősereg 4. hadijelentése
Győr bevétele után az ellenség valamennyi ponton oly gyorsan vonult vissza, hogy az utána nyomuló csapataink nem tudták beérni.
Hogy bizonyosságot szerezzünk az ellenség erejéről, amit Komáromnál 40-től 50 000 főben adnak meg 12-14 üteggel, elhatároztam, hogy megtámadom.
Július 2-án előnyomultattam a tartalék hadtestet Igmándról Pusztacsémre, báró Bechtold altábornagy lovashadosztályát pedig a tartalék hadtesttől jobbra.
Panyutyin altábornagy orosz hadosztálya tartalékként követte őket, miközben gróf Schlik altábornagy 1. hadteste Ácsról és Pusztalovadról előrehatolt Komárom felé.
Mivel az állásaik elleni támadással csak az erejük felfedésére akartam kényszeríteni a felkelőket, ezért a parancsban kifejezetten megtiltottam a sáncvonalak elleni támadást.
A Bechtold-lovashadosztály a jobb szárnyon bontakozott ki Ószőny felé, hogy gyors előnyomulással visszaverje az ellenséget, amely ezt a sáncvonalakon kívül fekvő helységet erősen megszállta és számos üteggel fedezte.
A Benedek-dandárnak az volt a feladata, hogy a Simbschen-lovasdandár által támogatva bevegye Ószőnyt.
Ez alkalomból az ellenséges huszárokat a mi derék lovasságunk több sikeres roham által sok veszteséget okozva visszaverte, és a Lichtenstein-könnyűlovasság alezredesi osztályának és a császár-ulánusok egy osztályának sikerült egy lovassági üteget lőszerkocsival és fogatolással zsákmányolnia.
Eközben gróf Schlik altábornagy az 1. hadtesttel győzelmesen előrenyomult az ácsi úton Újszőny felé, – a legszélső bal szárnyon előremenő Raischach-dandárt elragadta a hősiessége; a Parma-gyalogezred pedig hős dandárnokával az élen kiemelkedő merészséggel rohamozta meg a két első sáncot.
A heves tűz miatt azonban, amit a felkelők a domináló hátsó védművekből ide intéztek, csakhamar el kellett hagyni a két védművet, de előbb beszögezték az ott található ágyúkat, egy mozsarat és egy lőszerkocsit kézi erővel elvontattak, a sáncok védőrségét lemészárolták az ostromlók, ámde sajnálatosan számottevő veszteséget szenvedett a derék Párma- és a Hartmann-ezred is.
Miután a Raischach-dandár ismét bevonult a csatasorba, az ellenség felfedte az erejét. Tíz-tizenkét zászlóalj kísérelte meg számos löveggel megkerülni a legszélső bal szárny állását a Dunánál, és megerősített lovasegységek, mintegy öt huszárezred, kísérelték meg az első hadtest pusztaharkályi állásai felé a csatasorunkat áttörni.
Miközben az első hadtest szemből feltartóztatta az ellenséget, ezalatt Panyutyin altábornagy orosz hadosztálya annak a szárnyába nyomult. A felkelők számára gyilkos tűz kezdődött meg száznál több löveggel.
Az ellenséges lovasságot, amely a Panyutyin-hadosztály szárnyába jönni szándékozott, a Simbschen-lovasdandár egy része jelentős veszteséggel menekülésre kényszerítette. Pusztaharkályt a mieink ismét bevették, és az ellenség annál inkább kénytelen volt ágyútüze hatókörén belülre visszahúzódni, mivel a tartalék hadtest éle fenyegetni kezdte a bal szárnyát.
Erős gyalogos egységek, amelyek eközben megkerülték az Ács előtti erdőben az első hadtest bal szárnyát, a Bianchi-dandár jól alkalmazott kartácstüze következtében vad futással menekültek, és itt jelentős veszteséget szenvedett az ellenség halottakban és foglyokban. Fellelkesülve szeretett császárunk és urunk jelenlététől valamennyi cs. kir. osztrák, de a cs. orosz csapatok is újból a legfényesebben igazolták a hősiességüket.
Őfelsége többször keresztül lovagolt a csatamező legszélső vonalán, és mindenkor a csatarendbe felállott vagy éppen előnyomuló tömegek leírhatatlan ujjongása fogadta.
Az isteni gondviselés láthatóan védelmezte Ausztria lovagias és kegyes uralkodóját a körülötte becsapódó golyóktól, ami népeinek újból igazolja itt is, amit Itáliában már igazolt, hogy barátságos kedélye a hűséges hadserege élén, nem riad vissza birodalma és trónja fennállásáért semmilyen veszélytől sem.
A derék hadtestparancsnokaink, gróf Schlik és báró Wohlgemuth, valamint a tapasztalt lovassági vezérek, báró Bechtold altábornagy és báró Simbschen v[ezér]ő[rnagy] dicséretesen kitüntették magukat. Különösen kiemelkedő érdemeket szerzett magának Panyutyin császári orosz altábornagy az éppoly határozott, mint megfelelő időben történő előrenyomulásával.
A nap győzelmi jelvényei: egy lovassági üteg kocsival és fogatolással, egy mozsár és az első honvéd zászlóalj zászlója, amelyet Schaumburg főhadnagy a Hess-gyalogságból zsákmányolt nyolc emberrel a felkelők soraiból.
Azonkívül 500 főnél több halottat veszített az ellenség, akik befedték a csatateret, több mint 200 foglyot, közöttük több tisztet.
Görgei felkelővezér egy horzsoló lövés által megsebesült a fején.
Haynau táborszernagy és hadsereg-főparancsnok
***
HL 1848/49: 52a/266.
Korabeli német nyelvű nyomtatvány fordítása.