A Honvédelmi Bizottmány értesítése Perczel Mór honvéd tábornok január 22-i szolnoki győzelméről.

***

Perczel győzött!
Perczel tábornoktól a honvédelmi bizottmányhoz következő örvendetes tudósítás érkezett:
Előhadam és oldalosított csapatam 22-én fél kettőkor Szolnokot megközelítvén, azt a benlevő két lovas ezredből és 2 ütegből álló ellenség ellentállása dacára elfoglalák.

A Tiszán innen Szolnok előtt az ellenség 1 század lovasságával a vizsgálatra előküldött huszárcsapata összeütközött: – közőle többet levágott és elfogott – azt megszalasztván.

Az ellenség ezután rövid ideig tartó ágyúzással védé az előhadnak tiszáni átkelését, és észrevéve oldalosított csapataim közeledését, sietve kivonult Szolnokból, és az Abony felé fekvő vidéken csatarendbe kiállva, fogadta a Szolnokban egyesült előhadam és oldalas csapataim lovasságának támadását. Több mint másfél órán át mindkét részről folytatott kemény tüzelés után a csatapiacot elhagyni, és visszavonulni kényszerült, számos halottat hagyva maga után.

A Würtemberg huszárok különösen kitüntették magukat, a nagy köd okozhatta veszélyektőli aggodalomnak tulajdonítható egyedül, hogy a győzedelmes nap nem adá kezünkbe az ellenség összes itteni erejét.
Előhaladásom diadalmas megkezdése és az ellenség 2000 főből álló lovasságának alig 1300 főnyi lovasságom általi megveretése igényt ád a megkezdett hadjárás szerencsés jövendőjére.

Kelt Debrecenben január 23-án 1849.
A honvédelmi bizottmány

***
HL 1848/49: 52a/42.
Magyar nyelvű nyomtatvány.

A Honvédelmi Bizottmány közleménye a felső-tiszai hadsereg január 22-ei tarcali győzelméről Schlik felett.

***

Felső Tiszai hadseregünk győzött, Schlik verve van.
Klapka ezredes és fővezér ezeket írja Január 22-kéről estveli 1/2 9 órakor.
Épen most érkezem vissza a csatából. Schlik főerejével megtámadott bennünket Tarcalnál, azonban harciasan visszaveretett, 1 kapitány s több más egyéneket tevénk foglyokká. Veszteségünk az ellenségéhez képest igen csekély – az ellenség egy őrnagyot, több tisztet s legénységet vesztett – mi legfelebb öt vitézt.
Szemere Bertalan országos biztos úr következőkkel bővíti a fennebbi jelentést, ugyanazon napról kelt jelentésében.

Schlik részint Tályán részint Liszkánál tört elő.
Emitt Liszkánál feltartóztatta seregünk.
Amott Tarcalon túl pedig megszalasztotta – és ha a köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. – Sok halottjai, sebesültjei maradtak – és sok elhányt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott.

Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei kardjokra fejér zsebkendőt tűzvén éljen a magyar kiáltással közeledtek. A mieink viszonozták. Olly közel jöttek egymáshoz, hogy kezet szorítának. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban álnokul az ellen támadást parancsolt. De a mieink lőttek – a huszárok vágtak – és az így vitézül visszavert ellenség megfutamodott.
Az álnokság meglelte bérét. – Az áruló csaló őrnagy vágatott le – a lóra kapott kapitány fogatott el – alóla a ló kilövetvén. – Mi becstelenségekhez nyúl az ellen! –

Kelt Debrecenben, jan. 23-án 1849.
A honvédelmi bizottmány

***
HL 1848/49: 52a/43.
Magyar nyelvű nyomtatvány.