Hatvani József honvéd hadnagy jelentése a debreceni térparancsnokságnak a nem magyar nyelvű máramarosi újoncokkal szembeni rossz bánásmódról.
***
Tisztelt ezredes és térparancsnok úr!
Kötelességemnek ismertem alázattal jelenteni, miképen a negyednap óta helybe megérkezett Máramarosi katona ujoncok részint a felruházás, részint szállásgazdájokkal magyar nyelven beszélhetés hiánya miatt temérdek bántalmaknak vagynak kitéve. –
Óránként jönnek hozzám csoportosan panaszkodni gazdájuk embertelen bánása miatt. Egy résznek panasza az, hogy enni nem kap másokat a szobából bottal s lándzsával vernek ki úgy hogy kékült daganatukat sírva mutogattak, másokat meg a tűzhöz sem bocsátanak hogy szalonájokat megsüthessék s kénytelenek éjel ólba vagy szinbe hálni.
Ilyetén esetek annyira elkedvetlenitettek sokakat közülök, hogy nyiltan bevallották miként elszöknek ha rajtuk nem segíttetik – mondván: “úgy sem várhatunk rosszabb sorsot ennél ha megszökünk”.
E rendetlenségek iránt a kellő lépéseket már megtettem, hanem a mennyire félő, hogy az embertelen barát szülte elkeseredettség miatt a polgárok és idegen ajkú ujoncok között szomorú esetek adhatják elő magokat, – véleményem és kérésem az volna méltóztassék ezredes úr rögtön intézkedni, hogy a helybelevő és érkezendő oláh és orosz ujoncok sietőleg felruházhassanak, mert csak így remélhető, hogy gazdáik több méltánylattal lesznek irántuk, s nem fordulandanak el tölök azért, hogy bocskor, guba és harisnya öltözetbe járnak, szóval nem fognak utáltatni.
E tárgy hazánk jelen viszonyai között politikai szempontból is figyelmet kérendő.
Mély tisztelettel maradván ezredes úrnak alázatos szolgája
Hatvani József cs. vezénylő hadnagy
Debrecen 849. februar 2-a.
***
HL 1848/49: 11/426.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.