Deym cs. kir. vezérőrnagy jelentése a február 5-én vívott branyiszkói ütközetről.
***
Jelentés
a felkelővezér Görgei elleni expedícióról
Folyó év február 2-án azt a parancsot kaptam, hogy 1 Párma-zászlóaljjal, 3 Otocsác-századdal, 4 löveggel és 1/2 század könnyűlovassal még az nap menjek Margitfalvára, és innen Olaszin* keresztül induljak el a közvetlen úton Lőcsére, hogy értesüléseket szerezzek az ellenségről és egyesüljek a Lőcsén beszállásolt 4 Nugent-századdal.
Margitfalvára még 2-én megérkezve biztos forrásból megtudtam, hogy a lőcsei helyőrség támadást kockáztatott meg a február 2-áról 3-ára virradó éjszaka Igló ellen azért, nehogy az őt már körülvevő ellenség elvágja. Ez tökéletesen sikerült, és erre Szepesváralján** keresztül visszahúzódott a már a Branyiszkó-szorosban álló Nugent-zászlóalj 2 századához anélkül, hogy az ellenség követte volna őt oda.
3-án folytattam a menetemet Krompachba, egészen Olasziig, és ezt a helységet ellenséges előőrsök által megszállva találtam, akik egy jelentéktelen összeütközés után néhány huszárt veszítve visszavonultak. Itt némi pihenőt engedélyeztem e csapataimnak.
E napon észrevettünk egy oszlopot, amely a bal szárnyam felől a hegyekbe vette be magát, valószínűleg azért, hogy megkerüljön bennünket. Mivel éjszaka azt a további hírt kaptam, hogy az ellenség el akarja foglalni Branyiszkót és feltételeznem kellett, hogy a Nugent-zászlóalj gyenge a feltartóztatására, ugyanakkor azonban Szepesváralját is előnyös felállásban erősen megszállta az ellenség, ezért, hogy szabaddá tegyem az utat Branyiszkóra, úgy határoztam, hogy oldalmenettel egyesülök a Nugent-zászlóaljjal, ami 4-én délelőtt 11 órakor meg is valósult.
Megérkezve a szoros lábánál fekvő Sirokába, a három napi szabad táborozásban elfáradt Nugent-zászlóaljat felváltottam a Pármákkal, 2 otocsáci századdal megszálltam a Klukno-szorost, amely Krompachnál a szepesváraljai úton Kassára torkollik, kis részlegek által megfigyeltettem az ellenséges oldalhoz vezető mellékszorosokat és a többi csapatot bekvártélyoztam.
E hó 5-én reggel 9 órakor jelentést kaptam, hogy az ellenség nagy oszlopokban, mintegy 6-7000 fős erővel közeledik a szepesváraljai szoroshoz.
Kiesewetter őrnagy már a megérkezésünkkor felkészült az ellenség fogadására és feltételezte, hogy ez maga fogja a szorost megtámadni, ezért csapatait a szerpentinszerűen épített úton úgy állította fel, hogy a védekezésben az egyik részleg a másikat segíteni tudja. Mivel az ellenség a hegy lábánál megállt és kiváltképp a bal szárnyam ellen intézett támadást egy megkerülő oszlop által, ezért 1 század Nugenttel és 2 század Pármával biztosítottam azt. Ezek még az ellenség előtt elérték a magaslatot.
Adler százados a Nugentektől, aki a legszélső bal szárnyat alkotta, kétségessé tette az ellenség számára a magaslatot, és Calvas főhadnagy a Pármáktól oly elszántan vezette előre a századát, hogy ő maga is megsebesült és 8 embert veszített. Dacára csapataim hősies ellenállásának, akik az ellenséges csatárokat már visszavetették, mégis vissza kellett vonulniuk az elsőknek a szoroson, mivel az ellenség a túlerejénél fogva képes volt messzire menő megkerülő oszlopokat kiküldeni, amelyek a magaslatról az erdőség által fedezve hirtelen lőni kezdték csapataim bal szárnyát. Az ellenség ismételt kísérletét, hogy az úton előrenyomuljon a szoros felé, az éppoly bátor mint körültekintő Haas főhadnagy és Seyler hadnagy parancsnokságával visszautasítottuk.
Habár mindkét szárnyon az összes szurdokot megszálltam, mégis sikerült az ellenségnek megmásznia a sűrű erdővel fedett hegycsúcsokat és így mindkét szárnyamat, sőt a hátamat is megtámadnia, ami által igen jelentős veszteséget szenvedtem.
Ezeknek a nagy kiterjedésű és sűrű erdőségekkel benőtt magaslatoknak a megszállása a gyalogságom által abból az okból nem volt lehetséges, mivel a szurdokok megszállása és a szükséges tartalék képzése után a szoros védelmére és az egész bal szárny számára mindössze 8 század maradt fenn egy kezdetben mintegy 7000 fő, majd az utánanyomuló második oszlop által 12 000 fő erejű ellenséggel szemben.
Bonyolult helyzetemet megértve és egyúttal észrevéve, hogy egy másik, éppen olyan erős csapattest nyomul előre a szepesváraljai úton a szoros felé, mint az első, és mivel beláttam annak lehetetlenségét, hogy azt még tovább megvédjem ilyen túlerővel szemben, elhatároztam a visszavonulás megkezdését, amit a Kluknó-szorosból Krompach felé előnyomult 3 otocsáci századdal azzal az utasítással közöltem, hogy Eperjes felé vonuljon vissza.
Habár az ellenség hevesen nyugtalanította szárnyban és hátban a visszavonulásomat, olyannyira, hogy a fűrészmalmoknál felállított Párma-osztályból, amely a szorosban az utóvédet képezte, mindkét százados megsebesült és 15 ember meghalt, mégis sikerült nekem, bár tisztek és legénység jelentős veszteségével, de anélkül, hogy akár egy löveget is elveszítettem volna, teljes katonai rendben végrehajtani a visszavonulásomat Eperjesig.
A szoros további védelme a kedvezőtlen terepadottságok miatt a lövegek elkerülhetetlen elvesztését és csekély haderőm felmorzsolódását eredményezte volna, mivel az ellenség az erdő által állandóan fedezve mindkét szárnyamra és a hátamra vethette volna magát.
A további visszavonulást Hein lovassági százados fedezte 3 szakasz könnyűlovassal azáltal, hogy állandó kisebb rajtaütésekkel visszatartotta az üldöző huszárokat.
Úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest megoldottam a feladatomat, amennyiben felvettem az igencsak veszélyeztetett 4 Nugent-századot és 2 Párma-századot, amelyek a megérkezésem előtt egyedül tartották megszállva a szorost és Eperjest, továbbá a lehetőség szerint felderítettem az ellenség erejét azáltal, hogy annak előttem ki kellett bontakoznia.
Hogy Eperjest az ellenség megérkezése előtt elhagytam, miután az oda éjjel 1/2 1 órakor beérkezett csapataimnak néhány óra pihenést engedélyeztem, majd utána Szentpéterre*** vonultam vissza, úgy vélem azzal tudom igazolni, hogy nem remélhettem Eperjes további megvédésének lehetőségét egy ilyen túlerejű ellenséggel szemben, ennélfogva ezt az oly jó érzületű várost a pusztulás veszélyének tettem volna ki, és gyenge haderőim a nagy megterhelések által, miközben több napon keresztül sem aludni, sem táplálkozni nem tudtak, elbágyadtak, és képtelenek lettek volna a visszavonulást az ellenség szeme láttára önként megszakítani.****
Deym vezérőrnagy sk.
***
HL 1848/49: 13/153.
A KAW-ban lévő német nyelvű, korabeli duplikátum hitelesített gépelt másolatának fordítása.
*Az iratban: Wallendorf.
**Az iratban: Kirchdrauf.
***Az iratban: Petrovian.
****Az irat záró sorai azoknak a nevét sorolja fel, akik kitüntették magukat a harc során, és utalnak a megmaradottak, a sebesültek és az eltűntek jegyzékének csatolására.