Colloredo-Mannsfeld cs. kir. altábornagy jelentése Csorich altábornagynak az augusztus 3-i ácsi és pusztaharkályi csatáról (komáromi ütközet).

***

Herceg Colloredo-Mannsfeld altábornagy császári királyi hadosztályparancsnoksága
Harcjelentés
az Ács előtti Herkálypusztánál augusztus 3-án lezajlott ütközetről

Augusztus 3-án délután 1 órakor jelentést kaptam báró Barco vezérőrnagytól Ácson, hogy az ellenség előnyomult Mocsa felé, ezért a nevezett tábornok a Baumgarten honvédő zászlóaljjal, a Civallart-ulánusok öt szakaszával és a 12. számú 1/2 lovassági üteggel elindult a herkálypusztai táborból, hogy megkeresse az ellenséget és felszabadítsa a mocsai helyőrséget.

A 2. Mazzuchelli-zászlóaljat négy 12fontos löveg kíséretében egyidejűleg a herkálypusztai magaslatra rendelte.

Személyesen mentem erre a magaslatra, és csakhamar három ellenséges oszlopot pillantottam meg, melyek közül kettő az újszőnyi elsáncolt táborból és Monostorról (Sandberg) bontakozott ki, s ezek egyike a csémi útra tért, a másik pedig az ácsi erdőbe tartott. A harmadik, s a jelek szerint a legerősebb a Mocsa és Kisigmánd közötti magaslaton volt látható, és a herkálypusztai állásunk szárnyát máris elnyerte.
Ezáltal a hátában veszélyeztetett Barco vezérőrnagy, aki eközben a Mocsára vezető úton előrenyomult, most visszavonult a herkályi magaslatra, miután magához vonta a Csémen elhelyezett fél század Baumgartent.
Az ellenséges átkaroló oszlop a Mocsa és Igmánd közötti magaslaton formálódott, a másik két oszlop pedig a bazsahegyi erdőcskében és a Sánchegy előtt gyülekezett arccal az állásunkra, azonban lehetőleg fedve.
Mindjárt az elején világos volt számomra, hogy az ellenség a Barco-dandár jobb szárnyát szándékozik a legnagyobb erővel megtámadni, miközben ennek bal szárnyát az ácsi és a herkályi erdőben látszattámadásokkal akarja nyugtalanítani.

Ennélfogva átadtam a bal szárny parancsnokságát von Teuchert vezérőrnagynak azzal a feladattal, hogy az ácsi erdőt az egész állásunk támaszaként lehetőleg tartsa meg, és a Barco-dandár fennmaradó tartalékát, mely az 1. Mazzuchelli-zászlóalj 3 1/2 századából, valamint a 3. számú 12fontos üteg két lövegéből állott, az V. számú sáncból közelebb vontam a herkályi magaslathoz, és 1/2 3 órakor értesítettem Négylélen a magas hadtestparancsnokságot a Barco-dandár helyzetéről azzal a kéréssel, hogy legalább egy zászlóaljat, egy üteget és a Liebler-dandár rendelkezésére álló lovasságát rendelje Ácson keresztül Csémre a Barco-dandár jobb szárnyának a túlszárnyalására.

Eközben – megvárva az ellenséges haderők felfejlődését erejének pontosabb megállapítása érdekében – elhatároztam, hogy az elfoglalt felállást, amely ezenfelül nem nagyon látszott veszélyeztetve lenni az erdőben, lehetőleg megtartom. (Lásd a mellékelt oleátát.)

E nap 4 1/2 gyenge zászlóalj, 1 1/2 század Civallart-ulánus, 2 1/2 üteg tábori löveg és két 18fontos pozícióágyú volt található az állásban, mely utolsó a VII. számú üteghez került a Herkálytól jobbra eső magaslatra. A Barco-dandárnak összességében mintegy 3500 ember, 120-130 ló és 17 löveg állott a rendelkezésére. (Lásd a mellékelt hadrendet*)

A 3. Baumgarten-zászlóalj e napra ki lett különítve, éspedig: három század egy szakasz ulánussal Mocsán, a másik három század három szakasz ulánussal és a 1/2 12. számú lovassági üteggel Sternfeld őrnagy vezetésével portyázó csapatként Almásra ment annak megakadályozására, hogy a komáromi helyőrség számára rendelt élelmiszerkészleteket átadják a rendelkezésükre álló gőzhajó segítségével a helyőrségnek.
A Barco-dandárnak az ácsi erdőbeli állásába utalt 3. számú mozgó üteget a magas hadtestparancsnokság e hó 1-ei parancsára Keszegfalvára rendelték a Csallóközbe, és 4-én kellett újból bevonulnia a Barco-dandárhoz, ezáltal e hó 3-án a III. és IV. számú sáncok ágyú nélkül voltak, és manőverezésre csak a 1/2 12. számú lovassági üteg volt kéznél.

A csapatok elosztása az állásban a következő volt:
A 3. Mazzuchelli-zászlóalj az I. számú sáncban felállított két hosszú tarackkal a bal szárnyat alkotta, a 4. otocsáci zászlóalj a 3. számú 12fontos üteg négy ágyújával az V. és a VI. sáncban a közepet képezte az ácsi és a herkályi erdő sáncokkal ellátott állásai között az elülső erdőszegély vájataiban és lövészárkaiban.
A 2. és az 1. Mazzuchelli-zászlóalj, valamint a Baumgarten honvédő zászlóalj egy 12fontos üteggel három lépcsőben a jobb szárnyat képezte Herkálypusztától jobbra a magaslaton és amögött, amely magaslat egy vadászárokkal és két üteg-mellvéddel volt ellátva. E mellvédek egyike mögött állott a két 18fontos ágyú. Öt szakasz ulánus a 12. számú 1/2 lovassági üteggel a Civallart-ulánusokhoz tartozó gróf Nostitz ezredes parancsnoksága alatt egy sarkot képezett a jobb szárny mögött, arccal Csémpuszta felé, amerre kezdetben az egész fentemlített 12fontos üteg is frontot alkotott.

A gyalogság félig zárt osztály-oszlopokban az előlfekvő hullámos terep által elölről és jobbról meglehetősen jól fedve volt.

Az ellenség folytatta a megkerülését a majorság ellen Csém felől, és fokozatosan közeledett ahhoz három zászlóaljjal, 1 1/2 század huszárral, egy lovassági üteggel, 1/2 12fontos – és 1/2 taracküteggel (amelyeket később félholdalakban a jobb szárnyunkon állított fel, anélkül, hogy a majorság fekvése, valamint lovasságunk és lövegeink csekély száma miatt ebben megakadályozhattuk volna), és megérkezése után felgyújtott néhány szalmakazalt a majorságban, amivel a megérkezését jelezte a jobb szárnyának és előlünk igyekezett elrejteni az erejét.

Rövidesen rá – délben 1/2 4 órakor – élénk ágyútűzet nyitott az ellenség Csém felől a herkályi magaslat ellen, amit a mi 12fontosaink és a 1/2 lovassági ütegünk összpontosítva viszonzott, miközben az ellenség a lovassági túlerejének és az elfoglalt majorságnak a védelme alatt a jobb szárnyunkat a lövegvonalával mindinkább átkarolni szándékozott, ezalatt a csupán félig fedezve álló gyalogsági oszlopait az ágyútüzünk szétporlasztotta, és ezek a hátul levő kukoricaföldeken újból gyülekeztek s a majorság mögött fedetten felálltak.

Az ácsi erdőből jelentéseket kaptam, hogy az ellenség valamennyi fegyvernemmel ez ellen nyomul előre,
azonban annak erejét nem adták meg. Mivel ezt a tüntetést előre lehetett látni, ezért ez nem változtathatta meg az elhatározásomat az állás tartásában.

A lövegharc most már az egész vonalra kiterjedt, aminek következtében a Barco-dandárt arcból is lőtte egy fedezve felállított 1/2 12fontos üteg.

Annak ellenére, hogy a Barco-dandár jobb szárnyát 16-20 koncentrikusan felállított ellenséges ágyú golyói, gránátjai, később srapneljei** mintegy elárasztották, mégis e csapatok – a 1/2 lovassági üteg kivételével – viszonylag csak csekély kárt szenvedtek, mivel a gyalogság zömében fedve volt és átlőttek rajta.
Egy fél ellenséges üteg már visszavonult az ütközetből, amikor az ellenséges gyalogság három zászlóaljjal az arcvonalon előrenyomult és a jobb szárnyunk előtt egy ellenséges oszlop vált láthatóvá, amely úgy látszott folytatja Ács felé a megkerülést. Ekkor beláttam, hogy az ellenség ilyen túlerejénél lehetetlen egy makacs ellenállás, míg segítség nem érkezik a Liebler-dandártól, és az ellenségnek addig sikerülhetne, hogy bennünket Ácsnál hátba támadjon. Ezért Barco tábornoknak 5 óra tájban parancsot adtam, hogy az 1. és a 2. Mazzuchelli-zászlóalj két századával vonuljon vissza az Ács előtti magaslatra, ott foglaljon állást, hogy az Ács felé visszavonuló csapatokat felvegye, miközben gróf Nostitz ezredes egyidejűleg arra kapott parancsot, hogy az előbbi jobb szárnyát az ulánusaival és a 1/2 lovassági ütegével fedezze.

Ezalatt az ellenséges támadó oszlop két zászlóaljjal és tartalékkal sűrű csatárlánc kíséretében megkezdte az előrenyomulást a herkályi magaslat ellen.

A 12fontos üteg egy része (négy ágyú) arconalat alkotott ugyan ezek ellen és össztüzet adott le rájuk, amikor azonban a derék ütegparancsnok, Jantner főhadnagy egy puskalövedék által súlyosan megsebesült, és az üteg legénységének egy része kézi lőfegyverek tüzétől kárt szenvedett, visszavonult az üteg a sáncokból, miközben egy 12fontos ágyú hátramaradt a mellvéd mögött, mivel a fogat elvitte az ágyútaligát.
Az ellenséges támadó oszlop, ha nem is gyorsan, de feltartóztathatatlanul elérte a magaslaton levő vadászárkot, amelyet a 4. Mazzuchelli-osztály tartott megszállva – miközben a Baumgarten honvédő zászlóalj 3 1/2 százada e mögött volt támogatás céljából felállítva – rövid, de véres ellenállás után kiűzte innen a csapatainkat és ezek a könnyebb csoportosulás érdekében az erdő, majd azonnal Ács felé vonultak vissza.
Az erdőben felállított 4. otocsáci zászlóalj követte a visszavonulást, mire az ellenség egy gyalogoszloppal és egy huszárosztállyal a III. és a IV. sánc között gyorsan benyomult az erdőbe, és a távozó középhadunkat gyalogosan követve áttörte az erdőben az állásunkat. Csak így történhetett meg, hogy egy huszárosztály előbb érte el az alsó Conco-hidat, mint az állásunk bal szárnyán állott 3. Mazzuchelli-zászlóalj, amelyet arcban nem nagyon szorongattak, és Teuchert vezérőrnagy vezetésével a legtovább tartotta meg az állásait.

E zászlóalj ennélfogva kénytelen volt részben fegyverrel, részben a híd megkerülésével utat törni magának, ami által tetemes veszteséget szenvedett.

Von Teuchert vezérőrnagy, valamint Zimburg őrnagy zászlóaljparancsnok elveszítették a lovaikat, és csak néhány ember önfeláldozó magatartása mentette meg őket az ellenséges hadifogságtól. Minden kísérlet, hogy Ács előtt állást foglaljunk és megakadályozzuk az ellenséget a további előnyomulásban, meghiusúlt a fölényben lévő lovasságának és tüzérségének gyors előnyomulása által és annak következtében, hogy e fegyvernemekből teljessséggel hiányzott egy harctartalékunk.

Bár sikerült báró Barco vezérőrnagy vezetésével az 1. és a 2. Mazzuchelli zászlóaljnak, valamint az otocsáci osztálynak Knesevich százados parancsnoksága alatt szilárd tartásával tiszteletelt keltenie az üldöző lovasságban, sőt, őket egyszer visszavetni, a saját tüzérségünk azonban az elszenvedett ember- és lóveszteség, de különösen valamennyi tüzértiszt pillanatnyi elvesztése által, – akik közül négy súlyosabban vagy könnyebben megsebesült -, túlságosan megrendült ahhoz, hogy az ellenséges ágyútűzzel szemben az ellenséges lovasság szeme láttára szilárdan lábat tudjon vetni.

A visszavonulást ennélfogva két ellenséges üteg állandó ágyútűze mellett kellet Ácstól a Pusztalovad előtti magaslatig folytatni, ahol a Liebler-dandár által remélt támogatás védelme alatt csapataim alakulását és felállítását parancsoltam meg.

Ezt nem sikerült azonban később megvalósítani, mivel a csapatok az ellenség üldözése következtében – különösen a bal szárny mentén – igen kimerültek és elgyengültek.

A Liebler-dandárnak a Pusztalovad előtti magaslaton egy szárny ulánus fedezete mellett felállított 8. számú gyalogüteg védelme alatt valamennyi csapat a hídhoz vonult most vissza. Ez az üteg képes volt ádáz tüzével az ellenséges előnyomulást mindaddig feltartani, míg egy átkaroló ellenséges üteg elől visszavonulásra nem kényszerült. A hadtestparancsnok őexcellenciája az István nádorról elnevezett honvédő zászlóaljjal ekkor már a hídhoz érkezett, és elrendelte a csapatok zászlóaljankénti és ütegenkénti visszavonulását a hídon keresztül.
Ennek fedezésére az éppen megérkezett, István főhercegről elnevezett honvédő zászlóaljat, a 8. számú gyalogüteget és valamennyi ulánus-osztályt használták fel, amely csapatok utóvédként szolgáltak.

A Barco-dandár csapatainak a hídon való átkelése után az utóvéd is a heves ellenséges kartácstűz ellenére nyugodtan és rendben hajtotta végre azon az áthaladást. Ezt követően Bayer százados az utászkartól a kapott parancsnak megfelelően nagy hidegvérrel és körültekintően elrendelte az oda tóduló huszárok szeme láttára az első hídtagok elfordítását, és a sötétség beállta után az uralgó Duna-jobbpart felőli élénk ellenséges kartács- és kézilőfegyver-tűz ellenére a hajók megfúrása és a horgonykötelek elvágása által szétrombolta a hidat, miközben a lábán könnyebben megsérült.

Este 8 óra körül volt, amikor valamennyi csapat átkelt a hídon.
Az erdővel borított Duna-sziget az István honvédő zászlóalj és 1/2 6fontos gyalogüteg által maradt megszállva, miközben a Barco-dandár Nagylélen táborozott.
Az ellenség közvetlenül a túlsó parton ütötte fel a táborát, éjszaka azonban a szigeten elhelyezett négy 18fontos ostromágyú jól irányzott lövedékei arra kényszerítették, hogy visszavonuljon a partról.
A veszteségünk ebben a szerencsétlen ütközetben halottakban, sebesültekben és eltüntekben mintegy 800 embert tesz ki, közöttük 28 tisztet. További veszteségünk a 12fontos gyalogüteg három ágyúja, amelyeket a visszavonulás során állásaikból nem tudtak elszállítani, valamint két 12fontos és két 18fontos pozícióágyú, amelyek a léli hídon egyidejűleg végrehajtott átmenetelés miatt visszautasíttattak, és visszavonulásukat Gönyű felé folytatták, ahol a fogatszemélyzet által – amely a lovakkal továbbment – hátrahagyattak.

Ehhez azonban késő volt, amikor a megkerülő oszlopai a mi állásainkkal egy magasságban Pusztacsém irányába megérkeztek, mivel ez az oszlop visszavonulásunk esetén a menetét a nyert magaslaton összetartva folytatta volna Pusztalovad felé, ide valószínűleg egy időben érkezett volna meg a Barco-dandárral, és ezt talán egy nem kevésbé veszélyes harc vállalására kényszerítette volna még kedvezőtlenebb körülmények között.

Az alárendelt csapatok kitartásában és bátorságában bízva ezért az ugyan igen kiterjedt, azonban sáncokkal, torlaszokkal és árkokkal megerősített állásaink megtartása mellett voltam az ácsi erdőben és a Herkálypusztánál, amelyek elrejtették az ellenség elől a számszerű gyengeségünket, és legalább egy félig fedett visszavonulást tudott biztosítani, és egy gyors, harc nélküli visszavonulás mellett, mivel kezdetben nem tartottam lehetetlennek, hogy bevárhatom itt a Liebler-dandár felét és a nap végét.

Az ellenség fokozatosan kibontakozó kétszeres túlereje, a messzire kiterjedő megkerülési manővere, a saját csapataink számszerű gyengesége és az aránytalanul kiterjedt állásvonalunkon teljesített megerőltető elővéd- és készültségi szolgálat előidézte kimerültség, végül a csapatok erkölcsi lehangoltsága a tizedelő betegség által (mint a kolera és a magyar láz***, amely utóbbi a száraz időszakban rohamosan terjed), legvégül egy elegendő harctartalék teljes hiánya – amit a rendelkezésre álló csapatok csekély száma miatt nem lehetett létrehozni – ezek az okai annak, hogy a kétségbeesett küzdelem célját nem lehetett megvalósítani.
Ehhez képest kétszeres kötelességemnek tartom, hogy kiemelten megnevezzem azokat az embereket és különös figyelmébe ajánljam a magas hadtestparancsnokságnak azokat, akik a rendkívül kétséges helyzetünk által nem bátortalanodtak el, akik személyes odaadásukkal és önfeláldozásukkal a csapataink megmentéséért és a fegyvereink becsületéért érdemeket szereztek.

Báró Barco vezérőrnagy úr e szerencsétlen ütközet vezetésének fáradozásait és veszélyeit becsületesen megosztotta velem; von Teuchert vezérőrnagy úr az állás legszélső bal szárnyán kapott feladatoknak tökéletesen megfelelt, ezért csak üggyel-bajjal menekült meg a haláltól vagy ellenséges hadifogságtól a vitéz Csaudoch Márton otocsáci káplár önfeláldozó segélynyújtása által.

Gróf Nostitz ezredes és Coudenhove őrnagy a Civallart ulánusoktól állhatatos személyes odaadása által tüntette ki magát különösen, az első azonkívül még az igen határozott csapatvezetői magatartásával.
Scherpon főhadnagy az 1. tüzérezredtől 1/2 lovassági ütegével egy óránál tovább tudta magát egy egész lovassági üteggel szemben tartani, miközben két lovat kilőttek alóla és egy ideig a csatában maradt,miután egy gránátdarabtól súlyos és fájdalmas zúzódást szenvedett a jobb felső combján; Jantner főhadnagy, a 4. számú 12fontos gyalogüteg parancsnoka, aki az ellenséges rohamoszlopnak a felállási pontja elleni előnyomulásakor egy puskagolyótól megsebesült, ütegének körültekintő és rettenthetetlen vezetésével különleges érdemeket szerzett.

Éppúgy egész különleges elismerést érdemel a hős Bayer utászszázados és az egész 13. utászszázad. Hidegvérű és rettenthetetlen magatartásával a híd elfordításánál és szétrombolásánál e százados az utóvédünk megmentéséhez, valamint tevékeny és körültekintő magatartásával egy rendezett visszavonulás véghezviteléhez jelentősen hozzájárult, és az egész utászlegénysége eközben okosan és kitűnő buzgósággal tevékenykedett.

Több más törzs- és főtisztet, valamint a legénység legbátrabbait fenntartom magamnak, hogy a mellékelt javaslati jegyzékben megfelelő jutalmazásra javaslatba hozzam.

Colloredo-Mannsfeld sk. altábornagy

***
HL 1848/49: 43/345a.
Német nyelvű, egykorú másolat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 180. fasc. 1849 – 8 – 52a.
* A hadrend nem található az irat mellett, a jelentés eredeti fogalmazványa a HL 1848/49: 43/345b. jelzeten található.
**srapnel=apró golyókkal töltött robbanólövedék.
*** Morbus Hungaricus – váltóláz, malária.