HunHír.info

2017. Álom hava 13. nap, Kurszán napja.

98 éve hívta tetemre Horthy Miklós a bűnös várost (+videó)

Egy nap krónikája

2017. november 16. 12:47
Falusy Márton - Hunhír.info

horthy-bevonulasa-budapestre.jpg1919. november 16-án vonult be Budapestre a Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós fővezér, akit nem egészen fél évvel később a Nemzetgyűlés elsöprő többséggel Magyarország kormányzójává választott. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy Horthy Miklós bizonyára nem véletlenül választotta ki ezt a napot a Nemzeti Hadsereg bevonulására.

Egy évvel korábban, 1918. november 16-án „kiáltották ki” gróf Károlyi Mihály és banditái a „népköztársaságot”, amelynek elnöke a degenerált gróf lett. Az a tény, hogy Horthy fővezér a gyászos nap évfordulóján vonult be Budapestre, önmagában is beszédes: egy züllött, vérgőzös korszak végét, és a várva-várt rendteremtés kezdetét jelezte.

1919. november 16-án, a nemzeti ellenállás lapjában, a hetilapból napilappá alakult Új Nemzedékben a korszak egyik legjelesebb publicistája, Milotay István köszöntötte az érkező Nemzeti Hadsereget. Ő is az egy évvel korábbi eseményekre figyelmeztette a bevonuló katonákat:

„Akkor történt, hogy őrültek, akiket a balsors a nemzet élére állított, a büszke ölelés, a határokra mutató kézmozdulat helyett ököllel vágtak arcotokba, és azt kiáltották nektek: Takarodjatok! Nem akarunk többé látni benneteket. Miközben a négy égtáj felől már tüzet fogott a tető a fejünk felett, miközben betörő ellenséges hordák lába alatt roppant meg az őszi erdők avarja, miközben a Kárpátok rengetegeinek minden szál fája magyar katonák után sírt és nyögött, itthon azt kiáltották nektek, magyar katonáknak: Nem akarunk többé látni benneteket. Emlékeztek? S emlékeztek, mi jött azután? Letépték rólatok a vitézségtek jelképeit, díszeit és emlékeit. Kiröhögték sebhelyeiteket, áldozatkészségtek, hősiességetek, önzetlenségetek bizonyságait. Megaláztak benneteket becsületetekben, s el akarták benneteket tiporni a hitet, hogy férfiak voltatok. Emlékeztek rá? Száműzöttekké váltatok idehaza. Szomorú, kitagadott, céltalan, megvetett tömeggé váltatok. Keserű, szegény, lenézett, meghasonlott, fölösleges bujdosókká. Azt hazudták nektek az édesanyátok helyett, az édesanyátok nevében, hogy nem akar többé látni benneteket.”


Tudjuk, hogy a nemzetáruló Károlyi és hívei elmebeteg politikája, a hadsereg szétkergetése tette lehetővé, hogy „ellenséges hordák” szállják meg és rabolják el Magyarország ősi földjéből Erdélyt, Felvidéket stb.



Ahogy a bevezetőben ígértem, az alábbiakban emlékezésül és emlékeztetőül Horthy fővezér és a Nemzeti Hadsereg bevonulása napjának krónikáját foglalom össze. Vezérfonalként a méltatlanul elfeledett szerző, kézdiszentléleki Jákó Margit könyvét használom (Múlt, jelen, jövő), aki szemtanúként számolt be az 1918-19-es eseményekről, így Horthy fővezér bevonulásáról is.

1919. november 11-én – az antant parancsának eleget téve – az utolsó román megszálló katona is kitakarodott a fővárosból. Budapest népe lázasan készült a fővezér bevonulására. A Nemzeti Hadsereg jövetelét plakátok előzték meg: Horthy fővezér kezét ábrázolták, ahogy a kormánykereket a helyes útra irányítja. Budapest zászlódíszbe és virágerdőbe borult, ünnepélyesen várta a fővezért és katonáit.

A bevonulás napjának kora reggelén Budapest népe már az utcán gyülekezett. Hideg volt, megállás nélkül szemerkélt az eső, de ez sem riasztotta el a budapestieket attól, hogy a bevonulás útvonalának két oldalán sorakozzanak fel. Nyolc órakor messziről ágyúdörgés hallatszott: Azt jelezte, hogy Horthy fővezér elindult a kelenföldi állomásról. Horthy ugyanis vonaton érkezett, majd az állomás előtt hófehér lovára pattant, s a csapatok élén elindult a városba.

Lelkes éljenzés közepette a fővezér a zászlódíszbe öltözött Gellért Szálló elé vonult. Fehér virágeső és hosszan tartó, mámoros éljenzés fogadta a fővezért, aki az emelvény elé lovagolt, s megállt. Az emelvényre lépett Bódy polgármester s a főváros népe nevében köszöntötte Horthy Miklós. A fővezér az üdvözlő szavakra rövid beszéddel válaszolt, amelyet most nem idézek teljes terjedelemben, hiszen ez a szöveg közismert. A beszéd néhány mozzanatára azonban mégis szeretném felhívni a figyelmet. Azért, mert lendvai zsidónő nemrég arról beszélt, hogy Horthy Miklós megalázta Budapestet. A zsidónő szokásához híven hazudott. Horthy ugyan „tetemre hívta” a fővárost – s volt is miért, ezt talán lendvai zsidónő sem tagadja egyre ritkábban feltörő tiszta pillanataiban -, ugyanakkor azt is mondta, hogy „készek vagyunk megbocsátani”, ha „ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához”. Rövid beszéde vége felé a fővezér így fogalmazott: „Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.” Világos, férfias szavak. Amit a főváros „megalázásaként” értékelt nemrég lendvai zsidónő, azt a szemtanú Jákó Margit egészen másként élte meg: „Kemény beszéd volt. Beszédét meghatottan hallgatta mindenki, amelynek végeztével szűnni nem akaró éljenzés köszöntötte a fővezért, és felzengett nemzeti imádságunk, a Himnusz, amelyet sok ezer ember énekelt a szakadó esőben.”

Ezt követően a fővezér és katonái a Ferenc József (ma Szabadság) hídra kanyarodtak, s a Kálvin téren, a Múzeum körúton és a Károly körúton vélgigvonulva virágeső fogadta a nemzet reménységét. Jákó Margit így eleveníti fel ezeket a pillanatokat: „Erkélyekből, ablakokból hullottak a fehér szirmú virágok a földre, mosolygó leányok virággal szórták tele az utakat, úgyhogy a fővezér lova illatos virágszőnyegen közeledett büszke, táncoló léptekkel.”

Közben szólt a Szent István bazilika harangja, s ahogy egyre közelebb ért a fővezér és hadserege, öt huszár jelent meg kürttel és trombitával, majd egy katonazenekar a Rákóczi-indulót játszotta el. Az éljenzés egy pillanatra sem szünetelt, a fővezér minduntalan sapkájához emelte fehér kesztyűs kezét. A fővezérnek tengerészsapka volt a fején, hosszú, sötétkék köpenyét rengeteg, színes kitüntetés borította, oldalán pedig aranyszín kard lógott. A fővezér előtt egy Szűz Máriás, fehér zászlót lengetett a szél, amelyet még a szegedi nők ajándékoztak a nemzeti hadseregnek.

A fővezér az Országház előtti tér felé indult, ahová végeláthatatlan sorokban vonult be a Nemzeti Hadsereg sok-sok katonája. Amikor a katonák vonulása véget ért, a menetet egy lovasrendőr díszszakasz zárta be.

Horthy fővezér és katonái tehát ugyanarra a helyre vonultak be, ahol egy évvel korábban kikiáltották a „népköztársaságot”, s ahol a merev alkoholista Linder hadügyminiszter azt rikácsolta: „Nem akarok többé katonát látni!”

A Parlament ezen a napon zászlódíszbe öltözött. A főlépcső fölött piros, fehér, zöld brokátból tábori oltárt emeltek, amely előtt Csernoch János bíboros-hercegprímás és a főpapok várták a fővezért. A lépcső két oldalán babérok, pálmák mellett sorakoztak fel az egyházi és világi méltóságok. A földművelésügyi minisztérium erkélyén foglalt helyet József főherceg és családja. Tíz óra után felharsant a Parlament kupolájából egy trombita, jelezvén, hogy az Alkotmány utca felől megérkezett a térre a fővezér. Horthy leszállt lováról, és vezérkarával együtt gyalog indult a Parlament felé. A zenekar rázendített a Szózatra, majd a fővezér felhaladt a lépcsőn, ahol Friedrich István miniszterelnök köszöntötte őt. Horthy – akárcsak a Gellért téren – itt is rövid beszédet mondott, amelyet szó szerint idézek Jákó Margit visszaemlékezése alapján.

„Miniszterelnök úr! Szívből köszönöm a magyar nemzeti hadsereg nevében a meleg és üdvözlő szavakat. Hosszú, nehéz, rögös úton jutottunk ide e térre, ahol éppen egy évvel ezelőtt bízták az ország sorsát egy olyan emberre, aki hazánkat a sír szélére juttatta. Hogy mik voltak az indító okai, nem kutatom, de hogy nem ismer a világtörténelem egy második alakot, aki hazájára annyi fájdalmas megaláztatást, oly abszolút anyagi romlást, annyi keserűséget, oly szégyent hozott volna, ahhoz kétség nem fér. A forradalom nemcsak szabadságot, jogot, kenyeret nem adott a népnek, hanem a mindennél jobban áhított békét sem hozta meg. Egy előnye volt csupán, hogy megismertük a destruktív erők működésének egész skáláját, beletekinthettünk a boszorkánykonyhába, és láttuk, hogy tud egy életerős, virágzó országot a demagógia szétzülleszteni és pocsolyába tiporni. Ezt a leckét megtanultuk. A poharat kiürítettük fenékig! A hosszan tartó szétzüllési processzusból a felépítés is hosszantartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből, és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál. Mindenekelőtt meg kell szűnnie a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok a nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A nemzeti hadsereg mint egy test és egy lélek áll szilárdan, önzetlenül a haza szolgálatában, és győzelemre fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek, becsületnek és igazságnak uralmát. Fegyverei oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelőmunkát, amellyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni, Mikor most az oltár előtt kérjük a magyarok Istenét, hogy ebben a nehéz munkánkban segítségünkre legyen, csak egy szent gondolat egyesít: éljen a haza!”


A fővezér szavai nyomán ismét földübörgött az éljenzés. A hercegprímás misét celebrált, az opera kórusa régi magyar egyházi énekeket énekelt. Az úrfölmutatás alatt a távolból huszonötször dörrentek meg az ágyúk, miközben a téren összezsúfoló tömeg letérdelt.

A mise után Tormay Cecile adta át a fővezérnek a magyar nők zászlaját, amelyet a hercegprímás mellett egy református, evangélikus és unitárius püspök is megáldott, majd felzengett a Himnusz. A nemzeti imádság eléneklése után 63 gyászba öltözött hölgy járult a fővezér elé, és 63 – gyászfátyollal átvont – csokrot tettek eléje. Ahogy Jákó Margit írja: „A megszállt vármegyék nevében jöttek, hogy elszakított testvéreinek fájdalmát, keservét és reménységét hozzák el virág alakjában.”

Ezt követően a fővezér lejött a parlamenti lépcső legaljára, s mialatt a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta, díszlépésben vonultak el a fővezér előtt a nemzeti hadsereg katonái. A felvonulás egy teljes óráig tartott. A felvonulás befejeztével Horthy Miklós fehér autóba szállt, tisztek melléje helyezték a 63 gyászfátylas csokrot, majd az autó elindult a Gellért Szálló felé, a fővezér szállására.

Este az Operaházban díszelőadással ünnepelték a fővezért és katonáit, majd a miniszterelnök estélyt adott a miniszterelnöki palotában a nemzeti hadsereg és Horthy tiszteletére.

Beszámolóját így fejezi be Jákó Margit: „És ez a felejthetetlenül szép nap is eltelt, A pompázóan színes kép örökre bevésődött a lelkünkbe, olyan volt, mint a magyar ezeregyéjszaka feltámadt káprázata…”

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? - Dányi LászlóMiért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?
Könyv - Bolti ár: 2 000 Ft
Internetes ár: 2 000 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Őseink Fényvallása - Bíró LajosŐseink Fényvallása
Könyv - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 4 792 Ft
20% internetes kedvezménnyel
A múltból a jövőbe - Csath MagdolnaA múltból a jövőbe
Könyv - Bolti ár: 3 200 Ft
Internetes ár: 2 720 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Kedvet virágoztató magyar népmesék - Dömötör Sándor (szerkesztő)Kedvet virágoztató magyar népmesék
Könyv - Bolti ár: 2 490 Ft
Internetes ár: 2 117 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Ön-Tér-Kép I-II - Jelenczki IstvánÖn-Tér-Kép I-II
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 950 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat