Túlontúl ismerős téma már megint, de hát nem én tehetek arról, hogy így van. Csak rovatomban is hányszor írtam már erről, illetve írtak régente máshol mások is, de úgy tűnik, belőlük semmi sem jutott el a Síp utcai fajvédők agyához – már ha egyáltalán tényleg védik a saját fajtájukat. Merthogy megnyilatkozásaikkal inkább ártanak neki.

Mindezt egy, a Mazsihisz honlapjára tegnap felkerült könyvajánló kapcsán írom. Igen, június 4-én jelent meg, fekete betűs napon, de arról nem szóltak. Különös egy világ az övék. Azt mondják magukról, hogy ők magyar zsidók. De ha így van, akkor Trianon nekik nem fáj? Nincsen semmi mondanivalójuk az öt év híján egy évszázada történtekről legalább ezen a napon?

No de nézzük csak a könyvajánlót! Peremiczky Szilvia ezúttal Kőbányai János A magyar-zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás című könyvét méltatva mindjárt így fogalmazott:

„Egy modern szemléletű magyar zsidó irodalomtörténet (és általában egy zsidó irodalomtörténet) megírása a magyar irodalomtörténetírás egyik legnagyobb hiányossága. A magyar zsidó történelemről még születtek összefoglaló munkák, de különböző okokból, gyakorlatilag egyetlen átfogó magyar zsidó irodalomtörténet sem jelent meg.”

Arról, mi is az a modern szemlélet, ne nyissunk vitát. A nagyotmondás amúgy sem ismeretlen a Mazsihisz berkeiben. Hanem már megint itt van a vészes fogalomzavar. Magyar zsidó. Mert ha úgy írták volna, hogy magyarul író zsidók, senki emberfiának nem lehetne jogos kifogása ellene. No de így ez értelmezhetetlen. Pláne a következő bekezdés olvastán:

„A mulasztás oka egyfelől a magyar zsidó irodalom fogalmi meghatározásának bonyolultsága, másfelől a hivatalos irodalmi kánon történelmileg kialakult félelme-idegenkedése a zsidó témáktól.”

Könyörgöm: ingoványos talajra miként lehet szilárd alapot vetni? Ha maga Kőbányai is érzi, ilyen alatta a talaj, miből gondolja, hogy ő majd mégis építeni tud rá? Fogas kérdések, de van itt más is. Idegenkedik tehát az irodalmi közvélemény a „zsidó témák”-tól? Elszólás ez a javából. Elismerése annak, hogy más egy zsidó ember lelki-szellemi világa, mint egy nem zsidóé. Mint történetesen egy magyaré. De akkor miként volna lehetséges a szimbiózis?

Már az ókori bölcsek is megmondták, nincsen rosszabb a fogalmak nem ismerésénél, jelentésük tisztázatlanságánál. Ha Kőbányai valóban maradandót óhajtani alkotni, akkor ilyen címen írhatna könyvet: „A magyarországi zsidó irodalom története.” Ez így teljesen korrekt lenne és valóban hiánypótló. Vagy lehet, hogy már elkezdte írni?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info