Könyvhét közeleg, melyre mindenki hozza a formáját. Nem kivételek ez alól az örökösen kirekesztettségükről panaszkodók, akik, hogy, hogy nem, mégsem kirekesztettek, hanem – kirekesztők. Ők akarják megmondani ugyanis, mit higgyen egy konzervatív. Illetve bocsánat, nem is azt, mit higgyen, hanem hogy mit hihet, ha jót akar magának.
A Néphazugság szombati számában öles címre lettem figyelmes: „A száraz vagina helyére”. Igen, így. Szerzője bizonyos Papp Sándor Zsigmond. Ideidézem nyitó bekezdését:
„A melegek helyzete, akár a foci és az időjárás: mindenkinek markáns véleménye van róla, anélkül, hogy alaposan végiggondolná azt. Emiatt igazából beszélni sem lehet erről, hiszen nincs nyelv, csak indulat. Nádasdy Ádám minap megjelent kötete, A vastagbőrű mimóza, amelybe a melegekről szóló rövid írásait gyűjtötte össze, ezen az áldatlan helyzeten próbál segíteni. Beszél, hogy beszélhessünk.”
Ezután nyelvelés következik. Orbán Viktor melegekről való vélekedése Nádasdy szerint „felszínes, nyegle nyilatkozat volt”, s jobban örült volna annak, ha „nem említ meg minket, ha nem beszél ilyen hányavetin olyasmiről, ami nekem fontos”. Mármint a melegség.
Mindenki azzal ékeskedik persze, amije van, vagyis azt adja, ami a lényege. Nádasdy urasága a melegséggel van így. De ő ezt nem magánügynek, hanem egyenesen közügynek tekinti. És szerinte nem kell liberálisnak lenni ahhoz, hogy valaki szeresse a melegséget. Konzervatív is lehet. Idézi is mindjárt David Cameron brit miniszterelnök nemrégen tett kijelentését:
„Én éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. A házasság bármilyen formája, két ember kölcsönös elköteleződése, felelősségvállalása, kapcsolatuk legalizálása klasszikus konzervatív érték.”
Nádasdy szerint „ez világos beszéd, ez az értelmes polgári konzervativizmus”. Atyavilág, kiálthatnók fel. Ez a konzervativizmus! Olyan ez, mintha mindegy lenne, mennyi kétszer kettő. Négy vagy nyolc. Csak beszélgessünk róla, s mindegy, ki mit mond rája!
Van egy barátom, aki vagy egy évtizede azt mondta, nálunk akkora a liberalizmus, hogy a konzervativizmusra is az nyomja rá a bélyegét. Pontosabban, teszem hozzá, akarja rányomni. Csakhogy ami nem megy, kár erőltetni. A női kéz férfikézbe való, tetszik, nem tetszik.
De ugyanezen lapszámban persze nem ez volt az egyetlen infantilis megnyilatkozás. Nem tudom, összesen hány volt, de egyet még találtam. Bizonyos Pócs Balázs követte el:
„Végtelenül kiábrándító, mennyire nem tud (nem akar) az unió hatalmat gyakorolni az ünneprontó tagállamokkal szemben.”
Mintha Marosán elvtársat olvasnám. Aki Kádárnak azért panaszkodott, mert nem küldtek másvilágra elég ellenforradalmárt. Szóval az unió igazán legalizáltathatná minden tagállamában a melegházasságot, és szankcionálhatna „gyűlöletbeszédként” egy sor szót. Mindenekelőtt azt, hogy buzi vagy homokos.
Elképzelem, amint a könyvhéten majd ott hűsöl egy sátorban Nádasdy urasága, és lépnek oda hozzá sűrű, tömött sorokban melegtársai, egymás kezét fogva. S akik netán beszólnának nekik, azoktól megvédenék őket közrendünk rendületlen őrzői. Szép új világ!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
