Legyen divatos, azaz az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokásokat összes rendszerében időszerűen alkalmazza. Persze azt is mondják, hogy ez a „kór” mára már tablettával orvosolható, egy korszerű kúra nyomán teljesen közömbössé válik az ember, ami azonban nem azonos a megszokással járó unalom tünetével. Ez vonatkozik a divat hármas faktorára: színek, szagok, szeszélyek.
Lényegében az ízlés dolga az ízlés, amiről a latin után: nem lehet vitatkozni, „de gustibus non est disputandum.” Ezt a szín esetében így fogalmazták meg: anyagi jelenségeknek a különböző hullámhosszú fénysugarak visszaverésén alapuló, látással érzékelhető tulajdonsága. És hadd tegyük hozzá, hogy a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya mellett a divatban még helye van a lila, barna, szürke, fehér, arany, ezüst, fekete szimbolikus színeknek is.
Ugyancsak az udvariasan mondott szaggal, illetve illattal is így állunk: amiért segítségül a latint hívjuk, aki a „non bene olet, qui semper bene olet”- nincs annak jó szaga, aki mindig illatos – mondásban nem érzékelteti a „halvány” különbséget, mint Babits Mihály: Szagokról, illatokról írt. Maupassant egyszer tetten éri a fajidegenkedést. La main gauche c. kötetében van egy novella – Boitelle – melyben a parasztszülők visszautasítják fiuk néger választottját, mert nagyon fekete. Alle est trop noire! Non, vrai, c’est trop. Ha egy kicsit világosabb volna, elfogadnánk.
Egyik modern írónk egy tárcája néger legényről s fehér leányról ír, szerelmesekről, akik egyszerre kiábrándulnak: a fekete, mert a fehér test szagtalan: a leány pedig… Az orrban mint érzékszervben keletkezett érzet a szagok érzékelésére nem azonosítható a kellemes illat mindent elöntő illékony áradatával. És ezzel már el is érkeztünk a színek, szagok után a szeszélyekig. A pillanatnyi hangulatból fakadó, váratlan, furcsa ötlet, kívánság, elhatározás, kedélyállapot vagy érzethangulat faji különbsége kétségtelenül a szokásból ered. Az európai átlagember így mindig is idegenkedést mutatott az emberi test természetes illatától: mert az e fajnál minimális. Már Nagy Sándorról mint a rendestől eltérő kóros, rendellenes kellemetlenséget jegyezte fel Ploutarchos, hogy izzadtságának illata volt: és nem mondhatja-e Plautus, az átlagemberek e kiváló rajzolója: Mulier tum bene olet, ubi nihil olet.
Ez idegenkedés egyik fő oka kétségkívül az emberi szagokhoz társuló kellemetlen asszociáció. Az átlagembernél azonban nem kevésbé fontos körülmény ok e szagok szokatlansága: sérti az átlagorrot. Végül természetes, mint az élet minden területén itt is van, (majdnem, hogy kell lennie!) időben és térben felkapott szokásnak, gyakorlatnak, vagy közkedveltségnek. Van tehát divatbáb, divathölgy, divatfi, divathóbort és van „gusztiőz” étvágygerjesztő, ízléses, tetszetős, kívánatos…, de van régimódi, „nem divatos már” is. A divat egykorú az emberiséggel, nem mai keletű, és nem is megy ki divatból.
Utánzóművészet ez, méghozzá nem is mindennapos változattal. Ez a műfaj igazi szerzőjében az égre, a csodálatos természetre, majd az emberre tekint, ahogyan Shakespeare fogalmaz: „mily csodálatos az ember!” felkiáltásban. Így belső motivácionk is a divat. Legyen tehát divatos az ember: férfi és főleg a nő. Ezért az elegancia jegyében úgy öltözködjünk, vagy vetkőzzünk (helyzetfüggő!), hogy legyen az egyben – testi adottságainkhoz mérten – előnyös, másrészt divatosnak hassék. Van ebben sok kifinomultság, előlelő rafinéria, körmönfontság, hogy a nemzetközi divatdiktátorok az elegancia jegyében, (rejtegetni való, pocakjukat elborító) egyrészes fürdőruhát, mint „kötelező” nyári divatot ajánlják. Egyrészes! – még akkor is ha szinte retró stílusú a „kiadós” fürdőruha.
Csupa sárga s csak lila az év színe, de valójában 2015-ben a virágok színei dominálnak. Visszafogottabb tónusban ugyanez az idősebbeknek, rózsaszín többlettel. Csípőfarmerek az azonos színű gallér nélküli, vagy puha, szita-gallérral készült könnyű sportzakóval. A lefelé bővülő ruhák fognak hódítani.
Ide kívánkoznak a kiegészítők: láncok, csattok és hímzéssel dekorált rucik, harisnyazokni, mintás harisnya, combfix, szexi rucik, valamint a napszemüveg, meg a nagykalap: vagy az egyszerre irányadó magassarkú és népies cipő. Továbbra is marad a fényes felületű könnyű pamut, (szalag, parfüm, stb.) a selyem lesz a nyári és őszi évszak jellemző anyaga, a nadrág pedig egyszínű vászon. Figyeljünk azért, ami látszik, az nem igényel fantáziát. A szabadjára engedett képzelő erőt a rejtélyesen áttetsző fehér ruha, ing növeli a bámuló férfiakban.
Arra a kérdésre is válaszolva, hogy mit viseljünk az idén? A válasz egyértelmű: magunkat. Mert hol Peking, hol Madagaszkár, hol Új-zéland, hol az Al Jazira őrjít meg és a körülmény, de marad az ódivatú és ez nem változik: a ruha teszi. Tehát magunkat és méltóságosan.
Aki még nem jött be divatba, az bizonyosan az idén sem megy ki divatból. Add a divatot magadhoz!
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
