Most ne bocsátkozzunk vitákba a címben jelzett fogalom mibenlétéről, megítéléséről, pláne mértékéről. Ezúttal nem erről van szó, helyesebben ezúttal sem. Hanem másról. Arról, hiába kérünk bocsánatot érte, bűnösöknek minősülünk.
Ez az egyértelmű üzenete a Néphazugság mai számában közölt Karsai László-cikknek (Áldozatok, bűnösök, cinkosok). Idézek belőle:
„James B. Comey, az FBI igazgatója április 15-én az Amerikai Egyesült Államok Holocaust Memorial Museumában az éves holokauszt-emlékvacsorán beszédet mondott. New York környéki ír katolikus családból származó hívő emberként számára komoly kérdés, vallotta be, hogy a holokauszt borzalmai hogyan egyeztethetők össze a jóságos Isten fogalmával. Comey a „világtörténelem legjelentősebb eseményének” nevezte a holokausztot, és kijelentette: elvárja, hogy az új FBI-ügynökök és információelemzők életükben legalább egyszer eljöjjenek ebbe a múzeumba, hogy lássák, mire képes az ember. Comey szerint „a gyilkosok, valamint németországi, lengyelországi, magyarországi és sok más helyről származó cinkosaik úgy vélték, hogy nem tettek semmi rosszat…”
No és mi erre Karsai történész urasága kommentárja? Íme:
„Az igazgató talán fogalmazhatott volna árnyaltabban, megemlíthette volna az embermentőket, de amit mondott, abban semmi történelmietlen nem volt. Nem vádolta meg sem a lengyel, sem a magyar népet, nem vádaskodott, nem rágalmazott. Ezen későbbi ügyetlen magyarázkodása, „bocsánatkérése” sem változtatott. Mégis, Varsóban, majd a lengyel példát követve Budapesten is hatalmas (mű)felháborodásban törtek ki a jobboldali politikusok.”
De miért kell ezen csodálkozni? – kérdezhetnők. Karsai felpanaszolja, hogy Bronislaw Komorowski lengyel elnök szerint Comey „megsértette azokat a lengyeleket, akik a náci megszállás idején segítették, mentették a zsidókat. Komorowski „ezreket” említett, s tudjuk, hogy 2015. január 1-jéig a Jad Vasem „Világ Igaza” címmel 6532 lengyelt tüntetett ki, mert életüket, egzisztenciájukat kockáztatva mentették üldözött, izraelita hitű, vagy más hitű, de a fajüldöző törvények értelmében zsidónak minősülő embertársaikat.”
Ám nem, úgy tűnik, soha semminemű meakulpázásból nem elég. Miként a vizionálásból sem. Ami azért egy történésztől, valljuk meg, bizony kissé szokatlan eljárás. Merthogy Karsai szerint a Horthy-korszakban, a numerus clausus bevezetését követően „az egyetemeken és főiskolákon „gettópadokba” kényszerítették a zsidó diákokat, akiket, ha megpróbáltak ellenállni, miként Magyarországon is, antiszemita diáktársaik agyba-főbe vertek”. Szóval az antiszemita gyűlöletkeltés szigeteihez felzárkózott akkor hazánk is.
Eszerint lehetséges, hogy arról, 1928-ban a Bethlen-kormány eltörölte az egyetemi, főiskolai felvételinél a numerus clausust, Karsai nem is tud? Tömeges zsidóverések voltak hazánkban akkor, amikor a zsidóság (főként gazdasági) hegemóniája alig csökkent? Azt írja továbbá, hogy „Lengyelországban az antiszemita diákok és tanáraik numerus clausus törvény nélkül is elérték, hogy a zsidók százalékos aránya 1921-től 1938-ig drámaian, 24,6%-ról 8%-ra csökkenjen. A vallásos zsidók millióit sértette a kóser vágás tilalma.” Nos, nem kívánjuk részletezni a kóser vágás mibenlétét. Egy azonban bizonyos: tipikus példája Karsai fentebbi mondata a köldöknézésnek. Sérteni mindig csak az egyik fél sértheti a másikat, fordítva ellenben soha. Arról, hogy miért született az említett tilalom, fikarcnyit sem ír. Hja, objektivitás – szögre akasztva!
Egyszerűen elképesztő, amit Karsai és társai művelnek. De őket, hogy, hogy nem, úgy tűnik, abszolúte nem érdekli, hogy lassan már mindenkinek tele lesz a lábbelije örökös bűnbakkeresésükkel, arroganciájukkal, amellyel éjt nappallá téve vesznek üldözőbe mindenkit, aki nem meakulpázik előttük saját múltjuk bizonyos következményeiért. Ami miatt viszont kérdés számunkra, mikor vesszük már észre, hiába kérünk bocsánatot a holocaustért, úgyis eleve bűnösöknek minősülünk?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
