Már megint a Mazsihisz, persze. Nincsen ugyanis egyetlen áldott nap sem az évben, melyen ne feszítenék túl a húrt. Az még csak hagyján, hogy ismételten „magyar zsidók”-kal büszkélkednek. De az már nem, hogy olyannal is, aki viszont egyáltalán nem a két fél között állandósult konfliktusok feloldásán munkálkodott.

A Mazsihisz honlapján tegnap arról olvashattunk, hogy Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke kezdeményezésére Tetteink minősítsenek! címmel „különleges szobrok és életek mutatkoznak be” 2015. április 13-án a Dohány utcai zsinagóga előtt”. De mitől oly különlegesek? Olvassuk csak tovább!

„A kiállítás az elmúlt évszázad világhírű magyar zsidó tudósainak, művészeinek és közéleti személyiségeinek állít emléket, azzal a céllal, hogy minél szélesebb körben megismerhessék azokat, akikre tetteik, felfedezéseik, műveik, eredményeik miatt a mai napig minden magyar okkal lehet büszke.”

A leleplezendő szobrok egyike Radnóti Miklóst ábrázolja, aki mindvégig magyarnak vallotta magát. Magyarnak, nem zsidónak, legkevésbé zsidó magyarnak vagy magyar zsidónak. Kommentár törölve.

De van szobor, mely pedig Szerb Antalt ábrázolja. Aki a Mazsihisz által – finoman szólva – nem kultivált Tormay Cécile orgánumába, a „Napkelet”-be is írt. Ja, és „Magyar irodalomtörténeté”-ben „pesti zsidó tájszólás”-t emelgetett, amely, tette hozzá, „nem tartozik a szép nyelvek közé, öszvér-nyelv révén”.

Önkéntelenül is Bacsó Péter filmremeklése, a Tanú jutott eszembe erről rögvest. Amelyben jó Pelikán elvtárs így szól: „Virág elvtárs, de hát én jó előre megmondtam, hogy én ideológiailag nem vagyok elég képzett.” Ja, és aki Szerb szobrát leleplezi, nem más, mint Ungvári Tamás. Dettó Pelikán elvtárs.

Hanem van itt még egy csodatündér. Vázsonyi Vilmos. Ő is szobrot kap. Vele már számtalanszor foglalkoztunk rovatunkban amúgy. Csak frissítésül: Vázsonyi, a Községi Demokrata Párt, majd a Polgári Demokrata Párt országgyűlési képviselője, a (harmadik) Wekerle Sándor vezérelte kormány igazságügy-minisztere 1902-ben a debreceni Kereskedelmi Csarnokban a párbajkérdésről tartott előadásában a magyar történelemoktatást felszámolását óhajtotta, mondván, a serdülő ifjú „nem hall nagy szellemekről, tudósokról, hanem a hős Kinizsiről, aki fél kezével emelgette a malomkövet, húsz törökkel vívott egyszerre s egy-egy megölt törököt fogott a kezébe, egyet a fogai közé és úgy táncolt. Mikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikációját [dicsőítését – Ifj. T. L.] hallja és olvassa, természetes, hogy benne föléled a vérszomj s a szelídített kultúrbestia ver gyökeret.”

Száz szónak is egy a vége: Bacsó filmje örökzöld ma is. Virágkorukat élik honunkban továbbra is a Pelikán és Virág elvtársak. Akik hol szimpla magyarok, hol zsidó magyarok vagy magyar zsidók. Mikor melyik kifizetődőbb.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info