Emlékszem, gyerekkoromban a szüleimmel sokat jártunk egy ismerős nénihez. Egyszer karácsony előtt voltunk nála, és a karácsonyfáját helyettesítő nagy vázában álló fenyőágak alatt ott sorakoztak a karácsonyra kapott üdvözlőlapok. Az egyik felkeltette az érdeklődésemet: hosszú, napos tengerpart volt rajta, strandolókkal, napernyőkkel, kriksz-kraksz betűkkel és bélyeggel. A lap szövegére is jól emlékszem, ez volt a hátára írva kissé öreges betűkkel:
“Nagyságos Asszonynak Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kíván: X.Y.”
Nem értettem a dolgot; furcsa volt a lap szövege, nem volt rajta semmilyen karácsonyfa, dísz, Jézuska, gyertya vagy csillagszóró. Kérdeztem a nénit, hogy ez milyen lap, gondolkodott egy kicsit, majd mikor apám bólintott, azt mondta, hogy Izraelből küldte neki valaki. Többet nem mondott, és mosolyogva tovább tukmálta belém a kőkemény szaloncukrokat.
Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért hazafelé tovább faggattam az apámat a tengerpartos lapról. Ő előbb megfogadtatta velem, hogy ha elmondja az előzményeket, akkor én senkinek sem mondom tovább. Ezt meg ígértem neki és évtizedekig meg is tartottam.
Akkor elmondta, hogy a néni férje magyar királyi katonatiszt volt utász alezredesi rangban, akihez a háborúban sok muszos volt beosztva munkára. Ő volt a parancsnok, rendes volt velük, nem engedte bántani őket, megvédte őket a nyilas gyerekektől, nem adta át őket egy német tisztnek, mikor az embereket kért tőle valami árokásáshoz, azt mondta a többi tiszt- és tiszthelytesnek, hogy ezek is magyarok, akiknek most így kell védeni az országot a vörösök ellen. Végül 1945 elején a nagy zűrzavarban szélnek eresztette őket, ő visszavonulás közben megsebesült, majd 1946-ban Budapesten meghalt. Az egyik volt zsidó munkaszolgálatos a háború után Izraelbe ment, és minden évben ilyen lapot küld karácsonykor az utász alezredes özvegyének.
Ha valaki ráismer a töténet szereplőire, vagy bármilyen információja van a fentiekkel kapcsolatban, akkor kérem írjon az kg69779@gmail.com email címre.
Hunhír.info