Igen, megint csak arról kívánok szólni, amiről tegnap. Mert lehet akár évhosszat is sopánkodni, amiért ama köntös nemzeti, ami viszont alatta van, nem az. S mint mindig, amikor a magamfajta betűvető klaviatúra elé ül, hajlamos azt hinni, „letudta” a napi publicisztikát, amiben minden benne volt. Pedig korántsem. De miről is van szó? Magyarul arról, hogy mást sem tapasztalok az önmagukat nemzetinek-kereszténynek vallók körében, mint annak konstatálását, kizárólag azért tartunk mi és drága hazánk ott, ahol, mert azok a hitvány liberálisok, kommunisták minden levegőt elszívnak előlünk. De így van-e ez?

Még mielőtt, ha csak képletesen is, megkövezne valaki, amiért azt hinné netán, eddigi publicisztikáimhoz, előadásaimhoz, megjelent könyvemhez képest megváltozott álláspontom a háttérhatalom magatartásával kapcsolatban, megnyugtatom, természetesen erről szó sincsen.

No de akkor mégis miről van szó? Mielőbb kifejteném, magyarázatként idemásolom a Mazsihisz honlapjának mai hírcikkét (Zsidó hitoktatás kisiskolásoknak a Mazsihisz Oktatási Osztályának szervezésében):

„Tisztelt leendő 1. osztályos tanulók szülei, április hónapban lesz a következő tanév első osztályos tanulóinak az iskolai beíratása. Ez minden család életében igen fontos esemény. Az alábbiakban a MAZSIHISZ Oktatási Osztályának a felhívását olvashatják.

Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy a jelenleg érvényes köznevelési törvény lehetőséget ad arra, hogy a „Hit és erkölcstan” tárgy oktatása keretében a gyermekek iskolai keretek között zsidó hitoktatásban részesüljenek, amelyet a MAZSIHISZ Oktatási Osztálya szervez.

Az órákat a zsidó hittudományban jártas, a hagyományrendszert pontosan ismerő, a hitoktatás módszereit kiválóan alkalmazó szakemberek oktatják, akik diplomájukat az OR-ZSE szervezésében szerezték meg. 

Amennyiben szülőként a zsidó hitoktatást választja gyermeke számára, akkor ezt kérjük, a beiratkozáskor jelezze az iskolában. Bővebb információért forduljon hozzánk, levelét az oktatas@mazsihisz.hu címre jutassa el.

Csillag Ferenc
MAZSIHISZ
Oktatási Osztály vezetője”

Miről is van szó? Arról, hogy minden néven nevezhető közösség csak akkor jogosult fennmaradni, ha a saját küldetése betöltéséhez szükséges céljait megfogalmazza és érvényesíti. Éspedig kőkeményen, megalkuvás nélkül.

Nos, a zsidóság körében ez hatványozottan így van. „Mondd el fiaidnak…” Ez náluk amolyan fixa idea. Beleverik rabbijaikba, tanítóikba, családfőikbe évezredek óta mindenhol hagyományaik feltétlen tiszteletét. Az ötéves gyermektől a kilencvenöt éves aggastyánig mást sem tanulnak, mint hogy legyenek büszkék származásukra, mindenre, ami zsidó.

Kérdezem én mély tisztelettel, hol van ez a nem zsidók körében jó ideje? Mert lehet ám napestig siránkozni, hogy „azok a zsidók milyenek”. Persze, mindazon rituálék és szokások, amiket ők a legszentebbeknek tartanak, mások számára nem feltétlenül azok. De most itt mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy ők tudják, merik vállalni önmagukat.

Tessék csak megnézni a zsidó közösségek honlapjait! Nincsen olyan nap, hogy valamilyen oktatási projektet ne ajánljanak valamennyi korosztályuk nevelésére. Irdatlan pénzösszegeket áldoznak a saját kultúrájuk ápolására. Sőt erre adnak a legtöbbet. Mert ők felismerték, mennyire létfontosságú, hogy legyen egy embernek önismerete, önbecsülése.

Meddő vitákat elkerülendő, hangsúlyozom ismét, most nem arról van szó, mit gondolunk arról, miből is áll az ez „önismeret”, divatos szóval identitás. Nem. Hanem arról, hogy a minden létező bajért kizárólag a zsidóságot okolók, megannyi részigazságaik mellett, egyről feledkeznek csak meg, de arról aztán nagyon. A saját felelősségükről.

Nézze meg valaki például a Mazsihisz vagy az EMIH honlapját, hogy ne menjünk messzire! A saját szempontjukból igenis bölcsen cselekszenek. Megalkuvás nélkül vállalják mindazt, amit ők igaznak tartanak. És itt jön szomorú kérdésem, hogy az a drága jó nemzeti meg keresztény tábor miért nem teszi ugyanezt önmagával kapcsolatban?

Erre persze már előre hallom az ellenvetést: „Hogyne tennénk mi is ugyanezt, de nincsen erre pénzünk, mert azt elveszik előlünk!” Gyűjtsek bármennyi parazsat is fejemre, azt kell, hogy írjam, nem erről van szó. Ahhoz, hogy valakibe önismeretet plántáljunk, nem kellenek ugyanis mindenáron dollármilliók. Hit, hűség, akarat kell hozzá csak.

A zsidóság körében a családi fészekben folytonos az állandó ismeretátadás, az öneszmélés és öneszméltetés, függetlenül attól, mit szól ehhez amúgy a nagyvilágon rajtuk kívül bárki is. Ez garantálja számukra a biztos fennmaradást mindmáig. De mások miért nem követik ebben az ő példájukat? Nem véletlenül kérdezte ezt a klérus Prohászka Ottokártól Bangha Bélán át Böjthe Csabáig oly sokszor a csak névleg keresztényeknek tekinthetőktől.

Mert beszélhetünk akárhányszor kultúránk fontosságáról, ha nem építjük ki azt az infrastruktúrát, logisztikát és innovációt, amit a hazai zsidóság jó másfél évszázada létrehozott magának kizárólag a saját törvényei szerint. De vajon miért nem tesszük ugyanezt mi is, s ha nem, miért csodálkozunk, hogy gyermekeink alig vagy egyáltalán nem ismerik értékeinket?

Oktatás és sajtó – ez az a két főterület, amire, lehet mondani, a zsidóság örökösen rátenyerel. Sokan hozzáteszik, hogy totálisan. Igen. De végső soron biztos, hogy ez a legnagyobb baj? Nem inkább az, hogy mások viszont mégsem?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info