Mára már kinyílt szemű kiskamaszok azok a kisgyerekek, akik öt évvel ezelőtt még akár édesapjuk nyakában nézték végig az ultraliberális várospusztító, Demszky Gábor utolsó szánalmas fellépését a Március 15. téren. A kordonok mögé bújt egykori tanácsköztársaság-imádó állázadó bekövetkező bukása teljes tudatában fröcsögött a nemzeti ünnepen, és bújt el az esetleges tojászápor elől esernyős fogdmegjei védőszárnyai alatt. Demszy Degesz Budapest történetének legfontosabb rombolója még utoljára saját fellépésével megtestesítette a liberális kettős mércét, aztán a szokásos nácizás, fasisztázás közepette eltűnt a porondról. Demszky ugyanis utoljára is vette a bátorságot, hogy felszólaljon március 15-én, azon az ünnepen, amelyet ő egykoron még a kommunista időszakban is már nacionalistának és prenácinak tartott. Hasonszőrű barátaival ellentüntetést szervezett azért, hogy a kádári rendőrség örökre elvegye a kedvét 1848-tól a kokárdás fiataloknak. A Március 15. térre annyi szenny zúdult az elmúlt időszakokban, hogy éppen itt az ideje a nemzeti ellenzék, a magyar politikai élet második legerősebb pártja, a Jobbik nagytakarításának. A párt a Petőfi-szobornál tartja vasárnap ünnepélyes megemlékezését.

Demszky néha előbukkan még most is a fekáliából, nem egyszer szereplője a szektatévé különböző műsorainak, és jól fizetett nyugdíjasként ugyanazokat a vérlázító ultraliberális mantrákat szajkózza, mint várospusztítása idején. Demszkynek és csapatának még a szagát is el kell örökre űzni a Petőfi-szobor környékéről, arról a misztikus helyszínről, amelyet fiatal korában pont ez a liberális véglény szentségtelenített meg úgy istenigazából.

Demszkynek és belső-belvárosi állázadó körének ugyanis nagyon gázos volt 1848, de leginkább az, hogy 1972-ben voltak olyan zsidó és nem zsidó budapesti fiatalok, akik szép számban összegyűlve, Kossuth-nótákat énekelve tiltakoztak az elnyomó bolsevik rendszer ellen. Demszkyék már akkor is a jobbára zsidók vezette véres, vörös patkányköztársaságot favorizálták, de ez csak így maradt fenn hivatalos önéletrajzában:„1972-ben egy baloldali diákkör szervezte tüntetés miatt politikai szervezkedésben való részvétel vádjával egy évre kizárták az egyetemről”.

1972 március 15-én több száz fiatal – a hivatalos programon kívül – független megemlékezést tartott a fővárosban. Demszkyt és hasonszőrű barátait rettenetesen fölbőszítette a „nacionalista” tüntetés. Az egyik visszaemlékező szerint Demszky akkoriban így érvelt: ha itt „nacionalista” megmozdulásokra sor kerülhet, akkor annak az lesz a vége, hogy a Dunába fogják lőni a zsidókat.

Demszky és elvbarátai ezért úgy döntöttek: a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján ellendemonstrációt tartanak a kommün emlékműve előtt. Ezek a szélsőbaloldali fiatalok – köztük például Majtényi László, a későbbi ombudsman, majd ORTT-elnök – elhatározták, hogy vörös karszalaggal, Lenin-jelvénnyel és egyéb rituális kellékekkel vonulnak a szoborhoz, elhelyezik a hűség és a hála virágait, majd munkásmozgalmi dalokkal zárják a vörös szertartást. A hatalom persze igyekezett megakadályozni az akciót, s a helyszínen igazoltatta a Lenin-fiúkat. Büntetőeljárás nem indult, a szélsőbalos ifjakat kizárták a KISZ-ből (érdekes adalék: a ma politológusként ténykedő Kéri László volt az intézkedő KISZ-titkár), s egy évig el kellett kerülniük az egyetemet.

A Hunhír.info pontosan öt évvel ezelőtt így tudósított: Több táltos dobos is a helyszínre érkezett, a tompán puffanó hangok elnyomták a szánalmas bohóc fasisztázó, zsidózó, nácizó, össze-vissza kevert, kapkodó beszédét. A tömeg az egész Demszky-féle látványshow alatt hatalmas pfujolással, “Demszky, takarodj!” és “Hazaáruló!” bekiabálásokkal tette szinte hallgathatatlanná a várospusztító megszólalását.

A hangulat a budapesti Március 15-e téren népünnepélyre hasonlít, amikor egy szerencsétlen marionettfigura színpadi próbálkozását egy jókedvű, ám rendkívül lármás tömeg akarja teljesen ellehetetleníteni és nevetségessé tenni. A tüntetők közben kifeszítettek egy 16 méter hosszú nemzeti színű zászlót, és folyamatosan fojtják a szót a pár szimpatizáns gyűrűjében kétségbeesetten vergődő Demszkybe.

Újdonság még, hogy a rendőrök és az NBH munkatársai tanultak a nyugati kollégáiktól a rejtőzködés és az álcázás területén. Több, a pisztolya csövével kikandikáló Alpha dzsekit viselő kopasz, nagy darab, kapucnis titkosszolgát figyelt meg munkatársunk.

Hát ez mára már a múlté: Kordonok nélkül, nemzeti rockkoncerttel emlékezik idén 1848-ra a Márciius 15. téren a Jobbik.

Kostás Roland – Hunhír.info