A liberálisok szerint a szabad sajtót és véleménynyilvánítást olyan nagy mértékben korlátozó Magyarországon, ahol csupán 5-8-szoros a túlsúly az ultraliberális, liberális hírportálok, blogok és közösségi felületek területén, mindig eljuthat a nagyérdemű közönséghez számtalan csatornából, hogy az amerikai kormányzat “aktuális szervezete”, bizottsága, vagy más, hasonló grémium milyen rettenetes véleményt mondott megint az államterrorista országról. A liberális portálok szinte kéjes örömmel közvetítik a magyar belügyekbe brutálisan beleorroló amerikai demokráciaexportőrök ellentmondást nem tűrő verdiktjét, amely természetesen minden esetben megrója, leminősíti, vagy éppen megfenyegeti a magyar államot. A 444.hu arról számolt be a hétvégén, hogy Thomas Melia, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára, az amerikai külügy demokráciáért és emberi jogokért felelős részlegének európai és eurázsiai ügyeket felügyelő vezetője miként rúgott bele ismét a diktatórikus Magyarországba.

Már ennek a jóembernek a posztja is maga a kétszínűség és a röhej, de erről majd később.

A liberális portál beszámolója szerint a demokráciaexportőr csinovnyik rendkívüli módon aggódik a “demokratikus folyamatok, a jogállamiság meggyengüléséért” , és természetesen nagymértékben retteg az egyes civil szervezetek magyar kormány általi zaklatásai miatt.

Melia a liberálisok szerint végre kiadta a hőn áhított parancsot adott a magyar kormánynak arra nézve is: felül kell vizsgálnia az egyházak elismerésével foglalkozó törvényt, (éljenek a cionista, Izrael-imádó szekták) és természetesen alább kell hagynia orosz-barátságával, hiszen a Krím bekebelezése miatt hazánknak kötelessége az oroszellenes szankciók éllovasává válnia.

Folytassuk ott, ahol elkezdtük: miért kész röhej ennek a Meliának már a beosztása is. Szóval az USA, vagyis a világ csendőre egy kis ország belügyeibe brutálisan beavatkozva nyilatkoztat ki, határoz meg parancsokat, és ami a legtragikomikusabb, mindezeket úgy teszi, hogy saját államberendezkedése már kész tükör a világ előtt, és ezt a torz képet egyes magyarországi csicskaszervezetek fényezik és istenítik ezerrel.

Nekünk az a véleményünk, hogy egy olyan államnak nincs semmilyen joga demokráciáról, emberi jogokról beszélni már országok esetében, amelynek a második világháború befejezése utáni történelme semmi másból nem áll, mint más országok megtámadásából, kirablásából, az emberi jogokra hivatkozva az adott országok káoszba és terrorba süllyesztéséről, színes forradalmak kiprovokálásából, és a tradíciók elleni küzdelemből.

Olyan államnak nincs joga beleavatkozni egy független ország belügyeibe, amelynek az lesz az első számú vezetője, akit zsidó trilliárdosok jó szolgának tartva hozzásegítenek ehhez a poszthoz, amely adófizetők pénzéből támogatja a Közel-Keletet uralni akaró, a világ legnagyobb koncentrációs táborát, Gázát fenntartó cionista rezsimet, amely koholt vádak alapján támad meg, rohan le és pusztít el országokat.

Egy olyan államnak, amely nemzetközi kémtevékenységet folytat a világon, lehallgat mindent és mindenkit, aki az érdekeire veszélyes lehet, bírói ítélet nélkül tart fogva és kínoz meg brutálisan embereket a világ számos pontján fenntartott terror létesítményeiben és olyan terrorszervezeteket hoz létre, amelyek a világot lassan eluraló káoszt szolgálják.

És mégis, a rasszistafasisztának mondott Magyarországon rendkívül nagy azon csoportok, páholyok, szervezetek száma, akik ezt az amerikai modellt istenítheik, ennek a kitételeit tartják és tartatják kötelező érvényűnek, és minden erővel támadják azokat, akik ezt a fajta mentalitást, hozzáállást nem fogadják el.

A jogállamiság, a demokrácia ezeknek a liberális páholyoknak, hálózatoknak és példaképüknek köszönhetően mára olyan szinten gyűlölt, a történelem szemétdobjára való fogalmakká váltak, hogy az ezekre való hivatkozás nem szimpátiát, hanem dühös ellenérzést vált ki minden jóérzésű emberben. Éppen úgy, mint azok a magyarországi szervezetek, amelyek abban versenyeznek, hogy miként tudnak jobban belerúgni Magyarországba, miként tudják még jobban mélyíteni a társadalmi árkokat és jelezni bizonyos csoportoknak és közösségeknek, hogy egy szabadnak hazudott országban egyre inkább csak bizonyos körök és páholyok normái és értékítélete érvényesülhet.

Visszataszító a civil fogalom olyan mértékű kisajátítása, amelyet ezek a magyarországi tömörülések, médiafelületek és községek mára már megengednek maguknak. Egyszerűen meghatározzák úgy a civil fogalmát, hogy az nem lehet más, mint liberális, Nyugat- és Amerika-imádó, a jogokat és a kötelességeket az ő szájuk íze szerint értelmező. Milyen érdekes, azok beszélnek a civil szervezetek kormányzati ellenőrzéséről és vegzálásáról, akik ennek az egész demokráciaexportnak a haszonélvezői, akiket idegen hatalmak pénzelnek azért, hogy népszerűsítsék az ő eszméiket. Milyen érdekes, hogy ezek a liberálisok és demokratikusok csupán a civilek, de akik mást mondanak, vagy mást akarnak, azok egyből megkapják azokat a minősítéseket, amelyek a polkorrekt világban mára olyan elrettentéssel bírnak, mint meg az ördög számára a tömjénfüst.

A mai Magyarországon civil csak elkötelezett liberális, idegenérdek-védő, multi- és genderkultúra-imádó, a keresztény és a népi hagyományokat elvető, internacionalista világfi lehet, aki ezzel szembeszáll, vagy ezt elveti, az náci, rasszista, fasiszta vagy éppen antidemokratikus.

Kincses Albin – Hunhír.info