A liberális őrjöngők örömittas tirádái a kétharmad úgynevezett lebontásáról egyértelműen csak azt jelzik, hogy a piedesztálra emelt véleményvezéreik és agytrösztjeik igencsak hátul kullognak a kommunikáció területén. Lehet persze úgy előadni a dolgokat, hogy a független, változást akaró honpolgár legyőzte a diktatúra képviselőjét, csakhogy a mámoros demokratikusok egy valamit kihagynak a számításukból: kár itt habonyárpizni, a Fidesz már korábban kemény pénzért megvásárolta magának a világ egyik legjobb zsidó kampányguruját, az Amerikában élő Arthur J. Finkelsteint. És a kampányguru a veszprémi választás előtt ismét megjelent Budapesten. Senki sem gondolhatja, hogy például az izraeli vezér, Netanjahu egykori házi agytrösztje nem modellezte le előre azokat a folyamatokat, amelyek Veszprémben bekövetkeztek, és amelyekkel egyértelműen a kormánypárt nyert magának időt és lehetőséget. Bármennyire is furcsán hangzik a felületesen gondolkodók számára, egyértelműen látszik, hogy a Fidesz el is akarta veszíteni a veszprémi választást.

Mielőtt valaki gyorsan átsiklana a fentiek felett, és egy laza kézmozdulattal elintézné az egészet, hogy ez hülyeség, rátérünk a lényegre. A magát demokratikusnak mondó ellenzék két jól behatárolható témakör mögé felsorakozva vitte az utcára az embereket. Ez a kettő egymással persze összefügg, sőt, egyik a másikból következik, ezért kezdjük a lényeggel. A dupla kétharmad miatt az átlag gondolkodó ember számára is tűnhet úgy, hogy a Fidesz a lassan fél évtizedes hatalmát a diktatúra kiépítésére használta fel és jelen pillanatban is egy erőszakos, kézzel vezérelt, ellenfelet nem tűrő, azt betonba dögölő hatalom uralja Magyarországot, amely ellen minden jó szándékú és demokráciát akaró polgárnak fel kell lépnie, adott esetben még a demokrácia kereteit is feszegetve.

A diktatúra ellen az utcai megmozdulás, a forradalom az egyedüli ellenszer, utcára hát mindenki, akinek elege lett a zsarnokból! A demokratikusok kommunikációjában ez a vonal már hosszú ideje nyomon követhető, megspékelve azzal, hogy az elszigetelt magyarországi diktatúra szembeszállt az európai értékekkel, a csillogó-villogó Nyugat és a még mindig a kolbászból kerítés illúzióját kergető ember egyből be is fogadja ezeket a kitételeket. Barbár sztyeppékre akarja Orbán kényszeríteni a magyarságot – huhognak a belvárosi szalonokban, és ugye mennyivel kedvezőbb egy átlagember számára mondjuk egy németországi fizetés lebegtetése, mint a két pohár kumisszal jutalmazott egész napos robot.

Meglátásunk szerint Finkelsteinék boszorkánykonyhájában ezeket a kérdéseket mind felvetették, és erre próbáltak olyan választ adni, amely egyértelműen az Orbán-kormány 2018-as választásokig való meglétét támasztja alá. A zsidó kampányguru nyilvánvalóan a fenti állítást a belpolitikai kérdések rendezése kapcsán vette számításba, azzal ugyanis értelemszerűen nem foglalkozhatott, ha a világhelyzet változásának következtében a háttérhatalom valamiért mégis elküldi Orbánnak a selyemzsinórt. Ezért is nézzük a helyi viszonyok közepette a veszprémi választásokat, apróbb részletekre is odafigyelve.

Keletről nyugatra haladva Veszprém volt az az előretolt jobbos bástya, amely már akkor nyitott a Fidesz felé, amikor a polgári értékek felkent bajnokaként hódította meg a királynők városát, és 120 kilométerrel odébb, a nyugati végeken még kőkeményen tartotta magát a szociálliberális koalíció. Mintaváros tehát abból a megközelítésből, hogy itt nem lehet kilóra megvehető, vagy segélycsomagokkal jobb belátásra bírható emberekkel számolni, egyik iskolapéldája egy olyan kívánt választási közegnek, ahol a polgárok saját lelkiismeretükre hatva szavaznak bizalmat a számukra szimpatikus politikai erő képviselőjének.

Figyelembe véve a veszprémi sajátosságokat, a város anyagi helyzetét, kulturális hagyományait, most tessék fogódzkodni, emberi számítás szerint erre a társadalmi közegre a legjobb jelöltet a Jobbik állította Varga-Damm Andrea személyében. A köztiszteletben álló, a devizahitelesek ügyét is felkaroló, tehát megfelelő szociális érzékenységgel rendelkező, ugyanakkor a polgári elit által felvetett kérdéseket, Magyarország szellemi-ideológiai megszállását és a gazdasági gyarmatosításunk állomásait is bemutató, felvázoló jelölttel a Jobbik egyértelműen kimutatta a liberális véleményformáló köröknek, hogy igenis alkalmas lehet a Jobbik a váltópárt szerepének betöltésére.

A Fidesz ezzel természetesen kezdetektől fogva tisztában volt, és az első árulkodó jel, hogy egy köztiszteletben álló veszprémit jelölt ugyan, de a nyugodt erő megnevezést a Jobbik kommunikációjában és megnyilvánulásaiban már hónapokkal elötte lefoglalta magának. Így a Fidesz jelöltje szürke lett, erőtlen, s nem nyugodt, valódi kommunikációs- és médiatámogatás nélküli. A Fidesz nem akarta, hogy jelöltje győzzön a királynők városában, ezért visszafogott kampányt folytatott, amikor a demokratikus ellenzék erőből és erőszakból akart megoldani mindent, nem kis mértékben az utóbbi hónapok utcai demonstrációira és azok médiasúlyára hagyatkozva.

Lebontottuk a kétharmadot! – harsogják az örömittas szocialisták és liberálisok, csak azt nem veszik észre, hogy rendesen beültek a hintába, amelyet Finkelstein a nagy veszprémi búcsúra felállított nekik. Miről szól ugyanis másik megközelítésből a veszprémi választás? Egyértelműen azt jelzi, hogy a diktatúrát, a kézi vezérlésű maffiaállamot harsogók muníció nélkül maradtak. Az utcai rendbontással előkészített hatalomváltás pedig nem csak okafogyottá vált, hanem a társadalom szimpátiáját is teljes mértékben elveszíthette. Hiszen miért kéne Budapest lángba borításával leváltani az Orbán-rezsimet, amikor megy ez teljesen demokratikus eszközökkel is, és egyértelmű, hogy a magyar állampolgárok olyan felnőtt választók, akik saját maguk dönthetnek sorsuk felől. Ehhez minden törvényes, a demokrácia játékszabályai szerint lefektetett lehetőség adva van.

Orbán lemondott Veszprémről azért, hogy Magyarországot megtarthassa. Egyszerre jelzett Nyugatnak s a hazai páholyoknak, hogy kérem, tessék: ha diktátor lennék és ez diktatúra lenne, akkor Veszprémben is a Fidesz nyert volna. De nem, egy, a nap 24 órájában 24-szer mást mondó függetlenként aposztrofált politikai kalandor lett a befutó, ráadásul úgy, hogy megszólalásaival gyakorlatilag minden társadalmi osztályba belerúgott egyet.

A tradíciópártiak joggal neheztelhetnek a műkoronáért, a lecsúszó közpéposztály a szolidaritáshiány miatt, a nemzeti identitásúak ennek Kész Zoltán által történt sutba dobásáért. Hiszen saját maga mondta, hogy nem magyar, minden felmenője német, és ráadásul boldogan fényképezkedett a belvárosi szalonok azon múmiáival, akik már az újabb liberális generációk számára is csak nyűgnek és koloncnak számítanak. Győzött azonban az utca hangja, győzött a demokrácia, győzött a szabad véleménynyilvánítás, és Kész Zoltán, az ifjú titán bebizonyította, hogy demokratikus eszközökkel is le lehet győzni a sötét orbáni diktatúrát, még annak egyik sasfészkében is! Így természetesen nincs semmi erkölcsi-érzelmi alap arra, hogy külföldiek által támogatott magyarországi csoportok buktassák meg az orbáni rendszert, mert azt békés körülmények között, a szavazófülkében megteheti a felelős magyar választó.

A következő nagy megmérettetés Tapolca lesz. Természetesen erre már más modellt fog alkalmazni Finkelstein, erről egy másik írásban fejtjük ki álláspontunkat.

G. Kirkovits István – Hunhír.info