Az utóbbi időben a Jobbik hírportálján, az Alfahíren zajlik egy vita a párt jelenlegi helyzetével és jövőjével kapcsolatban. Szerzőink közül is néhányan éreztek késztetést arra, hogy ebbe bekapcsolódjanak, aztán a szerkesztőség arra a megállapításra jutott, hogy eddig már mindent leírtunk arról, milyen irányt és feladatot képzelünk el a mára második legerősebb magyarországi politikai erőnek, és úgy ítéljük meg, hogy azok az alapok, amelyeket a Jobbikról tíz éve mondunk, a mai napig és még azon túl is érvényesek. Bekapcsolódott a vitába viszont Novák Előd, a Jobbik alelnöke, és az ő megfogalmazása késztetett bennünket arra, hogy mégis hozzászóljunk a gondolatütköztetésekhez.
Ismétlésképpen: lassan tíz éve folyamatosan azt mondjuk, hogy a Jobbik, a Fideszen túli erő előtt áll olyan lehetőség hogy megvalósíthat olyan programot, amely teljes mértékben egyénivé és utánozhatatlanná teszi. Nem kell itt nagy dologra gondolni a politikában és közbeszédben uralkodó polkorrektség és tabutémák miatt. Sem a jobb-sem a baloldali eddigi fősodor nem mert mélységében foglalkozni a táradalom elsöprő többségének gondot jelentő cigány–magyar együttéléssel, hazánk kirablásával, az idegenek térnyerésével és azzal az alapvető megállapítással, hogy nem rendszerváltás, hanem csillagváltás történt Magyarországon, amelynek során a szovjet birodalmi függéstől jóval vadabb, embertelenebb és kétszínűbb alárendeltségi viszonyba kerültünk, hiszen most mindezeket a demokrácia, a humánum, a tolerancia, az emberi jogok, sajtószabadság és egyéb kiüresített lózungok nevetséges mázával öntik le.
A magyar társadalom fent jelzett problémáit természetszerűleg nem oldhatta meg eddig egyetlen kormánypárt sem, hiszen pont a birodalmi függés és a nemzetközi jogvédőktől való rettegés okozta azt, hogy külpolitikában az Orbán-kormány például tetszeleghetett ugyan a fülkeforradalmár lájtos nemzeti lázadó szerepében, viszont a hatalmas társadalmi problémákat okozó cigánykérdést, idegenkérdést és Magyarország felvásárlásának kérdését pontosan a belső ellenfél viszonylagos féken tartása miatt továbbra is a szőnyeg alá söpörte.
A Jobbik elindult egy olyan úton, amely tényleg oldalfüggetlen, hiszen alapul vette politikájában a legfontosabbat: nemre, fajra, ideológiára való tekintet nélkül kell a magyar lakosságot építőkre és rombolókra osztani, a származás nem jelenthet előnyt senki számára sem, így természetesen a kisebbségiek számára sem, a pozitív diszkrimináció, a kettős mérce, az igazságtalanság pedig olyan szinten érinthet a régi szóhasználattal élve baloldali és jobboldali embert egyaránt, hogy nyilvánvalóan tiltakozik ellene.
Úgy is mondhatnánk, hogy korábban a Jobbik megfogalmazta az “igazság szabaddá tesz” jelmondatot, amelyet mára az alapokat változatlanul hagyva úgy módosíthatunk, hogy az igazságosság szabaddá tesz. Bármennyire is kezdődik az alábbiak miatt az ultraliberális őrjöngés, egyszerűen most ott tartunk, hogy az igazságosság hiányzik, mert vannak egyenlők és egyenlőbbek, és az első kategóriába tartozik a magyar társadalom elsöprő többsége.
Novák Előd dolgozatában egy nagyon fontos retorikai fordulattal élt, és minden bizonnyal ennek megalkotásában azért közrejátszott az a legalább 18 éves gyakorlat, amelyet politikai téren még a MIÉP IT tagjaként kezdett megszerezni. Tény és való, hogy Csurka István jelszava előremutató volt a 90-es években abból a megközelítésből, hogy igaz kommunikációs szempontból hosszú jelmondatában azért mégis kimondta a máig ható kívánatos lényeget. “Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”. Ez volt mindenképpen az alap, amely a radikális nemzeti néppárti politizálás magvát vetette el úgy, hogy Csurka semmiképpen sem néppártban, hanem egy erős budapesti értelmiségi háttérrel rendelkező rétegpártban gondolkodott, úgy is mondhatni, elitpártban. De térjünk csak vissza Novák megfogalmazására, amely miatt most ez a dolgozat íródott.
A publicisztikában a politikus nem tett mást, mint felcserélte a korábbi szóösszetételt, és nem nemzeti radikálist, hanem radikális nemzetit írt. Ebben a szócserében, amely gyakorlatilag egy nagyon erős súlyponteltolódás, benne van a lényeg. Benne van az, amelyet Vona Gábor megfogalmazott az építők és a rombolók kapcsán, hogy a Jobbik minősítése, az emberekhez való irányulása, a nemzethez való viszony függvényében értendő és értékelhető. A Fideszen túli politizálás megfogalmazásunkkal természetesen ezt közvetítettük mi is az elmúlt évtizedben. Tudomásul kell viszont venni mindenkinek, hogy a definíció, az önmeghatározás, vagy akár a frappáns és könnyen megjegyezhető minősítés, illetve megnevezés a politikai siker egyik kulcsa.
Az, hogy radikális nemzeti, gyakorlatilag a magyar nemzetet alkotó abszolút többség számára jelenthet vállalható alternatívát. Nemzeti, tehát a nemzetért, a népért, az országért, vagyis a közös jövőért tevékenykedő, annak jót akaró és ezt még úgy is minősíthetjük akár, hogy ideológiafüggetlen. Ez a nagy nemzeti tömeg választhatja a többi nemzeti, vagy magát annak nevező tömörülés közül azt a politikai erőt, amely minősítése a radikális. Vagyis határozottan, megalkuvásmentesen képviseli a nemzeti érdekeket, nincs tekintettel tabukérdésekre, szőnyeg alá söpört problémákra, és a polkorrektek elvárásaira, hanem kimondja a gondokat, a problémákat, és ezekre megoldást is kínál megalkuvásmentesen.
Az, hogy radikális nemzeti politikai erő, jelen viszonyaink között is már csak hangzása alapján is jelenthet egy olyan tömegeszményt, amelynek elfogadása semmiképpen sem kell, hogy sértse még az érzékeny fülűeket sem (direkt nem más testrészre gondoltunk).
A Jobbiknak ezzel a stratégiai hozzáállásával, hogy a magyar társadalmat, illetve annak különböző rétegeit feszítő problémákat és kérdéseket kezelni akarja, meg akarja világítani és meg akarja oldani, az eddigi oldalak lebontását is szolgálhatja. Erre már láttunk is próbálkozásokat a párt részéről. Ha azt vesszük leegyszerűsítve a Novák által megfogalmazott radikális nemzeti kifejezés ugyanazt takarhatja korunkban, mint amelyet Csurka István anno kicsit szájbarágósan magyarázni próbált. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyenlőségjelet teszünk a két párt közé, számos ok és indok miatt sem tehetnénk ezt, de ennek elemzésére ezen írás most nem tér ki.
Maradjunk tehát annyiban, hogy továbbra is hangsúlyozzuk a Fideszen túli politizálás hunhíres koncepcióját úgy, hogy ezt a Jobbik, a radikális nemzeti erő által megvalósítottan képzeljük el. Mert más politikai erő jelen pillanatban alkalmatlan rá, belső és külső tehetetlenség, ráhatás, megfeleléskényszer és még jó pár hasonló tényező miatt.
Koldus Kálmán – Hunhír.info