„Már ha tényleg betart” – tehetnők hozzá. Mindenesetre a nemzetrombolásban, eszményirtásban mindmáig vezető orgánum szerint a magyar miniszterelnök az orosz elnökkel való megállapodásaival „gyalázat”-ot követett el, hiszen ezzel világossá vált üzenete: „Nesze neked, európai energiaunió, nesze neked, közös európai külpolitika, nesze neked, európai szolidaritás!”
Aki csak egy kicsit is jártas Európa geopolitikai helyzetében, persze tudja, mit jelentenek a kontinensnek az orosz energiaforrások, kiváltképpen a földgáz. Hazánk ebbeli készletének nyolcvan százalékát pedig máig is Oroszországtól kapja. Ez ugyebár evidencia. Legalábbis, hangsúlyozzuk ismételten, a tények ismeretére valamit is adók körében. Nem úgy a Néphazugság berkeiben. Tegnapi szerkesztőségi közleményükben ugyanis ezt írták:
„Miközben az aláírt egyezmények egy lyukas kétfillérest sem érnek, Putyin háborítatlanul oktathatta Európát a gázvezetékek ügyében. A magyar miniszterelnök pedig még kontrázott is neki: bár vannak, akik szerint Európa meglehetne az orosz gáz nélkül, ő ezt nem tartja reálisnak. Nesze neked, európai energiaunió, nesze neked, közös európai külpolitika, nesze neked, európai szolidaritás!”
Szóval megint kibújt ama bizonyos! A brüsszeli csúcsbürokraták stabilizációkként álcázott háttérhatalmi manőverei, az európainak nevezett globális unió bizonyos körök szerint aranyat érő tanácsai nélkül is van bizony élet. Legalábbis azoknak, akik, a költő szavaival, nem az „aranyon ülnek”, akik a tényleges termelőmunkát tekintik aranyalapnak, nem pedig a munkafedezet nélküli pénzkibocsátást és a kamatos kamatszámításra alapozott pénzügyi rendszert, a Talmudból ismert kölcsönszerzéseken nyugvó bankoligarchiát.
Függetlenül attól, hogy a történelmi múlt miatt ki miként viszonyul általában az orosz óriáshoz, tény szintén, hogy az euró-atlanti övezet kutyaszorítójából egyre többeknek van már teljesen elegük. Tekintettel pedig arra, hogy a politika, természetéből következően, a ténylegesen fennálló lehetőségek közötti választás művészetén alapul, látják azt is, hogy Oroszország jó ideje nemcsak kommunikációs, hanem stratégiai szinteken is szembefordul a tőkés világtársaságok gazdasági és katonai hegemóniájával.
De hogy a fentebbi idézetnél maradjunk: árulják már el egyszer az orosz államelnökben egyenesen démont látók, hogy a számunkra oly fő energiaforrás, a földgáz, mégis honnan veendő akkor, ha nem – Oroszországtól? Most eltekintve attól, hogy e redakció még a nyolcvanas években a KGST és a hazánk közötti viszony megbonthatatlanságát hirdette, minemű stratégiai alternatívát tudnak nyújtani az ebbeli orosz függőség felszámolására vagy csökkentésére?
Persze nem csak ez verte ki a biztosítékot náluk, hanem hogy Orbán nem bólintott rá az Ukrajnát megszállók magatartására:
„A magyar kormányfőnek az arcizma sem rezdült, amikor vendége megadásra szólította fel a Debalcevénél bekerített, hazájukat védő ukrán katonákat. Nem említette Ukrajna területének sérthetetlenségét, a szomszédos ország szuverenitását. Nem hozta szóba az Európai Unió és a NATO aggodalmait, az ukrajnai harcok áldozatait, a milliónyi menekültet. Ha rajta múlik, ki sem ejti a száján Ukrajna nevét, előbb hozta szóba a húsfeldolgozókat, mint a konfliktust.”
Milyen érdekes! Szuverenitásról papolnak, miközben a NATO és az EU köldökzsinórjától még csak véletlenül sem szakadnának el. Persze tény az is, hogy a gyökerektől nem lehet egykönnyen elszakadni. Csak hát az a kérdés, kinek milyen gyökerei vannak? Nos, amint a fentebbi két idézet is mutatja, az e redakcióban lévőknél még a hajszálgyökerek is a proletár internacionalizmusból táplálkoznak mindmáig.
„A kocka el van vetve. Orbán végleg beállt Putyin mögé – vagy inkább alá. Az Egyesült Államok új nagykövete tegnap a NATO-nagyköveteknek adott ebédet, amelynek díszvendége az ukrán ügyvivő volt. A helyzet világos, mindenki választott. Orbán a gyalázatot.” – fejeződik be a szerkesztőségi kommüniké. Nos, aki nemcsak néz, hanem lát is, tudja, valójában ki kivel is akar itt vazallusi viszonyt. Az efféle megnyilatkozók akarnak az önmagát világszerte már csontig lejáratott globális rendszerrel. „Sehr danke schön”, mondhatnók, de – mégsem kérünk belőle.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
