Ez a kérdés most, egyrészt Putyin látogatása alkalmából, aki a második világháborús orosz katonák emléke előtt fejet hajt a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, másrészt, amiért viszont az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége felhívást tesz közzé „holokauszt témában pedagógusok részére az Egyesült Államokban folytatandó ötnapos tanulmányútra”.

Bizony jelzésértékű Putyin magatartása. Ő ugyanis egy idegen országban is valahogy elsőként az ott elesett hősökre gondol. Függetlenül attól, milyen politikai ideológia jegyében estek el egykor nemzete honvédjei a második világégésben a Kárpátok karéján belül.

Ezt várná joggal a magyar is. Vagyis ha már nemzetről és emlékezetről hallunk szép szavakat kormányrészről, kövessék azokat konkrét tettek is. Írjanak ki minisztériumi pályázatokat elesett első és második világháborús, vagy ötvenhatos magyar honvédjeink életének és eltűnésének kutatására!

De ez úgy tűnik, még álom. Vagy még az sem, legalábbis odafent. Ennek bizonyságául röpke mai hír a Mazsihisz honlapjáról:

„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége felhívást tesz közzé holokauszt témában pedagógusok részére az Egyesült Államokban folytatandó ötnapos tanulmányútra. A 2015 nyarán megvalósuló program az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, az Amerikai Holokauszt Szervezetek (AHO), a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum, valamint 13 ország kormányának együttműködése keretében jön létre. Az elmúlt több mint 10 évben mintegy 250 európai és dél-amerikai tanár végezte már el ezt a módszertani továbbképzési kurzust. A magyar pedagógusok részvétele a programon 2015-ben is a budapesti Amerikai Nagykövetség és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös támogatásával valósul meg.”

De ha már a bűvös szónál tartunk, a holocaustnál. Árulja már el valaki, nem inkább genocídium írandó helyette? A holocaust ugyanis Istennek tetsző égőáldozatot jelent. A genocídium pedig népirtást.

Lehet választani, sőt éppen ideje lenne. Mi inkább, legyen szó bármely nemzetet ért tragédiáról, ezért a genocídiumot választanánk. Amiből volt már eleddig is elég, noha belőle egy is sok. Márpedig nekünk magyaroknak bőven volt ebből részünk. Éppen ezért címbeli kérdésünk. Amit messze nemcsak hírportálunk fogalmaz meg, hanem minden magyar, éspedig egyre inkább. Még akkor is, ha nem hallják meg odafenn.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info