A Reményik Sándor-emlékház megnyitásakor emléktáblát is avattak, amelyet Jakab György fa- és csontszobrász készített. A házat Tímár Zoltán plébános szentelte meg, s az érdeklődők megtekinthették a benne berendezett kiállítást.

Reményik-emlékházat avatott a Kráter Műhely Egyesület szeptember 1-jén Radnaborbereken, Erdélyben. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője, Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat főmunkatársa és Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője. Szutor Ágnes népdalokat énekelt, míg Gurka-Balla Ilona, a nagyváradi szavalóverseny elsődíjasa Reményik Sándor verseiből szavalt a jelenlévőknek.

Az ünnepséget Gegő Sándor, a házigazda megilletődött köszöntő szavai nyitották meg, aki elmondta, milyen öröm számukra Reményik Sándor örökségét ápolni. Ezt követően a nagy költő Örök tűz, később, pedig az Egy lélek állt című versét hallhatták a jelenlévők a kolozsvári Gurka-Balla Ilona, a nagyváradi szavalóverseny elsődíjasa előadásában.

Mester és tanítványa című avatóbeszédében Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke az erdélyi otthonmaradást és helytállást emelte ki Reményik költészetében és életében. Turcsány Péter a Voltam és más önéletrajzi írásokból Wass Albert szavaival idézte a román megszállók kolozsvári bevonulását, amely Reményik Sándort, Wass Albertet és az erdélyi írókat egyaránt sújtotta. A fiatal Wass Albert Reményiktől, nagyapja barátjától közvetlenül tanulhatta el a nemzetért dacoló hitet és az igazmondás bátorságát. Szimbolikus jelentésű, hogy a költő halála után a Kisfaludy Társaságban éppen őt választották meg Reményik Sándor helyére.

Elmondta, hogy Reményik, aki az Erdélyi Helikon alapító tagja, a Pásztortűz folyóirat alapító főszerkesztője, a magyar irodalomban, költészetben betöltött helye szerint Erdély első számú költője egyrészt helytállása miatt, másrészt, mert az Eredj, ha tudsz című versének üzenete és a költő ars poeticája máig megőrizte érvényességét. A Radnai-havasokban írt verseit a Rilkével fémjelzett európai létlíra mintadarabjai közé sorolta. Végezetül a „vadvizek zúgása” ihlette saját, Radnaborbereken írt A völgy zenéje – Emlékezés Reményik Sándorra című versét szavalta el Turcsány Péter, míg a jelenlévők meghatottan ismételték a vers egyik szép tercináját, amelyből álljon itt egy rövid kis részlet:

„Mondd, ily szerelmet ki adott neked,
földi létre égi feleletet, te gyermektelen,
hogy mindannyian lettünk gyermeked.”

Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője Reményik Sándor és Radnaborberek című előadásában elmondta, a több évtizedes elhallgatás után, az 1989-es romániai fordulatot követően Reményik költészetét „ismét a megérdemelt megbecsülés veszi körül”. Versei újra megjelentek nemcsak a könyvesboltok polcain, hanem ünnepi alkalmakon is egyre gyakrabban elhangzanak. A szülőházán elhelyezett emléktábla újra látható, mellszobra pedig annak a kolozsvári evangélikus templomnak az udvarán áll, amely egyházközségnek főgondnoka volt.

Elsősorban azonban a Radnaborbereken született kötetről, a Vadvizek zúgásáról (1921) és arról a 11 későbbi versről beszélt Dávid Gyula, amelyek földrajzilag (a költő egy későbbi, 1922-es borbereki nyaralása) vagy keltezésük alapján ide köthetők. Reményik akkori életét és lelkiállapotát a trianoni békediktátummal tetézett összeomlás alapvetően meghatározta, és itt, Borbereken keresett megnyugvást. Azonban hiába szerette volna, nem tudta kizárni magából a világot. A kötetet Karácsonyfapiac címmel, három versből álló ciklus zárja, melynek harmadik darabjában (A karácsonyfa énekel) a költő saját sorsát és ars poeticáját fogalmazza meg – mondta Dávid Gyula irodalomtörténész.

Borberek – a szimbólumok útján címmel saját, radnaborbereki élményeiről beszélt Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat főmunkatársa, aki 1977-ben két hetet töltött Radnaborbereken, az írószövetség villájában éppen akkor, amikor Kolozsvárt meghalt Kós Károly. Ekkor ébredtek rá társaival, hogy „írónagyságaink egy-egy ilyen elmenése tulajdonképpen nagykorúvá üti az utánuk következőket”. Megtudtuk, hogyan lepte meg valaki a Pásztortűz néhány példányával, hogy az Erdőtűz – Radnaborberek című verse első borbereki élményeiből fakad. Hangsúlyozta: Reményik „visszakerül oda, ahová való, abba az egyetemes magyar szellemi épületbe, amelyhez tartozik, de amelyből jó nyolc évtizede hiányzik”.

Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője méltatta a Kráter Műhely Egyesület és Gegő Sándor kezdeményezését, az emlékház létrejöttét és megnyitását. Bemutatta a kolozsvári Szabó Csaba újságírót, valamint kezdeményezését az erdélyi regénytérkép elkészítéséhez. Elképzelése szerint a „regényturizmust” elősegítő térképen Erdély-szerte jelzőtáblák mutatnák az írók, költők által látogatott helyeket és műveikben megjelenő valós helyszíneket.

A Reményik-emlékház megnyitását és Jakab György fa- és csontszobrász által készített Reményik Sándor emléktábla-avatást követően a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd Tímár Zoltán plébános úr megszentelte a házat. Végezetül az érdeklődők megtekinthették az emlékházban berendezett kiállítást, amelynek anyagát Csernóczky Judit válogatta és állította össze, valamint Essig Klára grafikusművész radnaborbereki témájú rajzait.
A kiállítást gazdagítja a Németh László író könyvtárából származó 1924-es A műhelyből című Reményik-kötet, amelyet az író lánya, Németh Ágnes adott át az emlékháznak. Bágyoni Szabó István író a Pásztortűz folyóirat három számát és az Erdélyi Helikon folyóirat két számát adta át, a Nap Kiadó pedig a Reményik Sándor emlékezete című kötetéből ajánlott fel három példányt az emlékháznak.

Csernóczky Judit

HunHír.Hu-információ