Lena Leonard egy furcsa lány a Kótyagos szerelem című, 2002. október 11-én bemutatott sikeres filmjében Emily Watson esélyt nyújtott a filmhatásvizsgálatba való betekintésre.
Legkorábban a napjainkban használatos műfaji kifejezésre a filmesszére gondolunk, az olyan filmek megjelölésére, melyek a közélet izgalmas kérdéseit esszé-szerűen, – a vita felkeltésének igényével – a magatartás és érzelem világát boncolgatják. E művekben – az információ verbális kommunikáció jellege miatt – a képi eszközök szükségszerűen nagyrészt háttérbe szorulnak. A filmesszét más néven vitafilmnek, „törprengő” filmnek is hívják. Ami a gondolati tartalmat és a probléma időszerűségét vagy éppen kockázati merészségét illeti, a bírálók általában elismeréssel szólnak róla, a puritán filmnyelv, a szerény kifejezőeszközök viszont sokszor ellenzést és kritikai megjegyzéseket váltanak ki. Ami a Kótyagos szerelem filmet illeti, azért a specifikumáért került a nyilvános kutató és magyarázó tudomány műhelyébe, mert nem a leegyszerűsített közhelyszerű kérdésmegoldást választotta, melyet filmgiccsként ismerünk.
Ugyan Emily Watson, az 1967. január 14-én Islingtonban (London) született 43.éves színművész 1996 óta a Hullámtörés, A bunyós, Hilary és Jackie, Angyal a lépcsőn, Broadway 39. utca, Gosford Park, Végzetes végjáték, Equilibrium – Gyilkos nyugalom, Peter Sellers élete és halála, Az elveszett kristály nyomában, Tim Buston – A halott menyasszony, Cserbenhagyás, Az ajánlat, Gyermekkorom Afrikában, The Heart of the Game, Miss Potter, Keresztes hadjárat farmerban, Én kicsi szörnyem, Közös titkunk, Kis-nagy világ és Lélekölő c. filmekben szerepelt 2010. augusztus 12-ig, mégis sajátos esetként úgy idézünk mint, aki több rangos elismerésben részesült, díjat kapott.
A bizonyos esztétikai elvek szerinti Filmkatalógus látogatóinak osztályzatai alapján készült számbavétel, a művészi felmérés és a civilizált értékelés ellentétben a címszóval, mely gúnyiratot, gyalázkodó röpiratot, förmedvényt jelent, – ami a címszerepet játszó színésznőre nézve sértő lenne – sajnos olyan méreteket öltött ez az előkelően fogalmazott pamflet színházi és irodalmi zsargon, hogy minden eszközzel meg kell akadályoznunk továbbterjedését, illetve térhódítását. A hivatásos kritikusok rendszerint függetlenítik magukat a különféle hagyományokra tudatosan figyelő, a filmdiplomácia előírásait tiszteletben tartó zsűrik tekintetében; elsősorban a kísérletező kedvet, a friss tehetséget értékelik.
Csak a szép utánozható, a művészi nem a filmhatásvizsgálat titka. A filmeknek a nézőre gyakorolt közvetlen (vagy közvetett) hatását tudományos igénnyel és apparátussal, felméréssel végzik. Ezt a már említett eljárást filmhatásvizsgálatnak nevezzük. Célja, hogy az ízlés jellegzetességeit, törvényszerűségeit fürkéssze kutassa, a mozilátogatók igényeit pontosan számba vegye, s ezzel együtt egyrészt művészeknek és másrészt a forgalmazásnak egyaránt segítséget nyújtson. A módszer ma már nélkülözhetetlen a film mindennapi gyakorlatában: ennek megfelelő módon minden fejlett filmgyártó országban intézményesen támogatják. A filmhatásvizsgálat különböző kérdésekre és összefüggésekre keresi a feleletet. Ilyen például a fiatalok érdeklődése, ideálkeresése, az egyes műfajok népszerűsége, mozielőadások keresése, indítékai és gyakorisága; a megtekintett film befogadásának mélysége, a látogatók történeti és esztétikai jártassága, stb.
Ismeretelméleti definíciót nem vonhatunk le következetességgel, de az egyre növekvő szintézist igénylő törekvésből parányi ízelítőt adtunk Modor és művészet, modor és stílus szükségszerűen és elválaszthatatlanul összefüggnek. Amúgy egyre szélesedő és fokozatosan növekvő értékek rendszerében az általánosan elismert kiváló szellemi alkotástól az aiscul panic-ig mindennek helye kell legyen. A stíluskínlódásokkal teli alkotási folyamat – akár a közélet és társadalom területén – kemény küzdelem, melyet a művészet vív.
A disszonanciát figyelők azt is tudják, hogy az üstökösgém megeszi a piócát, de nem marja ki a begyét.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
