„Látnunk is kell egymást, hogy láthatóvá váljunk” – hívhatom most is segítségül Csoóri Sándort? Lapidáció ez lapidáris tömören, miként szorongatjuk – évszázadok óta dölyfös fejjel – markunkban a bűnhődés kövét, mint a számonkérés fegyverét. A társadalmi közélet és egyáltalán a lapidáció kérdésére „talán erre Csoóri Sándor Markó Bélához, a költőhöz és politikushoz írt levelének következő sorai adják meg a pontos választ: Ideje volna a magunk bűnrészessége felől is másként gondolkodni, mint eddig…”

Lásd, így forrna vádakká ajkunkon a rím, ha nem olvasnánk előbb az isteni Igét Máté evangéliumából a 25. rész: 31-40: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok: szomjúhoztam, és innom adtatok: jövevény voltam, és befogadtatok: Mezítelen voltam, és megruháztatok: beteg voltam, és meglátogattatok: fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”

Utat is mutattak nekünk a hit erejéről, mint Szent István Imre fiához:… ”Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert a lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.” Nekünk magyaroknak a bibliai, illetve keresztényi tan alapján, a mérhetetlen erőfeszítés láttán jogunk van hinni a jövőben. Így tanulságként fogadjuk el, hogy a nemzet életében olyan fogalmaknak van értelme, mint a hit, a szeretet, a bátorság, a hűség, a tisztesség, a becsület, a barátság és a mások iránti felelősség.” A mások iránti felelősség pedig sokkal korábbi, mint maga a római jogban megfogalmazott szerződési felelősség, akár magában az archaikus, vagy a preklasszikus jogban. A teljesítés elmaradása vagy nem kellő teljesítés, a kötelemsértés fogalmát merítette ki, ami a méltányos gondolat világában vagy az adós szándékos kötelemsértő magatartását (dolus), vagy a gondatlanságát jelentette. A felelősség igen sokrétű fogalma a 18. században született meg. A jogi felelősségen belül a büntetőjogi és a polgárjogi felelősséget különböztetik meg.

Csak a felelősség nálunk sem szépen festett omladozó ház, hanem az a kötelezettség, amelynek alapján felelősek vagyunk mindannyian mindannyiunkért. Anyagi, dologi, erkölcsi – egyáltalán jogi felelősség az, amelynek tudatában vonnak felelősségre, illetve arra kérik, kényszerítik az érintettet, hogy tettéről számot adjon és viselje a következményeket. A felelősségérzet a tetteink, a kötelességeink iránti felelősségünk átérzése. Vannak nagy felelősséggel járó dolgok és van a valakiért és valakikért történő felelősség, számadás. A tettek következményeivel vétkes módon nem törődők elnyerik méltó büntetésüket. Ugyancsak a felelősségérzet hiányára valló beszédűek és megnyilvánulók egyaránt. A felelőtlen, de bűneikkel felhagyni vágyók, és a megtérők így bocsánatot, kegyelmet nyernek.

A mi életszemléletünk, s ezzel együtt a tudatunk nem hasonlít az értelmetlen, vagy egyéni, közösségi kényelemmel élőkéhez. A kínai közmondás, hogy az életben két dolog fontos: a jó ágy és a jó cipő. Mi az Urra figyelünk, aki elveszi a bánat terhét, meggyógyítja szíved sebét, megenyhíti lelked gyötrelmét. És mi ezzel Isten célja? Nem csupán az, hogy a te szemedben felszáradjon a könny, a te orcádon váltsa fel a bánat fellegét az öröm napjának csendes ragyogása, és csak a te szívedben legyen viharok zúgása és háborgása után nagy csendesség, hanem mindenekfelett az, hogy te is megvigasztalhass bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal téged. És milyen csodálatos: minél jobban meglátod, hogy hány szenvedő szorul vigasztalásra s minél nagyobb buzgósággal sietsz Isten vigasztaló kegyelmével felszárítani a könnyeket, gyógyítani a sebeket, enyhíteni a gyötrelmeket, annál jobban gyógyul a magad szívének sebe, annál teljesebben eloszlik a magad bánatának fellege, annál nagyobb lesz lelkedben a csendesség. A törvény mellett szív is van – mondja a magyar.

Így,
„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
Fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példázódás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék.
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyermekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
És többet a szeretet hatalmáról.”
/Diane Loomans/

A társadalmi közélet és egyáltalán a lapidáció kérdésére „talán erre Csoóri Sándor Markó Bélához, a költőhöz és politikushoz írt levelének következő sorai adják meg a pontos választ: Ideje volna a magunk bűnrészessége felől is másként gondolkodni, mint eddig…”

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info