December 8. a katolikus világ egyik legnagyobb ünnepe, a Szeplőtelen Fogantatásé, azon hittitoké, hogy Mária Isten különös kegyelméből, Jézus Krisztus érdemeiért az eredeti bűn minden foltjától mentes maradt: a sok teológus által egészen a tizenhetedik századig vitatott ünnep gondolatát az egyes szentszéki megnyilatkozások hatására aztán IX. Piusz pápa 1854-ben ezen a napon dogmaként hirdette ki, 1879-ben utódja, XIII. Leó elsőrendű ünneppé tette, 1904-ben Szent X. Piusz pedig az egész Egyházra kiterjesztette.

A hagyományos római liturgiában az e napra rendelt ünnepi szentmisebeli könyörgés (oratio) XIII. Leónak a lorettói litániához fűzött mondata („Regina sine labe originali concepta, ora pro nobis!”, vagyis „eredeti bűn nélkül fogantatott királyné, könyörögj érettünk!”) szellemében a hittitok értelmét világítja meg:

„Deus, qui per immaculátam Vírginis Conceptiónem dignum Fílio tuo habitáculum præparásti: quaesumus; ut, qui ex morte eiúsdem Filii tui prævísa eam ab omni labe præservásti, nos quoque mundos eius intercessióne ad te perveníre concédas.”

Magyarul:

„Isten, ki a szent Szűznek szeplőtelen fogantatása által Fiadnak méltó hajlékot készítettél, kérünk, hogy amint Fiadnak (érdemszerző) halálát előre látva, őt minden bűntől megőrizted, úgy engedd meg,m hogy az ő közbenjárására mi is tisztán juthassunk el hozzád.”

Ugyanezt fejezi ki egyre elfeledettebb régi adventi énekeink közül Volly Istvángyűjtéséből (Karácsonyi és Mária-énekek, 1982, 32.) – az erdélyi „Elindult Mária Karácsony szombatján” dallamára – az alábbi:

Üdvözlégy, Mária,
Kit az Isten fia
Öröktől fogva magának
Választott anyjának.

Malaszttal vagy teljes,
Irgalmas és kegyes,
Példája minden szentségnek,
Tökéletességnek.

Úr vagyon teveled,
Nyitva szűz kebeled,
És minden asszonyok felett
Nagy a te érdemed.

Áldott vagy, óh anya,
Szentlélek temploma,
Áldott szűz méhed gyümölcse,
Jézus, lelkünk kincse.

Asszonyunk, Mária,
Istennek szent Anyja,
Bűnösöknek szószólója,
Hazánk pártfogója.

Tekints ránk mennyégből,
Királyi székedből,
Védelmezd örökségedet,
Te magyar népedet.

Napjainkban, amikor az erkölcsi szabadosság talán sohasem látott méreteket ölt világszerte, válik világossá az eleink által oly nagyra becsült ünnep igazi jelentése Bangha Béla jezsuita értelmezésében (A Nagyasszony zászlaja alatt, 1941):

„A Szeplőtelen Szűz képe ezzel az erkölcsi elernyedéssel szemben maga az élő tiltakozás. Nem! a női ideál, általában az emberi ideál, mégsem a szabadosság, a fékeveszett szenvedélyek szabadjára eresztése. Isten maga állított rá példát, hogyan lehet az ember s lehet nevezetesen a nő is minden erkölcsi szennytől tiszta, minden gyengeségtől s megalkuvástól ment.”

Ugyanő megfelelt (Világnézeti válaszok című könyvében (1940)) arra a mindmáig gyakran felhozott ellenvetésre is, miszerint „a Szeplőtelen Fogantatás tana ellentmond a természeti törvényeknek, a biológiának”, éspedig imígyen:

„Akik így beszélnek – és számuk légió –, csak azt árulják el, hogy fogalmuk sincs a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának tartalmáról. Összekeverik a szeplőtelen fogantatást Szűz Mária szüzességével. A szeplőtelen fogantatásnak semmi köze Jézus születésének módjához, hanem csak annyit jelent, hogy Szűz Mária lelke fölött egy pillanatig sem uralkodott az ősbűn átka; vagyis, hogy Szűz Mária lelkét kezdettől fogva az Isten kegyelme töltötte el. Mi köze ehhez a biológiának?”

Legyünk büszkék arra, mi magyarok, hogy a Szeplőtelen Szűz a mi örökös királynőnk és legfőbb égi pártfogónk!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info