Napi szinten halljuk a médiából a híreket, amelyek az Egyesült Államok és Oroszország geopolitikai küzdelmének aktuális történéseit mutatják be. Ennek a játszmának jelen pillanatban a fő színtere Ukrajna, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minket, magyarokat nem fenyeget közvetlen veszély. Ne felejtsük azonban el, hogy a háborúkat ma már nem kizárólag fegyverekkel vívják. Ugyanolyan, ha nem hatékonyabb eszköz lehet a tömegek széles rétegének manipulálására alkalmas média segítségével történő befolyásolás, avagy a nemzetállamoknak a gazdasági eszközökkel történő függőségi helyzetben, ha úgy tetszik gyarmati sorban tartása. E tekintetben jelen pillanatban is intenzív hadviselés folyik hazánkban. Ha a gazdasági vetületét nézzük, annak egyik legfontosabb terepévé az országok helyzetét alapvetően befolyásoló energiaellátás lépett elő.

A civilizált társadalmak egyik legalapvetőbb szükséglete az egészséges ivóvíz és a termőföld mellett az energia. Utóbbi nélkül a létezés ma éppúgy elképzelhetetlen, mint ivóvíz vagy élelem hiányában. Ezt pontosan tudják azok a nagyhatalmak is, melyeknek érdekszférája Közép-kelet Európában ér össze. A hidegháború vége óta az Egyesült Államok és Oroszország geopolitikai érdekei talán most ütköznek legintenzívebben itt a térségben.
Míg korábban negyven éven át a Szovjetunió tartotta megszállás alatt hazánkat, addig az utóbbi húsz évben egyoldalú Euro-atlanti függésbe kerültünk. Ez természetesen sok más mellett energiapolitikánkra is erőteljes kihatással bír a mai napig. Ukrajna helyzetének destabilizálódása megmutatta, hogy az évtizedes háttérrel bíró orosz-magyar energiaszállító vezetékek mellett Magyarországnak egyértelműen alternatívára van szükség saját ellátásbiztonságának növelése érdekében. Elsősorban a földgázellátás kérdése vált kritikus problémává. A jelenleg az orosz gézmezőkről Ukrajnán keresztül hazánkba és rajtunk keresztül Európába gázt szállító vezetékek kiváltására számtalan megoldási javaslat született az utóbbi évtizedben. Németország az Északi Áramlat gázvezetékkel oldotta meg közvetlenül Oroszországból saját gázellátását. Ennek a déli testvére lett volna az a Déli Áramlat, amely dél-, illetve közép-Európa ellátását biztosította volna, ugyancsak orosz gázból, Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül. Ennek kivitelezése azonban már szúrta volna az Egyesült Államok szemét, ezért Bulgáriában egy egyértelműen nyugatbarát kormányt hatalomra segítve megbuktatta az elképzelést. Az ürügy az Európai Unió harmadik energiacsomag nevű joganyaga volt, amely megtiltja, hogy gázvezeték tulajdonosa és az azon gázt szállító egy és ugyanazon vállalat legyen. A nyilvánvalóan a Gazprom nevű orosz földgázóriás ellen irányuló szabály elérte célját. Bulgária meghátrálása után Putyin elnök a napokban Törökországban, a török államfővel, Erdogannal történt egyeztetése nyomán bejelentette, Oroszország eláll a Déli Áramlat megvalósításától. Ezzel szemben az erre a gázvezetékre szánt évi 63 milliárd köbméternyi gázmennyiséget Törökországig viszi, ahol is egy török-görög határon létesítendő elosztópontban annak sorsát a törökök és Európa más országai egyezkedésének eredményére bízza. Ezzel Bulgária nyilvánvalóan óriásit bukott, hisz dollár-milliárdoktól esett el tranzitdíj kiesés miatt, valamint jövőbeni gázellátása is bizonytalanná vált. Mondhatni a saját kardjába dőlt.

Magyarország ugyancsak nagy vesztese a bejelentésnek, hisz saját gázkészletei jelen pillanatban nem elegendőek az ország igényeinek fedezésére, a kitermeletlen készletek pedig nagyrészt az úgynevezett kőzetrepesztéses eljárással hozhatók felszínre a jövőben, mely eljárás egyelőre sok nyitott kérdést rejt magában mind környezeti veszélyei, mind pedig gazdaságossága szempontjából. Így a közeli évtizedekben mindenképp importra szorulunk ebből az energiahordozóból is. A Jobbik álláspontja szerint ellátásunkat mind annak forrása, mind pedig a szállítási útvonal szempontjából diverzifikálni kell. Ennek egyik ésszerű eszköze lett volna a Déli Áramlat, mely helyett most új megoldás után kell néznünk a jelek szerint. Az orosz gáznak nincs reális alternatívája, így ésszerű, hogy azok a megoldások jöjjenek elsősorban szóba, amelyek ezt biztosíthatják számunkra. Azt látjuk, hogy északról egy orosz-német, délről pedig egy orosz-török „gáztengely” alakult ki, illetve van kialakulóban. Itt álljunk is meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogyan nyer igazolást a Jobbik évek óta hangoztatott külpolitikai tézise, mely kimondja: hazánknak egy orosz- német- török nagyhatalmi háromszögben kell pozicionálnia magát, és egy egészséges, kiegyensúlyozott viszonyrendszert kialakítani az egyoldalú függés felszámolásával. Ennek gyakorlati kivitelezését kell most gázkérdésben is megvalósítanunk. Véleményem szerint a Déli Áramlat tervezett nyomvonalának korrigálásával, Törökországból érkező vezetéknek van realitása, amennyiben az érintett államok ebben meg tudnak egyezni. Ez Európa érdeke is. Törökországgal kialakult külpolitikai kapcsolataink tehát itt felértékelődnek. A Jobbik kiváló török kapcsolatrendszerére tekintettel ez kormányra kerülésünk esetén sem okoz majd problémát.

További alternatívaként felmerül még egy Fehéroroszországon és Lengyelországon át Szlovákia felől érkező, valamint egy azerbajdzsáni gázra alapozott vezeték terve is. Utóbbi szintén Törökországon keresztül juthatna el Európába. A Jobbik megvizsgálná az észak-Afrikából, Algériából történő gázbehozatal lehetőségét is, hisz ez az ország is jelentős gáztartalékokkal rendelkezik. Ennek és minden más lehetőségnek alapvető feltétele, hogy határkeresztező kapacitásaink valamennyi szomszédos ország irányába kétirányúak legyenek, vagyis gázt küldeni és fogadni egyaránt képesek legyünk rajtuk. Sajnos jelenleg ez csak részben valósult meg. Gáztározó kapacitásainknak köszönhetően ez a tél biztonságosan átvészelhető lehet az Ukrajna felől érkező vezeték csapjának teljes elzárása esetén is, hosszú távon azonban megoldást kell találni.

Természetesen mindezzel párhuzamosan saját lehetőségeinkre alapozva haladéktalanul neki kell állni energiafüggőségünk lehető legnagyobb arányú felszámolásának. Földgáz- és szénkészletünk, az atomenergia, a földhő, a vízenergia és más alternatív energiaforrások, valamint radikális energiahatékonysági intézkedések segítségével meg tudjuk teremteni évtizedek alatt saját ellátásunk jelenleginél sokkal nagyobb arányú biztosítását. Külpolitikánk terén pedig véget kell vetni az állandó megfelelési kényszer időszakának. Határozottan ki kell állni energetikai érdekeink mellett. Ha Nagy-Britannia finanszírozhat atomerőművet, akkor nekünk is ki kell állnunk Paks II. mellett. Ha Németország nyithat szénbányákat és szénerőműveket, mi sem hagyhatjuk bezárni utolsó mélyművelésű szénbányánkat. És végül ha Németország megkapja közvetlen úton az orosz gázt, akkor Magyarországot se fosszák meg attól. Mi is megköveteljük azokat a jogokat, amelyek a többi Uniós tagállamnak kijárnak, amíg ennek a bomladozó, összetákolt diktatórikus szuperállami ambíciókat magában hordozó államhalmaznak a tagjai vagyunk. Sem többet, sem kevesebbet, csak ami minket megillet. Mert mi Magyarország érdekeit nézzük kizárólag, és azért harcolunk minden eszközzel.

Kepli Lajos

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, természeti erőforrásokért felelős szakpolitikusa

Hunhír.info