Az „adj a tótnak szállást, kiver házadból!” közmondásra hivatkozók vagy nem tudják, vagy megfeledkeznek arról, kik is voltak Felvidékünkön az igazi ellenségek. Nem, nem a Mikszáth által megörökített tót atyafiak, hanem – mások.

Lássunk erre néhány példát! Eduard Beneš még 1918-ban fűt-fát ígért mindenkinek –
amíg csak hatalomra nem jutott. Onnantól viszont megmutatta másik arcát, az igazit. Ennek szemléltetésére idézzünk a Magyar Kultúra című társadalmi és tudományos szemle csupán egyetlen évfolyamából, az 1921-esből!

„A csehek kidobják a keresztet az iskolából. A tót képviselők interpelláltak a prágai parlamentben amiatt, hogy a Felvidékre rászabadított cseh tanítók mindenütt leszedetik a kereszteket az iskola falairól. Susta miniszter válaszával a tótok nincsenek megelégedve s a »Szlovák« azt írja, hogy az iskola falán helyet kapnak a medvék, a majmok, a kétfarkú oroszlánok és más csodabogarak, csak a megváltásunk jele nem. Persze a miniszter jobban fél a szabadkőművesektől, mint a kereszttől.”

Másként viszonyult viszont Beneš – másokhoz:

„Vasárnapi tanítás az eperjesi izraelita iskolában. Dr. Brezsnyi sárosi zsupán egy rendeletében megtiltotta a zsidó iskolában a vasárnapi tanítást. A pozsonyi minisztérium azonban, mint az eperjesi „Uj Világ” írja, minden indokolás nélkül hatályon kívül helyezte az eperjesi zsupán eme határozatát. Úgy látszik, a zsidók alaposan befészkelték magukat a pozsonyi minisztériumba.”

Sőt, pláne vezető köreik, nemcsak oda, hanem Beneš műállama fővárosába is:

„Ahol jól megy a dolguk… A cseh cionisták gyűlést tartottak Prágában, melyen igen sok felső-magyarországi zsidó is részt vett. A legtöbb zsidó nem tud ugyan csehül, mégis a megnyitó beszédet cseh nyelven tartották.”

Mindezek miatt Beneš-sel, finoman szólva, hamar meggyűlt a baja sokaknak, így köztük a vatikáni államtitkárnak is:

„Beneš és a pápai államtitkár. Érdekes hír jár szájról-szájra a Felvidéken Beneš külügyminiszter múltkori római látogatásával kapcsolatban, amelynek megtörténtéről szavahihető emberek kezeskednek. Mint ismeretes, Benešt a pápa nem fogadta, csak Gasparri államtitkár előtt jelenhetett meg, akinek a jobb szeme történetesen éppen be volt kötve egy fekete kötelékkel. Beneš nagy hévvel magyarázott az államtitkárnak vagy egy félórán keresztül, befeketítvén mindent és mindenkit a felvidéki dolgokat és embereket illetőleg, végre mikor már azt hitte, hogy alaposan megdolgozta az államtitkárt, végre megszólalt Gasparri is, aki eddig türelmesen hallgatott. »Miniszter úr, a másik szemem is be akarja talán kötni?« – mindössze ennyit mondott, de a kereskedelmi iskolai tanárból lett külügyminiszternek ez is elég volt, hogy soha többé be ne tegye a lábát a Vatikánba.”

Ámde, visszatérve a tót atyafiakhoz, valahogy ők sem nagyon szívlelték Beneš-t:

„Hlinka a csehek ellen. Hlinka plébános lapjában, a »Szlovák«-ban felhívást intéz a nyilvánossághoz, hogy küldjenek neki fényképeket a szétrombolt, szétlövöldözött és ledöntött keresztekről, szent szobrokról, nyilván azért, hogy ilyen módon szemléltethesse azt a gyönyörűséges kultúrát, melyet a Masaryk-hadsereg vitt a tótok közé. – A másik tót agitátor pap, Juriga, szintén torkig van már a csehekkel. Egyik júniusi népgyűlésen többek között ezeket mondotta: »Nyelvünket kutyába se veszik a csehek, s más tekintetben is teljesen el vagyunk nyomva. Hibát követtünk el, hogy annak idején olyan szeretettel öleltük át a testvér cseh nemzetet. Nem kellett volna elsietnünk a dolgot. Ma már szívesen visszatérnénk oda, ahonnan elszakadtunk, de most már késő!« .”

Talán ennyi is elég volt annak szemléltetéséhez, kik is voltak Felvidékünkön az igazi ellenségek.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info