A pontos tájékoztatás fontosságát szem előtt tartva, a következő közleményben szeretnénk részletesen elmondani a nagyszebeni rendőrségen, illetve az azt megelőző igazoltatáson történteket.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tőkés László felkérésére az Erdélyi Magyar Ifjak néhány tagjával Nagyszebenbe utaztunk, ahol az Egyházkerületet bemutató különböző nyelvű kiadványokat és szórólapokat osztottunk volna szét a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlés résztvevőinek.

Alig értünk be Nagyszebenbe, amikor egy rendőr kiállított bennünket a forgalomból. Rögtön elébünk és mögénk állt egy-egy rendőrautó. Néhány perc múlva pedig az oldalunknál is megjelent egy autó. Elkérték a mikrobusz vezetőjének iratait, majd a mieinket is. Kb. tíz percig nézegették, miközben megérkezett egy tiszt, aki heves telefonálásokba kezdett. Kérdésünkre, hogy miért állítottak meg, miért nem adják vissza személyi iratainkat, nem válaszoltak. Mintegy 15 perc után szirénázva elvezettek bennünket egy közeli parkolóba, ahol szintén körbevettek a rendőrautókkal. Hogy mennyire csak velünk „törődtek” jól mutatja az a tény, hogy tíz méterre tőlünk a forgalmas úton komoly baleset történt, de a minket, autónkat közrezáró rendőrök éppen csak odanéztek, de nem mentek át a baleset helyszínére. Újból kérdeztük, miért ez a nagy felhajtás körülöttünk, mit vétettünk, hogy ilyen nagy erőkkel vigyáznak ránk, de ismét nem kaptunk választ.

Kisvártatva megérkezett két civil ruhás rendőr, akik nem mutatkoztak be. Tőlük is kérdeztük, mi a „bűnünk”, de nem mondták meg. Beültettek a kocsinkba és elvezettek a megyei rendőrségre (Inspectoratul Poliţiei Judeţene Sibiu). Itt egy kis szobába vezettek, ahol elkezdték jegyzőkönyvbe venni vallomásainkat. Megmondtuk nekik, hiába is írják a jegyzőkönyvet, mert mi nem írjuk alá. Ugyanakkor kértük, hívjanak ügyvédet a számunkra.

Nagy József Barna azt is kijelentette, hogy nem beszél románul, hiszen tolmácshoz is joga lenne a román rendérségen. Végül Szabó Attila vállalta el a tolmács szerepét.
Az autónkból elvittek egy, az Egyházkerület templomait, kincseit bemutató színes kiadványt, amit hosszasan vizsgáltak egy külön teremben. Ugyanakkor személyes iratainkat még egy óra múlva sem kaptuk vissza. Nem tudjuk hová vitték, milyen adatbázisba vezették be adatainkat.

Megismételt kérdéseinkre, hogy miért is hoztak be, azt válaszolták, azért mert a mikrobusz, amellyel jöttünk áruszállító, és most személyeket vitt. Kértük, nézzék meg az autó papírjait jobban, mert abban szerepel, hogy hat személy szállítása megengedett, és mi csak öten vagyunk. Ezt egy, a rendőrségre hívott közlekedésrendőr is megerősítette.
Faggatózásaik közben az egyik civil ruhás rendőr megemlítette, hogy Őt egyszer öt óra hosszat tartották fenn Magyarországon a magyar rendőrök. Azt is megmondták, hogy ez itt Nagyszeben és itt Tőkés Lászlónak nincs mit keresnie, és egyébként is mit akar Tőkés.

Arra kértek, olvassuk el a jegyzőkönyvet a számítógépen, mert nincs papírjuk kinyomtatni. Ragaszkodtunk hozzá, hogy nyomtassák ki. Végül került két lap, amire kinyomtatták a „vallomásunkat”. Ebben mindannyiunk személyes adatai (még szüleink neve is) szerepeltek. Leírták, hogy mivel, hogyan utaztunk, hogy szórólapot akartunk osztogatni Tőkés László püspök megbízásából, leírták, hogy milyen szervezetnek vagyunk a tagjai. Mi újfent megtagadtuk a jegyzőkönyv aláírását, mondva, hogy teljesen felesleges jegyzőkönyvet írniuk olyanokról, akikre semmit nem tudnak rábizonyítani.
Azzal kezdtek el fenyegetőzni, hogy akár 25 ezer lejre is büntethetnek, sőt be is zárhatnak bennünket. Mindezt megúszhatjuk, ha aláírjuk a jegyzőkönyvet. Természetesen nem ijedtünk meg a fenyegetőzéstől, hiszen semmit sem követtünk el. A rendőrök bekísérésünk urán két órával újabb ötlettel jöttek elő. Mivel a mikrobusz ablakai feketék, veszélyt jelentünk nemzetbiztonsági szempontból az ökumenikus nagygyűlés résztvevőire. Teljesen világos volt ezek után, hogy csakis ürügyet keresnek arra, hogy bent tartsanak bennünket.

A mikrobusz sofőrével kézzel írott vallomást írattak, amelyben nagyjából ugyanazt íratták le vele, amit a nyomtatott jegyzőkönyvben is leírtak. A kézzel írt vallomást nem írta alá a sofőr, mondván, ha semmiben sem vétkezett, akkor ő nem ír alá semmit.
Telefonon elért, az EMI elnöke által „mozgósított” ügyvéd tanácsára végül úgy döntöttünk, hogy azt írjuk a másfél oldalas kinyomtatott jegyzőkönyvre, hogy megtagadjuk annak aláírását. Ezt golyóstollal a rendőr is felírta a lapra, majd mi is odaírtuk: megtagadjuk a jegyzőkönyv aláírását. Kértük, hogy a kézzel írt jegyzőkönyvet ezek után semmisítsék meg, amit nem akartak megtenni. Szinte nekünk kellett eltépni azt. Végül előttünk összetépték. A nyomtatott jegyzőkönyvből megismételt kéréseink, követeléseink ellenére sem adtak egy példányt, végül sikerül annak iktatószámát feljegyezni. Kértük a minket három órán át bezárva tartó rendőröket, hogy mutatkozzanak be végül, amit nem tettek meg. Az ajtójukon viszont ott szerepelt nevük, amit végül is megerősítettek, hogy ők azok.

Miután számtalanszor követeltük, hogy mostmár engedjenek el, mert semmi joguk bezárva tartani (vagy ha vétkesek vagyunk, akkor mondják meg miben és tartóztassanak le), mintegy három órás román rendőri „vendégszeretet” után elengedtek bennünket.

Meglepődve állunk az eset előtt, hiszen minden jel arra mutatott, hogy már vártak bennünket, tudták milyen kocsival, mikor érkezünk. Nem szokványos módja az a közúti igazoltatásnak, amikor három rendőrkocsi veszi körbe az autónkat. Az sem szokványos, hogy személyi iratainkat közel egy óra hosszat tartják vissza. Mint ahogy az sem, hogy egyszerre nyolc rendőr igazoltat egy autót, vagy hogy egy igazoltatás után rendőrségre kísérik az embert, ahol három óra hosszat tartják.

Egyértelmű számunkra, hogy tudtak jövetelünkről. Az egész színjáték arról szólt, hogy megakadályozzák a szórólapok szétosztását a nagygyűlésen. Annak a szellemében jártak el, amit nagy nyilvánosság előtt, tévében, rádióban ki is jelentettek, hogy csirájában fojtják el Tőkés László minden megmozdulását a gyűlésen.

Az ügyet nem tekintjük lezártnak. Ügyvédekkel beszélve, megkeressük annak a módját, hogy magyarázatot kérjünk három órás fogvatartásunk okára, személyi szabadságjogainkban való korlátoztatásunkra kérünk magyarázatot, és kérjük a jegyzőkönyv másolatát is – áll a fiatalok hírportálunkhoz eljuttatott közleményében.

Nagyvárad, 2007. szeptember 6.

Szűcs Orsolya, Nagy József Barna, Ambrus Sándor, Kriza Tamás, Szabó Attila

HunHír.Hu-információ