Nem bizony. Pedig volna belőlük mit feldolgoznia költőink, íróink művei alapján. De hangsúlyozzuk, nem ezt teszi. Csak egyfajta fájdalmat ismer. Úgy tűnik tehát, ama mesterségesen fenntartott szenvedéskultusznak való megfelelés jobb időket is megélt falain belül meghatározó tényezővé vált.

A Mazsihisz honlapján szerdán hírcikk tudósított arról, hogy a nevezett múzeumban november 25-én „A törés a szavakban van” – Holokauszt-emlékezet és irodalom címmel március 30-áig látogatható kiállítást nyit meg bizonyos Závada Pál. Aki egy paraszthajszálnyira sem különbözik például Konrád Györgytől. Ilyetén az sem lehet persze kétséges, mi is ezzel a cél:

„A Magyar Holokauszt Emlékév keretében megrendezett kiállítás célja kettős: nyomatékot adni a szembenézés megkerülhetetlenségének, ugyanakkor megmutatni, hogy az emberöltőnyi idő, amely ma elválaszt a Holokauszt traumájától, fogódzókat is kínál a feldolgozáshoz.”

Igen, így, nagy H-val. A nagy „feldolgozás”-hoz pedig a tárlaton olyanok opusaiból szerepelnek majd részletek, mint Schein Gábor, Závada Pál, Németh Gábor, Sándor Iván, Balla Zsófia, Márton László, Kertész Imre, Spiró György, György Péter, Takács Zsuzsa, Heller Ágnes, Konrád György, Somlyó Zoltán, Örkény István.

No de ez még mind nem elég. A honlap másnap egy újabb hírcikket tett közzé, amiből alighanem untig elég az első bekezdést ideidéznünk:

„A Petőfi Irodalmi Múzeum a Magyar Holokauszt Emlékévhez kapcsolódva két napos nemzetközi tanácskozást szervez Trauma – holokauszt – irodalom címmel, neves amerikai, európai és magyar előadókkal, 2014. november 28-29. között.”

Nem soroljuk, ki mindenki vesz ebben részt, miként azt sem, hány magyar fájdalmat illene koszorús költőnkről elnevezett irodalmi múzeumunknak feldolgoznia honi literatúránk alkotásai által. Mert azzal, hogy miért és miként szerveznek holocaustkonferenciákat, nem foglalkozunk. Azzal viszont igen, miért nem emlékeznek meg ugyanígy a MI tragédiáinkról. Amikből, lássuk be, volt azért éppen elég.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info