Az internetről tájékozódó, százmilliók előtt a földgolyó minden szegletében ismert már az úgynevezett színes forradalom jelensége, amely a globális háttérhatalom gyarmatosító manipulációinak ez idáig világszerte sikeresen alkalmazott módszere. Ennek az a lényege, hogy a gyarmatosítani, illetve uralni akart országokban, kihasználva a belső ellentéteket, forradalmakat, lázadásokat robbantanak ki a meglévő ellenérdekelt felek összeugrasztásával, és a nagy káoszban azokat az erőket segítik hatalomra (pénz- és médiahátterükkel), amelyek gyarmatosító politikájukat a legmesszebbmenőkig kiszolgálják a helyi szinteken. Az arab tavasz eseményei viszonylag kevésbé érintették meg a magyar internethasználót, a szomszédunkban lezajlott globálatlantista puccs viszont már közelsége miatt is fókuszba került. Hiába a globális médiahatalom, ha az alternatív világmédia segítségével egyre többen ismerhetik meg a gyarmatosítók módszereit, illetve leplezhetik le valós céljaikat. A jelek azt mutatják, hogy a háttérhatalom Magyarországon is próbálkozik ugyan a színes forradalom modelljével, viszont jelenleg számos tényező azt mutatja: a világhatalmi projekt éppen hazánkban fuccsolhat be. A jelenlegi helyzetben bátran állíthatjuk, hogy Budapesten majdan sem lesz Majdan.

Foglalkozzunk csak Ukrajnával, az ottani rövid időn belül bekövetkezett változásokkal, illetve azok hátterével. Mára nyilvánvaló, hogy sok milliárd dolláros ráfordítással a háttérhatalom, illetve nevesítve a Soros György zsidó világspekuláns és pénzhatalmi köre, illetve idegen titkosszolgálatok robbantották ki az ukrajnai forradalmat akkor, amikor látszott, hogy az akkori ukrán vezetés az eurázsiai unió irányába menne el inkább, és nem kíván a globális háttérhatalom újabb felvevőpiaca és nyersanyaglelőhelye lenni. Az elmaradt Ukrajnában viszonylag könnyebb volt az idegen ügynökök által fellázított tömegek célirányos terelése, hiszen Ukrajnában erőteljesen jelen volt az oroszellenesség, illetve a korrupcióban tényleg fuldokló ország lakosai számára éppen úgy, mint nálunk, a csillagváltáskor, halvány reménysugarat jelentett az európai közeledés.

A háttérhatalom terve megvalósításához elsősorban azokat a radikális, soviniszta – a mi szempontunkból problémásnak minősíthetően hungarofób -, eunáci csapatokra támaszkodott, amelyek szervezettségben és ütőerőben jelentettek olyan hatalomváltó tényezőt, amely fel tudta venni a harcot a korábbi ukrán elnök mellett még kitartó katonai és karhatalmi erőkkel. Mára ezek az ukrán puccsot a legnagyobb mértékben elősegítő csoportok vagy a hatalmi körön kívül kerültek, vagy tagjaikat kiküldték meghalni a keleti frontra az oroszbarát szakadárokkal vívott küzdelemben.

Mindenesetre jelenleg úgy áll Ukrajnában a helyzet, hogy a globálatlantistáknak az országot teljes mértékben alárendelő ukrajnai puccskormány uralja ugyan a nyugati régiókat, viszont az oroszbarát szakadárok továbbra is kitartanak amellett, hogy a gyarmatosító Európai Unió helyett az Oroszországgal fűzzék szorosabbra gazdasági-politikai kapcsolataikat. Nézzük tehát, hogy mi a helyzet a magyarországi, úgynevezett színes forradalom importálásával kapcsolatosan!

Az nyilvánvaló, hogy a forradalomhoz elsősorban tömeg, illetve olyan tömeg szükségeltetik, amelynek alkotói erőt tudnak felmutatni a hatalommal, illetve a hatalom erőszakszervezeteivel szemben. Nos, ellentétben Ukrajnával, ez az erő teljes mértékben hiányzik a liberális forradalmárok holdudvarából, hiszen azok a szervezetek, csoportosulások, szurkolói csoportok, amelyek fizikálisan is meghatározó adottságokkal és ütőképességgel rendelkeznek, ez idáig szinte egyértelműen deklarálták, hogy nem kívánnak a háttérhatalom eszközei lenni, és asszisztálni az ultraliberális hatalomátvételhez. Azt meg senki sem gondolhatja komolyan, hogy gyurcsányista nyugdíjasok, lúdtalpas gimnazisták, szétszívott agyú “anarhisták” lennének képesek arra, hogy megdöntsék a jelenlegi rendszert.

Azt senki sem vitatja, hogy forradalomhoz elsősorban életkori sajátosságuk alapján a fiatalok kellenek. De nálunk ennél kicsit komplikáltabb a helyzet.

Nem feledve azt a tényt, hogy az internetet használó magyar fiatalok politikai szimpátiája elsősorban a Jobbik felé irányul, azért azt is le kell szögeznünk, hogy az ifjúkori lázadás mindig valami ellen és nem valamiért irányul. A liberálisok utcai megmozdulása az uniós zászlók tömkelegében a valami mellett kiállást jelképezi, és ez annyira nem lehet szimpatikus a kevésbé tájékozott, de fiatalkori hevülettel rendelkező ifjak számára. Azt meg eleve butaság lenne alapul venni, hogy a putyini Oroszország ellen vonulnak utcára a magyar ifjak, mert egyrészt nem ismerik azt a rendszert, másrészt nincs közvetlen hatása Magyarországra úgy, ahogy például 56-ban a Szovjetunió Magyarországra telepedett. Putyin ellen ordibálni legfeljebb egy jó hecc, de semmiképpen sem lehet lázadási alap.

Azt már megfigyelhettük, hogy ezeket a kívülről irányított “diákkezdeményezéseket” a két legyet ütünk egy csapásra el alapján az ultraliberális politikai kövületek is fel akarják használni a saját céljukra, és természetesen a hőn remélt kormányváltás után ismételten ezek az ezerszeresen lejáratódott személyek szeretnének odaülni zsíros bödön mellé.

A baloldalinak csúfolt liberális térfélen tehát kőkeményen zajlik a generációk harca is, és ha ezt a tényt hozzáadjuk a fentiekhez, akkor bizton állíthatjuk, hogy Budapestet nem fenyegeti az elmajdanosodás.

Persze, sok minden történhet még a világpolitikában, a nyugati ügynökközpontok és agytröszt-különítmények bizonyára mindent megtesznek, hogy Európa stratégiailag legfontosabb országát, Magyarországot az abszolút az ő érdekeiket kiszolgálók irányítása alatt tudják.

A világgyarmatosítónak megfelelő, és az ő érdekeit kiszolgáló kormány felállítása jelen esetben csak úgy valósulhat meg, ha számos kérdésben “rejtőzködő” és igazi arcát ki nem mutató Orbán-kabinet látványosan is behódol az idegen erőknek, viszont akkor nem kormány-, hanem kormányon belüli irányváltásról beszélhetünk.

Nem szabad elfeledkeznünk ebben a folyamatban a több mint egymilliós támogatóval rendelkező Jobbikról, amelynek vezetése eddig nagyon bölcsen a csendes, de határozott erőt képviseli ebben a felfordulásban. Miután a Jobbik célja nem lehet az, hogy a demokratikusnak hazudott ellenfeleit segítse a hatalomhoz, hiszen ő is váltópárti szerepre készül, bizton reméljük, hogy a párt politikai kommunikációs és stratégiai műhelyeiben készen állnak azok az elképzelések, amelyek választ adnak a kihívásokra és a párt politikai szerepét erősítik akkor is, ha a magyarországi politikai helyzetben még nagyobb törésvonalak, adott esetben akár külső segítséggel véghez vitt változások lépnek életbe.

Egy biztos: azzal egyetért a Jobbik és a Fidesz-szimpatizáns egyaránt, hogy a magát demokratikusnak mondó ellenzék Magyarországon soha többé nem kerülhet hatalomra. Azt meg mi mondjuk: a hatalomelosztás a jövőt illetően csak a Jobbik és a Fidesz között mehet végbe.

Koldus Kálmán – Hunhír.info