Rettegnek, pedig tény bizony, hogy még a mégoly klerikálisozó kádári időkben is hányszor megesett, hogy a „gulyáskommunizmus”-t éltető pártkönyves apuka a néhány megmaradt egyházi iskola valamelyikébe járatta gyerkőcét. Mert hát ugye biztos, ami biztos. Legalább tanuljon valamit, ami igaz, ha másutt ez már nem lehetséges!

Ismert a régi, gyilkos pesti vicc, nemde? Osztályfőnöki órán a pártkáder tanár a magántulajdon eltörlését szajkózza. Az egyik gyerkőc erre megkérdi: „Ha Tanár Úr szerint el kell törölni, mit szólna, ha én a feleségével járnék?” Mire a tanerő elvörösödött: „Micsoda? Az én feleségemmel?”

No de félre a tréfával. A Néphazugság szombati számában bizonyos Achs Károly „matematika–magyar–dráma szakos tanár, ötgyermekes szülő” elevenítette fel Kádár-kori antiklerikális nosztalgiáit. Fél, sőt retteg, mi lesz, ha még több lesz az egyházi iskola, ha azokban nem arra tanítják jövőnk reménységeit, hogy az azonos neműek kézen fogva sétáljanak, s netán mégsem Anna Frank naplóját fogják ajánlani kötelező olvasmányul?

Merthogy szerinte a nagy helyzet ez: „Az egyház a hatalom mankójára támaszkodva egyre inkább mutatja a mérték, az erkölcsiség elvesztésének jeleit. Ahol az idősek otthonában a beköltözők elé tolt első aláírandó nyilatkozat arról szól, hogy majdan egyházi temetése lesz, ott ne beszéljünk Jézusról (illetve pont ott kellene beszélni róla…).”

Szóval az egyházi temetés az „erkölcsiség elvesztésé”-nek jele! Meg az is, ha egy iskola nevét akarja megváltoztatni a máig dühöngő harcos klerikalizmus:

„Kipukkadt a kisgömböc, amikor a katolikus egyház a fejünk fölött egyezkedve azt nehezményezte, hogy iskolánk Teleki Blanka nevét viseli, holott csak az édesanyja volt katolikus, maga református. (Javasoltam, legyünk Teleki Blanka Anyukája Gimnázium…)”

De van ennél mélyebbre süllyedés is persze. Íme:

„Harminc kilométeres körzetben mi vagyunk az egyetlen, ideológiától nem zaklatott iskola. Amelyikben szabadon létezhet az evangélikus, a katolikus tanár, ahol én reformátusként eldönthetem, hogy ne üljek be az arra kötelezett kollégák keresztelőjével összekötött karácsonyi istentiszteletre. Az itt élőknek joga van ahhoz, hogy egyházaktól független gimnáziumba járathassák gyermeküket. Lelkészek leszármazottjaként követelem, hogy ötödik gyermekem is részesülhessen állami képzésben.”

„Ideológiától nem zaklatott” iskola! Szóval akkor az egy olyan menedékhely, ahol nincs mérce, értékrend. Nincs eszmeiség. Csak úgy besétálnak a fiúk, leányok, vagy netán azok, akik egyikükhöz sem tartoznak (”harmadik neműek”), aztán eltöltik valamivel az idejüket. Nincsenek mumusok, okvetetlenkedő tanárnők, tanár urak, aki még mindig nürnbergi tölcsérrel öntenék fejükbe azt a sok vackot. Ideológiai maszlagot Istenről, vallásról, hazáról.

Alighanem még belegondolni is rossz, mi lenne, ha csak efféle tanerők léteznének. Borítékoljuk, hogy akkor oda süllyedne teljesen oktatásunk, ahová már oly régen az amerikai. Amely jóformán csak funkcionális analfabétákat és potenciális ateistákat tud kibocsátani. Bízzunk azonban abban, hogy kiveszőben lévő kétlábúak!

Ifj. Tompó László – Huhír.info