Ha igazak a hírek, melyek szerint az ATV a legnézettebb médiumok közé tartozik, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül azt a rombolást, amit végez immáron anyanyelvünkkel is. Olyan szavakat reklámoznak benne ugyanis, amelyek teljességgel idegenek a magyarság hagyományos értékrendjétől.

Olyanokat, mint az ajvé (ajaj), balhé (botrány), barchesz/barhesz (fonott kalács), behemót (hatalmas), bóvli/bóvel (értéktelen), brahi (vicc, tréfa, ugratás), cefet, cefetül érzi magát (rossz, rosszul van), dafke (csakazértis), éceszgéber (ötletadó), elpaterol (megszabadul valakitől/valamitől), gajdol (zajong), handlé (házaló, ószeres), hapsi (szabad) férfi, haver/háver (barát), herót (félelem, gond), hirig (verekedés), jatt (kézfogás, megvesztegetés), kajak (erő), kibic (megfigyelő), lébecol (könnyelműen él), lejm (lopás), majré (félelem), mázli (szerencse), melák (hatalmas), meló (munka), mószerol (beárul, följelent), rahedli (rakás, kupac), rebach (nyereség), smucig (fösvény, zsugori), smúz (fecsegés), sóher (fukar), srác (kisfiú), stika (titok), stikli (csel), szajré (holmi), tarhál (pénzt kéreget), topis (rongyos), tróger (hitvány alak).

Ráadásul nem először tesszük szóvá rovatunkban ezek közhasználatát. Sőt olyannyira nem, hogy már maga Gárdonyi Géza megjegyezte egykoron, hogy „ebben az országban maholnap fehér holló a magyarul beszélni tudó ember”. Talán bizony nincsen nekünk éppen elég saját szavunk saját értékrendünknek megfelelően minden köznapi jelenség pontos kifejezésére?

Persze ismerve az ATV irányultságát, aligha lehet ez kérdés. „Szókincs” című műsorában tegnap bizonyos Klein Judit volt a vendég, hogy népszerűsítse a fentebbi szavak által fémjelzett „pesti nyelvet”. Amiről pedig már Szerb Antal megírta, hogy „nem tartozik a szép nyelvek közé”. Lehet, hogy nem ismerik arrafelé Füst Milán1930-ban írt verse sorait?

„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.”

Minket pedig a félelem, hogy mivé lesznek oly sokan, ha a fentebbi zsargonon nőnek fel. Mert félreértés ne essék: természetesen minden egyes nemzetiségnek joga van a saját szavainak használatához. De ahhoz viszont már egyáltalán nincsen, hogy a magáét az annak polgárjogot biztosító nemzetére ráerőltesse.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info