Mondhatnók, tipikus történet, se szeri, se száma az ilyen eseteknek. Itt van például Corvin (Klein) Ottó esete. Igen, belőle, a csokornyakkendős szelíd fiúból lett a legvérengzőbb terrorista. Hiába, a bolsevista különleges egy lakója az Úristen állatkertjének. Akárcsak a farkas, megszelídítésre valahogy aligha alkalmas jószág. (A képen Szamuely Tibor)

De maradjunk csak a nevezettnél! Akiről ki tudja, hány közteret neveztek el valaha, s hány viseli netán még mindig a nevét. Lapozzuk csak fel egykori osztálytársa, a két világháború közti magyar katolikus paptársadalom egyik kiemelkedő képviselője, Nyisztor Zoltán művét (Ami a Vallomásból kimaradt, 1971)!

„Sohsem hittem volna, hogy diáktársaim közül csak egy fogja beírni nevét a történelembe s az egy púpos kis zsidó fiú, Korvin-Klein Ottó lesz. Máramarosszigeten a piarista gimnáziumban öt éven át mellettem ült s példás viseletű, eszes diáknak tartottuk. Apja jogtanácsosa volt a báró Grödel-uradalomnak, mely akkor az egész vármegye fakitermelését a kezében tartotta. Fiát – tán nyomorék mivolta miatt – elkényeztetve nevelte. Szép, drága ruhái voltak, messze kihajló keményített gallérján nagy csokorba kötött nyakkendőt hordott s minden nap sonkás zsemlét hozott magával tízóraira, ami akkor lukulluszi eledelnek számított. Csendes szelíd fiú volt Ottó, udvarias és előzékeny, talán azért is, hogy a szokásos diákverekedésekbe bele ne sodródjék. Az anyját nem ismertük, soha nem mutatkozott, az apja azonban kimondottan szép ember volt, ami annál feltűnőbbé tette egyetlen magzata rútságát. Rövid vékony lábain egy zömök test ült, amit kidomborodott melle és púpos háta még erősebben kihangsúlyozott, de a legvisszataszítóbb a feje volt, mely hosszúkás tökre emlékeztetett, elálló fülekkel, uborka-orral, széles kígyózó szájjal.

Hogy hol ismerkedett meg a kommunizmussal, illetve hol találkozott vele, hogy karjaiba dobja magát, nem tudom. Púpossága miatt katona nem lehetett s hadifogoly se, hogy mint a többiek Oroszországban eshetett volna bele. Az akkori polgári társadalom ellen sem lehetett semmi bosszúja, hisz a legjobban szituált osztály gyermeke volt. Mindenesetre a legelszántabb és legvadabb kommunisták közé tartozott s neve a Számuely Tiboré mellett mint a legvérengzőbb kommunistáé maradt fenn az első kommün történetéből.”

Alighanem példaértékű esetismertetés. Szóval az oly szolid kisfiú, mihelyst útilapu került a talpára, „dolgozni” kezdett. Akárcsak azok, akik ezerkilencszáznegyvenöt után léptek „akcióba”. S bár zsigerileg gyűlölték a régi polgári világot, de annak ékszereit hordták testükön, annak bútoraival rendezkedtek be.

S ami megmaradt ivadékaikban, az engesztelhetetlen gyűlölet. Gyűlölete mindannak, ami náluk akár csak egy kicsit is különb. „»Vedd el tőle, mert neki van«, »Utálom, mert fölöttem áll«, »Nekem ingyen jár«. Nos, a Tízparancsolat helyett ők csak ezt a hármat ismerik. Amiért viszont, lássuk be, még szánalomra sem méltók.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info