Amikor temetőt látogatunk Mindenszentekkor és Halottak Napján, nemcsak közvetlen családtagjainkra, rokonainkra emlékezünk, hanem azokra is, akik egykor boldogokká váltak. Mert bizony ők is vezércsillagok nekünk, legfőbb megmutatói, milyenekké kell válnunk ahhoz, hogy majd egykor Isten boldogító színe látására juthassunk mi is.
Ugyanis a szentek négyes csoportját (mártírok, szüzek, egyháztanítók, hit- és egyházvédő uralkodók) méltán egészíti ki a boldogoké. Persze nem köznapi értelemben vett „boldogok”-ról van szó. Hanem kikről? Példás válaszként álljon itt Roznik Rajnér ferences atyáé a Ferences Közlöny 1932. februári számából:
„Az egyházban szentekként tisztelteken kívül kérésünkkel fordulhatunk a boldogokhoz is. Boldogoknak nevezzük azokat, akiknek életében a hősies erénygyakorlat éppúgy megvan, mint a szentekében, de csoda, bár történt, de nem annyi, mint amennyi a szentté avatáshoz szükséges. A boldoggá avatás egyébként a szentté avatásnak egy előzetes ténykedése. Éppoly szigorú vizsgálat előzi meg, mint a szentté avatást.
Külön eljárása van a vértanúk boldoggá avatásának. Ha valakiről a szigorú egyházi vizsgálat megállapítja, hogy Jézus hitéért – a katolikus hitért – feláldozta életét, minden csoda nélkül is boldoggá avatja az Egyház. Teszi ezt az Úr Jézus tanítása nyomán, aki azt mondta: nagyobb szeretete senkinek nincsen, mint aki életét adja Jézusért, a lelkekért… Ha tehát valaki vérét ontja önként, türelmes szenvedéssel Jézus hitéért, az a legnagyobb szeretetről tett bizonyságot. Isten is nagyon szereti az ilyen hős gyermekeit. Több bizonyíték nem szükséges. De ha van, gyorsítja az eljárást, amely egyes esetekben 100 évig is elhúzódhat. Szent Ferencet két évre, Szent Antalt halála után egy évvel belül szentté avatta az Egyház. Az ilyen gyors eljárás azonban csak rendkívül kivételes esetben fordul elő.
Amíg a szentek tiszteletét és segítségül hívását az Egyház legalább a hivatalos istentiszteletek számára kötelezően előírja, addig a boldoggá avatottét csak megengedi, kötelezővé nem teszi. Így tehát a szenteken kívül segítségül hívhatjuk még a boldogokat is.
Jámbor lelkek szokása, hogy a tisztítóhelyen levő lelkeket is segítségül hívják. Sokan tapasztalták már ennek szinte csodás eredményét. Az egyházi tan szerint ez nem kifogásolható, mert hiszen ők szeretik Istent, épp azért jutottak az üdvözültek közé, így Isten is szereti őket. Kérésük tehát reánk nézve nagyon hasznos. Mennybe jutásuk biztos, csak még bizonyos lelki hiányok miatt kell a tisztítóhelyen szenvedniök. Nagyon ajánlatos hozzájuk imádkozni, hogy kérésükkel siessenek segítségünkre, imádkozzanak érettünk.”
Persze mondhatnók, ismerve az emberi természetet, csak nagyon kevés földi halandó lehet boldog a szó teológiai értelmében. Ám ha ez így van is, annyi azonban bizonyos, hogy nem nélkülözhetjük életük ismeretét, hogy erényeiket mi is követhessük, különösen, ha korunk oly végzetes erkölcsi-szellemi örvényéből meg óhajtunk biztosan szabadulni.
Éppen ezért ne csak szentjeink, boldogjaink közbenjárását is kérjük érettünk, mint eleink, különösen is a tisztítóhelyen szenvedőkért. És nagyon reméljük, hogy eljön az idő, amikor számuk még több lesz. Hiszen Pázmány Pétertől Prohászka Ottokáron és Bangha Bélán át Mindszenty Józsefig lenne kiket boldoggá, majd szentekké avatni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
