Legtalálóbb kifejezést a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ratifikációs folyamatán Németh Zsolt használta, miután a kisebbségvédelmében megállapítja, hogy a nyelvi jogok jelentősége a nyelvi diszkriminációtól túlfűtött Közép- és Kelet-Európában kiemelkedő a „leghagymázasabb” (önkívülettel járó lázas állapot) kísérlet a szlovák nyelvtörvény, amely a szlovákságon esett történelmi sérelmekért nyelvi revansot kíván venni és nyomatékosítandó a törvény komolyságát, nyelv rendőrséget állít fel. „Ha mindenki, vagy csak nagyobb szám is, maga esze szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor oly bizonyos a’ zavar, mintha szándékosan bontatnék meg a rend. Mikor a gálya siklók és zátonyok közt viharokkal küzd, akkor, ha több egyed irányoz, mint egy vagy néhány kevés, akkor okvetlenül elsüllyedés a’ eredmény.” (Széchenyi István) Ez az anomália, – általános eltérés a szabálytól.

„Lehetséges, hogy az alkony és a napfogyatkozás összefüggenek?”

Ugyan a Bindig-jelentés – teszi hozzá Németh – reális módon vet számot az Európa Tanács kisebbségvédelmi eredményeivel és nem táplál a jövő iránt nagy reményeket, de a kínálkozó lehetőségeket jól ismeri fel, és szakmailag kifogástalanul vázolja az elmozdulás lehetséges irányait. (Nemzetpolitikai Szemle) Hogy valaki autokratikus vagy demokratikus személyiség, nem értékelmélet, hanem pszichoszociális attitűd kérdése. A mostani helyzet gyökerének megismerésére az a meglátás vezethet el, hogy a demokráciához a nép politikai fegyelmezettsége szükségeltetik. Mert az „ellopott tűzzel” nem tudnak mit kezdeni, pedig égi eredetű az. Ez az anomália, – a ferdeség.

Utókalkuláció szerint is a vérfarkas, – a lovagvilág eszményeit tükröző – lovagi torna helyett, az iszapbirkózást választja, mint térbeli, sor végén levő lehetőséget. Ez is anomália – rendellenesség.

Csupán egy kifejezést kell mindannyiunknak megtanulnunk. És ez Optandum est! – azaz kívánatos mind a gondolkodásmódban, mind a stratégiában: a jövő nyertesei közé felsorakozni. Itt van a helye nemcsak a Kárpát-medence magyarságának, hanem egész Kárpát-medence minden országának. Különben már ott is vagyunk, megannyi állampolgársággal. Ha nem így cselekszünk, akkor bekövetkezik a rendellenesség, azaz a rendestől kórosan eltérő, a törvényes renddel ellentétes, bizalmatlanul valamelyik oldalra hajló, a megszokottal ellentétes visszásság, mulasztás vagy hiba, visszaélés.

Kívánatos ennek érdekében mindent megtennünk. Kicsi, egyszerű kezdetekre is oda kell figyelnünk. Mi, a térségben élő erdélyi magyarok, a kettős állampolgárság ügyében érintettek, a mai román kormány viszonyulását, megnyilvánulását elismeréssel nyugtázzuk. A pozitív jel ha nem is azonnali diadalkapu, de bürü, azaz hidacska, járda gyalogosoknak: egymás felé. „Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás, vigyázz, ne fújjon által rajtad a szél.” (Babits Mihály) Még az igekötőket is meg kell köszönnünk, ha azok a megbékélést és az egységet szolgálják.

Igen valószínűnek tartom, hogy valahol olvastam azt a választ, amelyet egy hozzám intézett kérdésre adtam. A kérdés így hangzott: Mikor lesz világvége?

Mikor megszűnnek az ösvények; az ösvények, melyek minket összekötnek. (Nekem ösvényem van a szomszéd felé.)

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info