Legenda az, miszerint a hegy tabu, tilalom alá eső szent terület, és ha bárki megsérti a nyugalmát, a Fehér Tigris Szelleme kegyetlenül megbünteti.Luang Prabangba nem indulhattak, mert a helikopterüket még javítják, a laoszi hadsereg helikopterei pedig le vannak kötve, állandó ingajárataikkal a thai forradalmi erők utánpótlásának biztosításával – gondot, sok mást a “Fehér Tigris Szellemének” harcosa a XXXII. fejezetre osztott regényében Cey-Bert Róbert Gyula szerző – oldja meg.
A hegy védelmére elszánt 210 san gerilla harcos közül hetvenen életüket vesztették, többen súlyosan megsebesültek, akikre a gyógyszer és kötszer híján a halál várt. Köztük volt gróf Sólymosdy Géza, a hírneves erdélyi főnemesi család sarja, akit a sors kifürkészhetetlen szándéka vezetett az őserdei gerillaháborúk poklába.
Ez a kifürkészhetetlen sorsszerűség mégis a szerző logikai struktúráját érvényesíti. Ami érvényes ítéletszerűen, az ettől még nem feltétlenül érvényes fogalomszerűen, nem általános érvényű a fogalomban, és ami érvényes fogalomszerűen, az ettől még nem feltétlenül érvényes ítéletszerűen, még nem érvényes tényállás. “Az élet rövid, a tudomány végtelen; az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, az ítéletalkotás nehéz.”(Hippokratész)
Úgy áll előttünk, mint “Magyarok a szovjet KGB ellen! A KGB, a szovjet titkosszolgálat vezetői elégedetten dörzsölik a tenyerüket, terveik megvalósulása jó úton halad a dél-kelet-ázsiai politikai-katonai sakkjátszmában. ”Három fontos eszköz van a kezünkben: l. a természet megfigyelése, 2. az elmélkedés és 3. a kísérlet. A megfigyelés egybegyűjti a tényeket; az elmélkedés kombinálja őket, a kísérlet pedig ellenőrzi a kombinációk eredményét. A természet megfigyelésében állhatatosságra, az elmélkedésben mélységre, a kísérletezésnél pontosságra van szükség” – mondja Denis Diderot. Kambodzsa és Laosz után a harc Thaiföldért folyik. Ott azonban a KGB-t sorozatos kudarcok érik, amikor két párizsi magyar a francia titkosszolgálat támogatásával színre lép és felveszi a harcot a KGB ördögi tervei ellen. Érdekfeszítő, izgalmas történet váratlan fordulatokkal, melyek pergő eseményei végigviszik az olvasót a párizsi éjszakai élet humoros kalandjaitól a repülőgép-eltérítések drámáin és a dél-kelet-ázsiai gerillaháborúk poklán át, a szovjet, amerikai és francia titkosszolgálatok kíméletlen leszámolásáig, megtorlásáig.
A két magyar főhős ellenfelei kemények és egyszerre kegyetlenek, – nincs más választásuk tehát, nekik is keménynek és kegyetlennek kell lenniük, ha túl akarják élni a titkosszolgálatok szörnyűségét, titkosított háborúját. A szerző kiváló helyszínismerettel rendelkezik, hosszú ideig élt Franciaországban és Dél-Kelet-Ázsiában is: a történetben sok valóságos elem keveredik a fikcióval. Egy könyv, amelyet nem lehet letenni.”
Csak a mi esetünkben a regény racionális magva olyan föltett jelenség, amely a valóság vonzatában a törvényszerűség lehetőségét mutatja fel, mely segítséggel érvényes következtetéseket vonhatunk le. “Hogy a világ káosza el ne veszejtsen, jelenségeit egymástól élesen elválasztva szemlélem, – mondja Johann Wolfgang von Goethe. Majd összefüggésükben figyelem őket, hogy egységes egésszé – Életté – fonódjanak össze.” Bonyolult közegből a nemzeti tisztánlátás bölcs gondolatvilágába vezérel a szerző.
Irodalmunk alapkutatással foglalkozó ígéretese vitéz Cey-Bert Róbert Gyula igazi reményekre jogosít a korszakalkotó és ennek eredményeként korszakoló munkájával, aki az “árbockosárban ülő matrózhoz hasonlít, aki kiált, ha föld vagy jéghegy jelenik meg a látóhatáron. Ha leparancsolják az evezőhöz, a hajó bizonyára gyorsabban halad. Csak azt nem tudni merre.”
A nemzet nagy adósságából törlesztő regényéért kapta e recenzió a Góbi sivatag embere címet.
Atilla – Embert jelent.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
