Az algyői olajat már kiárulták. Azzal a kinccsel sem tudunk mit kezdeni, amink van. Fogjunk össze erősen, hátha lesz valaki, akinek nemcsak a saját érdeke fontos hanem országunk sorsa is érdekli. Terjesszük, mert az információ hatalom, – ha mindenki tudja, már közügy!
Latin-amerikai rizikószakma: az újságírás. Lelemény-ötlet a feltalálótól alkotott, de nem szabadalmazott műszaki eljárás rizikószakmája:a magyar találmány. Erősen veszélyes mindkettő.
Lehetséges kockázati tényező, a rizikófaktor a szabadalom felhasználását és működését engedélyező, ellenőrző hatóságtól, a védjegy-birtokos erősségétől, a licenctulajdonostól függ. Ha erősen ver a szív, az szívgond; ha erősen bizonytalan egy újabb magyar találmány, az éghető víz sorsa – az nemzeti ügy. Világra szóló találmány. Nobel-díjra érett. A világ leggazdagabb országa lehetne ezzel a találmánnyal. Sajnos nagy a valószínűsége, hogy mint magyar találmány, ez is külföldön fog termőtalajba hullni. Hát most és ezután mindannyiszor ez maradjon itthon és éljünk mi úgy, mint az Emirátusokban.
Az algyői olajat már kiárulták. Azzal a kinccsel sem tudunk mit kezdeni, amink van. Fogjunk össze erősen, hátha lesz valaki, akinek nemcsak a saját érdeke fontos hanem országunk sorsa is érdekli. Terjesszük, mert az információ hatalom, – ha mindenki tudja, már közügy!
USL /Szociálliberális Szövetség/ – Románia nem fenyegetett újságíróinak Ponta saját pártja vezető testületének zárt ajtók mögötti szerdai ülésén kijelentette, kormánya első döntésként érvényteleníteni fogja a magyar kar létrehozásáról szóló határozatot, amelyet még Mihai Razvan Ungureanu kabinet fogadott el, – hogy Erdélyben a magyar nyelvű orvosképzés, Marosvásárhelyi Orvosegyetem (MOGYE) magyar oktatóinak és hallgatóinak erős küzdelme hiábavaló legyen. A korábban kizárólag magyar tannyelvű egyetem nagyon komoly hagyományokkal bíró igen magas színvonalú szakmai intézményt szakszerűen, erős bevetéssel már a Ceausescu-éra elején kezdték elrománosítani. Ponta román miniszterelnök úr a Székelyföld Nyergestetejére érkezett, – ez a látogatás önmagáról és önmagától fog beszélni – ide nem szükséges sem a logikai összefüggés keresése, sem a kibontakozó zászlóháború vagy a nyelvi jogok érvényesítésének és gyakorlati alkalmazásának vizsgálata, illetve ezzel kapcsolatos magyarázat akár a közigazgatás akár a közszolgálat területén. A magyarul beszélők számára – Románia a nemzetközi jogi vállalásainak megfelelően(!) – keresi a választ egy politikai a helyzetfelmérő elemzőcsoport.
Ha erősen ver a szív, az szívgond; ha erősen nyit, zár, akkor már nemzetpolitikai erkölcs. A magyar kormány nagyon is fontosnak tartja, hogy legyen magyar nyelvű orvosképzés Erdélyben, és kiáll a MOGYE mellett; mi pedig a Ponta-látogatást fogjuk okosan kihasználni a választásokra nézve…
Csak Czegő Zoltánnak van igaza a Nyirő József hazahozatala és újratemetése körül kialakult idétlen (enyhe kifejezés!) vitában. Mert az csak „elképesztő” lehet, hogy Székelyföldön Székelyudvarhely polgármestere nem fogadja be, illetve feltételekhez köti az 59 éve Madridban elhunyt, egyik legnagyobb székely-magyar író hamvait. Bunta Levente polgármester legutóbbi levelében ezt írja: „Azt szeretnénk, ha Nyirő újratemetése politikamentes lenne. Nehezteltük, hogy kampányidőszakban szervezik meg ezt a szertartást, ráadásul egy olyan civil szervezettel együttműködve, melynek a hitelessége kérdéses. Nem vagyunk mi köpönyegforgatók, még azt sem tettük szóvá, hogy az író rokonai beleegyeztek vagy sem az újrahantolásba. Mi a szabályokat betartottuk, és előre jeleztük, hogy a Patkóban elkezdődhetnek a városszépítő munkálatok – lehet, ha felszedik a kockaköveket. A pünkösdi ünnepség során tapasztalható forgalmas közlekedés miatt inkább a Szent Miklós plébánia előtti téren rendezzék meg a búcsúünnepséget.”
Azt is elmondta, hogy „Székelyföld a székelyeké,” majd a bölcsen hozzátette: „Mi azt javasoltuk, hogy Székelyföld határánál adják át a hamvakat egy székely küldöttségnek, ahonnan már mi, székelyek rendezhetjük meg a szertartást.” Jó tudni, hogy Jézus már akkor megbocsátást kért az ilyeneknek. A Háromszék független napilap hasábján Simó Erzsébet + (közélet) újságíró úgy „esett” Czegő Zoltán írónak, költőnek – a „székely-méltóság” védelmében, – hogy annak személyét igen bántó kifejezés olvasásakor jobban ver az olvasó szíve. Ha erősen ver a szív, az szívgond; ha erősen szorít és változó, akkor már szívszorító, de áruló.
Igazi erőssége a látható és láthatatlan világmindenségnek az erőtelenségben rejlik. Vannak olyan helyzetek is az életben, amelyekben az igazmondás és az egyszerűség a legjobb furfang a világon. Az emberi szívnek minden megnyilatkozása, minden vágya, vonzalma, mondhatjuk: lelkiségünk a törékeny és mégis erős isteni szikrában él. Hatalmába keríti a lélek templomának kisugárzását is, uralkodik, vezet bennünket az életben. Az örömről, a boldogságról olyan fogalmaink vannak, hogy a kapott bőséges kincseket kunyhókban, palotában élt elődeinktől mindig készletként szép, felemelő ünnepi találkozások során tudjuk megőrzésre átadni. Ínséges, fájdalmas évekből is szép, gyönyörű jellemeket, jellemképeket kaptunk s büszkén és féltő szeretettel örömkönnyek záporában és ölelések biztatásán nyújtjuk át azoknak, akiket mi vállaltunk családban, iskolákban, nemzetben. Hogyha az ember az Istent bírja, az Urat, a Krisztust megnyerte, és ebben valami földfeletti, égi, csendes, befelé irányuló örömet érez: ezt nem minősítheti senki nevetséges örömhervasztásnak…
Az erő örömét hirdette a német „vaskancellár” államférfi Otto von Bismarckban; a magyar nemzet örömét az erősség – a vérpadon is! – amely átnyúlik az örökkévalóságba.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
